Az U20-as világbajnokság sztárjelöltjei

A 2021-es tornát a koronavírus miatt kellett elhalasztani, s nem is került megrendezésre azon korosztály számára a világbajnokság, a 2023-as világbajnokság és mezőnye pedig nagyon kacskaringós úton jutott el Argentínába. A tornát eredetileg Indonézia rendezte volna, ám az ázsiai országban tüntetések törtek ki, miután kiderült, hogy Izrael is kvalifikálta magát. Bali kormányzója bejelentette, hogy ő nem engedi be az izraeli sportolókat a szigetre, majd további nehézségek is felmerültek. Így aztán a FIFA amellett döntött, hogy egyszerűbb elvenni a rendezés jogát az ázsiai országtól, s végül így jött képbe a dél-amerikai futballnagyhatalom.

A teljesség igénye nélkül olyan játékosokat kell nélkülöznünk a tornáról, mint a brazil színeket képviselő Endrick, Kaiky és Vítor Roque, az olaszok egyik sztárja, Fabio Miretti, a lyoni duó, Rayan Cherki és Malo Gusto, a nemrég négygólos meccset produkált Elye Wahi, a müncheni Mathys Tel, a házigazdák egyik legnagyobb reménysége, Alejandro Garnacho, vagy épp a szintén Premier League-ben szereplő Facundo Buonanotte, szintén a szigetországban játszik a kolumbiai Jhon Durán, az amerikaiaknál Ricardo Pepi és Paxton Aaronson, az uruguayiaknál a Real Madrid reménysége, Álvaro Rodríguez, a dortmundi Jamie Bynoe-Gittens, vagy épp az izraeliek sztárja, Oscar Gloukh.

Azonban arra a felhozatalra sem lehet panasz, akik végül meghívót kaptak és klubcsapataik is engedélyezték, hogy részt vegyenek a rangos eseményen. Közülük mutatunk be néhány játékost, akikre érdemes lesz figyelnünk, mert ők lehetnek a torna sztárjai.

Sztárklubok argentin tehetségei

Beugró rendező jogán indulhatnak az argentinok a tornán, így kaptak is egy könnyű csoportot, amit illene megnyerniük. Ebben lehet kulcsszerepe a Manchester Cityben még csak akklimatizálódó Máximo Perronének, az FC Barcelona akadémiáján pallérozódó Román Vegának, illetve az olasz kontingensnek, az Inter középpályásának Valentín Carboninak, a Juventus, illetve a Lazio szélsőjének Matías Soulének és Luka Romerónak.

Javier Mascherano legénysége csúnyán felsült a kontinensviadalon, de akkor fentiek közül csak Perrone volt kerettag, aki nem is játszott rosszul, sőt a csapat három góljából az elsőt ő szerezte. Ahhoz, hogy most nagyobb álmokat dédelgethessenek a szurkolók, sokkal több kell tőle is, valamint a támadószekció frissítéséül szolgáló szélsőktől is. Soulé már viszonylag sok lehetőséget kapott Torinóban, így talán ő lehet az, akitől joggal remélhetik a társak, hogy képes lesz eredményes játékot nyújtani és helyzeteket teremteni.

Rokas Pukstas, a spliti Amerika Kapitány

Az Egyesült Államok könnyedén vette a CONCACAF-zóna selejtezőjét és egyetlen – már tét nélküli – mérkőzésen pontot vesztve, meg is nyerte a sorozatot. Akkor még nem volt egyértelmű alapember Mikey Varas együttesében a Hajduk Split legnagyobb reménysége, de Pukstas azóta a horvát élvonal egyik legjobbja lett, s a hiányzók miatt a nemzeti csapatban is nagyobb szerepet kaphat, ez látszódott már a felkészülési meccseken is.

A mindössze 18 esztendős középpályás elképesztően sokoldalú, és ezt bizonyítja is hétről hétre a horvát élvonalban, ahol már alapember csapatában. Akár a védelem előtt a védekezése miatt, akár a támadók mögött a presszingje és a befejezései miatt, de akár nyolcasként is bevethető, mert ott a labdacipelései és passzai jelenthetnek segítséget. Ráadásul a tavasszal egy ideig szélsőként számolt vele Ivan Leko vezetőedző, ami csak tovább bővítette az amúgy is széles repertoárját.

Az amerikai válogatott 4-3-3-as felállásban játszik, ahol is az egyik nyolcas szerepkörét töltheti be. Rá vár az a feladat, hogy labda nélkül magasabban helyezkedjen, hogy a letámadás hatékonyabb legyen, labdával viszont mélyebben maradjon, hogy onnan tudjon szervezni. Azzal, hogy Alejandro Alvarado nem lesz ott a tornán, szinte biztos Pukstas helye a kezdőben, mert a középpályán Diego Luna és Jack McGlynn kevés játékideje, valamint Niko Tsakiris mellőzése is gondot jelent a szövetségi kapitánynak.

Andrey Santos, az első számú opció

Brazília viszonylag könnyedén nyerte meg a dél-amerikai korosztályos tornát az év elején, mely során a Chelsea FC – ideiglenesen továbbra is a Vasco de Gama – középpályása Andrey Santos megmutatta, hogy milyen is az, ha valaki a sztárok közt is sztár. Az első öt meccsén egyaránt gólt szerzett, majd a döntővel felérő uruguayiak elleni utolsó találkozón szintén eredményes volt, így társgólkirály és a torna legjobbja is lett.

Andrey Santos tulajdonképpen egy klasszikus box-to-box középpályás, s klubszinten ebben a szerepkörben is tündökölhet, minden attribútumát megvillantva. A nemzeti csapat a 4-2-3-1-es hadrend miatt dupla hatossal játszik. Ennek ellenére képes hatékonyan felérni a kapu elé, mert Ramon Menezes alakulata a kontrollra törekszik, így neki is van esélye megérkezni a 14-es zónába. Innen aztán a kombinatív játékba bekapcsolódva ő maga szeret helyzetbe kerülni és lőni.

Klubszinten nagyobb mintát látható, hogy a labdacipelései, a passzjátéka és a kreativitása is kiemelkedő a brazil élvonalban, s csupán az angliai munkavállalási engedély hiánya miatt nem került át már a télen Londonba. Azonban, ha már így alakult, akkor kiélvezheti azt, hogy a Vascoban alapember és a fejlődése érdekében nagyon fontos, hogy sokat játszik. Amióta visszatért a válogatott kötelezettségeiből minden mérkőzésen kezdett, a formája is rendben van, így nem meglepő, hogy mindenki tőle várja azt, hogy a favorit brazilok élére állva végső győzelemig vezesse őket.

Robert Renan, a brazil futball következő védőklasszisa

Az első számú esélyesnél csaknem kötelező két nevet említeni, s bár többet is lehetne, sőt talán a támadókról lenne inkább érdemes írni, ha valaki látta már játszani Robert Renant, akkor megérti miért ő kerül itt bemutatásra. Ramon Menezes együttese kapott ugyan néhány gólt a kontinensviadalon, de a Zenit Szankt-Petyerburg bekkje nagyon limitált hibaszámmal hozta le azt a 11 mérkőzést a dél-amerikai tornán.

A ballábas középhátvéd, aki amellett, hogy nagyon jól védekezik, figyelemre méltó dolgokra képes. Technikailag, fizikálisan és hasonlóan kiemelkedő mentális adottságokkal rendelkezik, amelyek okán a klasszis potenciált odaillesztik a neve mellé. Már a Corinthians színeiben is megvillantotta tudását, így nem volt meglepő, hogy 2023 januárjában már jött is az európai ajánlat, bár az talán mégis furcsa volt, hogy Oroszországba igazolt.

Az RPL első kilenc meccsén egyaránt kezdett, s a mutatói alapján kétség sem férhet hozzá, hogy kora ellenére az egyik legjobb belsővédő az orosz ligában. Progresszív passzai és megindulásai ott is élményszámba mennek, akárcsak a nemzeti csapatban, ahol a hasonló játékstílus nagyban segítette a helyezét. Rendkívül érett játékos, aki igencsak párharcerős és nem is fél fizikai adottságait használni.

Carney Chukwuemeka, a sok kérdőjeles Eb-legjobbja

Nehéz lenne jelenleg meghatározni az angol nemzeti csapat erejét, mert bár az Európa-bajnoktól mindenki joggal várja, hogy a vébén is szép eredményt érjen el, a változás esetükben is komoly faktor lehet. Ian Foster együttese több olyan játékost is felvonultat, akik kevés játéklehetőséget kaptak a jelenlegi szezonban, főleg tavasszal, és igaz ez a legnagyobb tehetségnek tartott Carney Chukwuemekára is.

A Chelsea FC középpályása a szezon során összesen három meccsre való játékidővel rendelkezik, s persze az hatalmas plusz, hogy az élvonalbeli, sőt a Bajnokok Ligájában szereplő, korábbi BL-győztesek mellett edződhet, de az nem tétmérkőzés. A márciusi felkészülési találkozókon sem idézte régi önmagát, pedig megváltást tőle várnak a szigetországiak.

Ugyanis az atletikus, gyors mozgása, a passzjátéka, a kreativitása kétségtelenül kimagasló potenciált jelent esetében, s a helyzetek kialakítása terén is kevesen vannak az ő szintjén korosztályában. A kontinensviadalon egy nagyon domináns angol csapatban remekelt, lett a torna legjobbja, de akkor előtte rendszeresen játszott, ami most nem igaz. Az adottságai és a képességei alapján nem lenne meglepetés, ha most is az egyik legjobb játékos lenne a tornán.

Fabricio Díaz, az uruguayi dinamó

Ugyan a dél-amerikai tornán csak második lett az uruguayi válogatott, de már ott is kiemelt szerepet kapott Fabricio Díaz, aki talán a legrutinosabb játékos lesz az egész világbajnokságon. Ott bekerült a torna álomcsapatába, s ha képes lesz Marcelo Broli legénységét messzire vezetni, akkor ez most is egy reális forgatókönyv, akkor pedig jó eséllyel a nyáron elhagyja a montevideói Liverpoolt.

Ha van klasszikus mélységi irányító a mezőnyben, akkor ő az, mert klubcsapatában azt mutatja meg hétről hétre, hogy mit is kell ebben a szerepkörben csinálni. Általában a középső védőktől veszi fel a labdát, hogy aztán ő szervezze a játékot és diktálja a tempót. Szükség esetén képes megiramodásokkal vagy hosszú passzokkal is eljuttatni a labdát a támadóharmadba, amit a liga csaknem legjobb mutatói támasztanak alá.

Ugyan az uruguayi bajnokság nem topligás szint, de ha egy játékos több mint 100 meccsen túl van és pályán töltött csaknem 9000 játékpercet, akkor van mire alapozni, hogy korosztályán belül ő az egyik legtapasztaltabb. A nemzetközi porondon való szereplés csak tovább erősíti ezt, mert ott újabb értékes tudást halmozhatott fel, amit az egyenes kieséses szakaszban is kamatoztathat majd.

Tommaso Baldanzi, az olaszok legfőbb reménysége

Olaszország nem szerepelt kimondottan jól az U19-es Európa-bajnokságon, mert a franciáktól, majd az angoloktól is kikapott, de a helye így is biztos volt a vébén. Itt Carmine Nunziata együttese szeretne meglepetést okozni, de az előzetes szakértői vélemények nem sok jót várnak az olaszoktól. Ennek az egyik oka Fabio Miretti hiánya, aki talán a legismertebb név lehetne a keretben, de az ő távolléte lehetőséget teremthet az Empoli FC fiatal tehetségének.

Baldanzi gyermekként kissé csenevész volt, így sokat kellett küzdenie azért, hogy a nagyobbak ne tudják könnyedén elnyomni. A hozzáállásán ez mai napig érződik, mert kész minden párharcba belemenni, még akkor is, ha érezni lehet előre, hogy ezt talán nem kellene. Azonban valahol épp ez a motiváltság és akarat juttatta el addig, hogy manapság már az olasz élvonalban is megmutathassa remek technikai képességeit.

Ebben a szezonban robbant be a felnőttek közé, mikor az ősszel még csak Nedim Bajrami cseréjeként kapott esélyt, majd az albán sérülésekor kiszorította őt, olyan szinten, hogy a vetélytárs klubot is váltott. Azt nem lehet állítani, hogy Baldanzi topligás viszonylatban is kiugró számokat produkálna, de a passzjátéka remek, a helyzetkialakítás terén pedig a nála jóval rutinosabbak közt sem vall szégyent. Miután a kapura is igen veszélyes, mert ugyan nem sok lövése van, de azok jó arányban kaput találnak, így a korosztályán belül valóban várhatnak tőle extrát az olaszok.

A csapategységre építő franciák

A francia keretet végignézve az igazi sztárjelöltek nem utaztak el Argentínába, ami jelenthetne komoly hátrányt is, de épp ugyanilyen könnyedén jelenthet előnyt is. A házigazdákkal ellentétben itt csak olyanok szerepelnek, akik még nem léptek pályára a felnőttek közt, így hiába mutat jól a Paris Saint-Germain vagy az AS Monaco klubnév a játékos neve mögött, az csupán utánpótlás.

Velük ellentétben itt van Ousmane Camara, aki a védelem vezére, mely nagyon stabil, ha ő egészséges és jó formában van. Noha az Angers kiesett az élvonalból és ő nem tudott ezen segíteni, amikor esélyt kapott akkor helyt állt és nem lenne meglepetés, ha nem menne velük a másodosztályba. A támadóoldalon Alan Virginius az, aki élvonalbeli rutinnal rendelkezik a francia első osztályban, s már a tavalyi Eb-n is remekül teljesített, s most is várható tőle, hogy ő legyen az, aki fenyegeti a riválisok kapuját. Ott lesz mellettük a 18 éves Wilson Odobert is, aki annak ellenére, hogy milyen fiatal, a legtöbb játékidővel rendelkezik a keretben élvonalbeli szinten, mert az újonc Troyes-nál bátran építenek a fiatalokra. A szélső gólokkal és gólpasszokkal is hozzájárult a csapata bennmaradásához, most pedig meglepetést okozhat a korosztályon belüli ellenfeleknek is.