Az ugródeszkaként működő klub, ami 15 év után újra a másodosztályban találhatja magát

A bevezetőben említett névsorba tűnt illeszkedőnek Bo Svensson is. A klub egykori labdarúgóját a mostani szezonhoz hasonlóan edzőváltásoktól hangos 2020–2021-es idényben nevezték ki, egy héttel Schmidt és Heidel visszatérését követően. Az akkor reménytelen helyzetben lévő, 14 forduló alatt mindössze hat pontot gyűjtött csapat a további 20 találkozón 33 pontot szerezve végül könnyedén maradt benn a Bundesligában.

Csakis felfelé!?

Az ismerős arcok hazacsábítása nem csak a kiesés elkerülésére volt elegendő, hanem a folytatás is reménykedésre adott okot a szurkolóknak. Svensson első teljes szezonjában az FSV Mainz a nyolcadik helyen végzett, amelyet megelőzően legutóbb 2016-ban végzett a felsőházban. A nyáron Moussa Niakhaté személyében a csapatkapitány távozott, Jean-Paul Boetius szerződése nem került megújításra, valamint a sérülékeny Jerry St. Juste-ön is továbbadtak, ám az eredményeken ez nem látszódott meg.

A Heidel–Schmidt duó ugyan nem végzett makulátlan munkát a transzferpiacon, melyet az egy év után távozó, kölcsönadott játékosok is bizonyítanak (Angelo Fulgini vagy éppen Delano Burgzorg). A rosszul sikerült igazolások mellett azonban potom pénzért jutottak hozzá az első pillanattól fogva segítséget nyújtó labdarúgókhoz is, amilyen Dominik Kohr vagy Anthony Caci.

Az átalakuló kerethez is jól nyúlt Svensson, és a Mainz az idény hajrájára nemzetközi kupát érő helyen fordult, ám az utolsó öt fordulóban mindössze egyetlen pontot szerzett – igaz azzal megfosztotta a Borussia Dortmundot a bajnoki címtől –, de így is a kilencedik pozícióban zárt, avagy egymást követően kétszer végzett a felsőházban. Ez korábban csak egyszer fordult elő az élvonalban.

Eufórikus győzelmek, egyben a probléma gócpontjai

Az egyszerű idényvégi fáradtságként kezelt „összeomlás” mögött viszont Svensson és a Mainz kapcsolatának elfáradása állt. A tréner kinevezésétől fogva álladó jelleggel háromvédős játékrendszert alkalmazott, elöl pedig mindig egy célembert vetett be, akit keresni lehetett a hosszú labdákkal. A center mellett volt egy mozgékonyabb második csatár, mögöttük egy háromfős középpályával, vagy a támadót két tízes segítette.

Ez sokszor összecsapáson belül is változott, igazodva az ellenfél formációjához. Ellenféltől függetlenül viszont ennek az ötösnek egymáshoz közel, a pálya közepét megszállva kellett helyezkednie, ezzel a riválisok centrális progresszivitását minimalizálva és e területeken kialakítandó létszámfölényeket aláásva, inkább a széleket áldozták be, amennyiben nem akartak éppen magasan labdát szerezni.

Ez a labdával kezdeményező, építkezési fázisban a vonalak menti területet kerülő csapatok ellen remekül működött, amire Svensson utolsó mainzi sikerei is rámutattak (győzelem az RB Leipzig és a Bayern München felett), és az aktuális idényben is a dán edzővel a játék képe alapján megizzasztották a bajorokat, valamint az új kihívót, a Bayer Leverkusent is. A bravúrgyőzelmeket körülvevő döntetlenhalmaz és a vereségsorozat viszont arra is rámutatott, hogy valamit változtatni kell a fejlődés érdekében.

Svensson az elképzelések szintjén változás nélkül ugrott neki a 2023–2024-es szezonnak. Ez önmagában is vezethetett volna visszaeséshez, de a bezuhanás egyik eredője, hogy részben sérülések, részben személyi döntések következtében a levegőben korábban rendkívül masszívnak számító középhátvédsorba egyre többször bukkantak fel védekező középpályások és szélső védők, akik amennyire hasznosnak bizonyultak a labda előrejutattása során, annyira sebezhetővé tették a csapatukat a beívelésekkel szemben.

Az előző idény óta véglegesen a védőhármasba vezérelt Edimilson Fernandes is már egy gyenge pontnak számított a beadásoknál, azonban ezt valamelyest ellensúlyozta a Stefan Bell–Andreas Hanche-Olsen páros, akik egyaránt 60 százalék fölötti hatékonysággal hatástalanították a magas labdákat. Ez a dominancia tűnt el a személyi cserékkel és vezetett a nagy reményű edző búcsújához.

A labdabirtoklásra törekvő, nagyobb klubok játékát továbbra is sikerült elrontani, a minőségi különbségből adódóan azonban ezeket a meccseket elvesztette a Mainz, míg a kisebb, gyengébb csapatok, melyek amúgy is szélen építkeznének, ajándékként fogták fel a vonalak mellett felkínált területeket, ahonnan bombázhatták beadásokkal az erős, jól fejelő csatáraikat.

Ebből a sokszor kiszolgáltatott védekezésből és kiszámítható támadójátékból következett, hogy ugyan a topligák csapatait rangsoroló táblázatban az eleresztett és az engedett lövések alapján is a középmezőnybe tartozott a Mainz, de náluk rosszabb minőségű helyzeteket egyetlen csapat sem dolgozott ki (0,06 NPxG/lövés), és összesen csak öt klub engedett átlagosan magasabb minőségű helyzeteket az ellenfeleknek (0,14 NPxG/lövés).

Hanche-Olsen (balra) és Bell (középen) (Forrás: DPA / Alamy Stock Photo)

Az egyszer nagyot bukott edző újabb próbálkozása

Svensson maga kezdeményezte a szerződésbontást a Hertha BSC elleni kupabúcsút követően, ami anyagilag megkönnyítette az elválást, csakhogy ebből adódóan az utód megtalálása nehézséget okozott, hiszen bízva az edzőben a vezetés nem tárgyalt senkivel a háttérben. Így a már máskor is átmeneti megoldást jelentő Jan Siewertre esett a választás.

A korábban a Regionalligából a Premier League-ig eljutott tréner a Huddersfield Townnál való megégése után a mainzi utánpótlásban helyezkedett el, és még Svensson kinevezése előtt néhány mérkőzésre átvette az első csapatot is. Utódja és egyben elődje gondjait Siewert úgy orvosolta, hogy magasan egy 4-4-2-es gyémántalakzatban támadt le, ezzel megszállva a pálya közepét, majd a szél felé terelt ellenfelet a vonalak mellett igyekezett becsapdázni a kilépő nyolcasokkal és a fellépő szélső védőkkel.

Amennyiben nem hozott eredményt a labdaszerzés, akkor a mainziak visszamentek a saját térfelükre és a hatos betagozódott a védősorba, miközben az ötfős védelem előtt egy négyes lánc próbálta minimalizálni az ellenfél lehetőségeit. Ez kiválóan üzemelt, hiszen az edzőváltás után meccsenként több mint 20 százalékkal kevesebb passzt engedtek a kapujuk közvetlen körzetében. A beadások száma ugyan nem csökkent drasztikus mértékben, ám mélyebbről, rosszabb pozíciókból érkeztek ezek. Az ellenfelek által kidolgozott lehetőségek minősége emiatt bezuhant (0,08 NPxG/lövés).

A számokban elit védekezés mellé azonban Siewert nem tudta feljavítani a támadójátékot, ahol a továbbiakban is silány helyzetek adódtak a játékosok előtt (0,08 NPxG/lövés). Ezért a fentebb említett számoknak köszönhetően egymást érték azok a mérkőzések, ahol a kevés ígéretes lehetőség mellett csak egy-egy távoli lövésben lehetetett bízni. Vagy egyikben sem, miután Siewert alatt a Mainz mindössze a nagy helyzetek 17 százalékát váltotta gólra.

Megint Bo lesz a megmentő?

Siewert alatt hiába nézett ki jobban a csapat, így is felmentették a munkavégzés alól, mindössze másfél hónappal a végleges kinevezését követően. Ezzel a 2020–2021-es szezon után ismét két trénernek köszönték meg a munkáját egy idényen belül. Az akkori mintázatot követve most is egy másik németajkú országban már bizonyított dán edzőt neveztek ki.

Ami 2021 januárjában Bo Svensson volt, az ezúttal Bo Henriksen lenne. Henriksennek a nyáron járt volna le a szerződése az FC Zürichnél, ami nem került meghosszabbításra, a hírek szerint a két fél jövőről alkotott eltérő elképzelése vezetett ehhez. A szakvezető kihasználva az előtte adódó lehetőséget már februárban dobbantott Svájcból.

Henriksen visszaállt a Svensson által is szorgalmazott 3-4-3/3-5-2-re, ami papírformának tekinthető, hiszen korábbi munkahelyén is ezekhez a rendszerekhez nyúlt egy bajban lévő egyesülethez érkezve, és a stílusjegyei azonnal látszódtak az új állomáshelyén is.

A Henriksenre jellemző kevés passzal operáló, direkt játék már a Mainznál is tetten érhető. Bár a statisztikát a kis minta, valamint a rangos ellenfelek és az emberhátrányban töltött percek is torzítják, ám ettől függetlenül is hatalmas a változás. Henriksen eddigi öt összecsapásán átlagosan 80 átadással kevesebbje volt a csapatnak, mint az érkezése előtt, e próbálkozások 19,4 százaléka pedig hosszú passz, ami közel három százalékponttal magasabb, mint a szezon korábbi szakaszában produkált mutató.

A hétvégén legyőzött VfL Bochum egy hasonlóan vertikális és párharcokra épülő futballal alapozta meg a Bundesliga-tagságát, és ez mentsvárat jelenthet a mainziaknak is, de egy ilyen stílussal hosszú távon feljebb nincs hely a tabellán, és játékosokat is nehezebb értékesíteni, márpedig a békés építkezéshez biztos középmezőny és transzferbevételek szükségeltetnek.

Kiemelt kép: Wallpaper Cave