Az üveglábú Ramsey a nevelőklubjával jutna a Premier League-be
Sokan az Arsenalból emlékeznek Aaron Ramsey-re, ami nem meglepő, hiszen 2010-től kezdődően kilenc éven át szolgálta az Ágyúsokat. Igazi mindenes, aki támadni és védekezni is tud, amellett pedig, hogy mindenhol ott van, képes szinte művészi szinten bánni a labdával. Manapság a 34. életévét taposva ismét Cardiffban játszik, hogy pályafutása utolsó szakaszában megajándékozza valami széppel az őt imádó walesi drukkereket.
A történet csengése kissé hasonló lehet Santi Cazorláéhoz, akiről nemrég mi is írtunk. A spanyol veterán korábban együtt játszott Ramsey-vel az Arsenal középpályáján egy olyan időszakban, amikor nem volt valódi esélyük az angol bajnoki címre. Szerettek együtt futballozni, biztos pontjai voltak a csapatnak – már ha persze nem küzdöttek sérüléssel. A walesi középpályás képességeit mindig, mindenhol elismerték, de az volt az általános vélekedés, hogy túl sérülékeny, emiatt nem tudott ennél is nagyobb karriert befutni.
A Transfermarkt oldalán megtekinthetők egyes játékosok sérülésekkel kapcsolatos statisztikái, és Ramsey adatlapján sokkoló adattal szembesülhetünk: összesen 215 mérkőzésről hiányzott pályafutása során, ami közel öt teljes bajnoki idénynek feleltethető meg.
Másnak ennyi mérkőzésen pályára lépni is dicsőség volna olyan csapatokban, amelyekben neki megadatott, például az Arsenalban, a Juventusban vagy a skót Rangersben, de ő ennyiről maradt le teljes karrierje alatt.
A középpályás mentális erejéről sokat elmond, hogy minden nehézségből visszatért és hamar a tőle megszokott magas színvonalon teljesített. A kihagyott klubmeccsekért némiképp kárpótolhatja, hogy a válogatottal kivételes élményekben volt része. Kétszer járt Európa-bajnokságon, de ezen a nyáron nem láthatjuk a kontinentális seregszemlén, ugyanis Wales elbukta a Lengyelországgal szembeni pótselejtezőt, valamint részt vett a 2022-es katari világbajnokságon, amivel máris magasabbra jutott, mint a minden idők legjobb walesi labdarúgójának tartott Ryan Giggs. Ramsey azonban nem lehetett a saját nemzedékének sem a legjobbja, hiszen egy időben szerepelt Gareth Bale-lel, de azért így is megbecsült tagja a walesi futballemlékezetnek.
De mi történt vele amióta elhagyta Észak-Londont? 2019-ben szerződése lejártával aláírt a Juventushoz, ahol kezdetben minden jól alakult a számára. Bár sérült volt a szezon kezdetén, fokozatosan beépült a csapatba és végül 24 mérkőzésen lépett pályára a bajnoki címmel záruló, ám a koronavírus-járvány miatt kissé rendhagyó idényben. Többnyire támadóbb szerepkörben játszhatott és márciusban egy nagyon fontos meccsen igazolta klasszisát, hiszen az Internazionale ellen 2-0-ra megnyert mérkőzésen gólt szerzett és gólpasszt adott.
Maurizio Sarri jól ismerhette őt Angliából, hiszen a Chelsea edzőjeként testközelből láthatta, mire képes és ennek megfelelően bizalmat is szavazott neki, ha csak tehette. A szezon végén váltásra került sor a kispadon, érkezett Andrea Pirlo, de ő is bízott Ramsey-ben, ennek megfelelően a magyar szurkolók is láthatták, hiszen a Ferencváros elleni Bajnokok Ligája-csoportmérkőzéseken mindkétszer szerepelt. A csapattal együtt neki sem ment túl jól az idő tájt, általános meglepetésre csak a negyedik helyen zárták a bajnokságot, ami Pirlo állásába is került, és visszatért a csapattal korábban öt bajnoki címet nyerő Massimiliano Allegri.
A 2021–2022-es bajnokság ősze különösen nehéz volt a walesi középpályás számára. Alig játszott Allegrinél, ráadásul egy makacs izomsérülés még jobban megnehezítette az amúgy sem könnyű helyzetét. Januárban a több játéklehetőség reményében a skót Rangers ajánlatát fogadta el, Glasgow-ban sok játéklehetőséggel és egy lehetséges nemzetközi trófea megszerzésével kecsegtették.
Az akkor Giovanni van Bronckhorst által dirigált együttes kiválóan szerepelt, végig heroikus küzdelemben állt a nagy rivális Celtickel a bajnoki címért, miközben az Európa-ligában szépen menetelt, hiszen a Borussia Dortmund, a Crvena Zvezda, a Sporting Braga és a RB Leipzig kiverésével egészen a döntőig menetelt. A Sevillában rendezett fináléban ismét egy német csapat, az Eintracht Frankfurt volt az ellenfél, és miután a rendes játékidő, majd a hosszabbítás sem hozott döntést, tizenegyespárbajra került sor. Ramsey a 118. percben állt be csereként, nem titkoltan azért, hogy higgadtan értékesítsen egy rá bízott lövést. Azonban a várt dicsőség helyett a fájdalmas kudarc lett a játékos osztályrésze: egyedüliként ő rontott a tíz próbálkozóból, hibája pedig azt jelentette, hogy a német csapat nyerte a trófeát. A középpályás karrierje egyik legnehezebb éjszakájaként jellemezte az akkorit, a szurkolók is keményen bántak vele, a nyáron nem marasztalták őt Glasgow-ban, de Torinóban sem, így szerződést bontottak vele egy évvel annak lejárta előtt.
Sokan találgatták, hogy hová igazol majd, miután egy nyilvánvalóan felejthető évad volt a háta mögött, ugyanakkor részt akart venni a válogatottal a világbajnokságon. Sokan a Premier League-be várták, úgy tűnt, akadt is megkeresése, de az Arsenalhoz fűződő viszonya miatt vonakodott elfogadni bármilyen ajánlatot. Végül nagy meglepetésre a francia Ligue 1-ben kötött ki, azon belül pedig az OGC Nice-hez írt alá. Egészen pofás kis keret verődött össze a francia Riviérán, hiszen Ramsey mellett a Chelsea-nél létszámfelettivé váló Ross Barkley és a Leicester City kapuslegendája, Kasper Schmeichel is a vörös-feketéket választotta, de akkor már Nizzában játszott az Arsenaltól kölcsönvett villámléptű szélső Nicolas Pépé is. A veretes játékosállománynak megfelelő eredmény (Bajnokok Ligája-indulásra jogosító helyezés) elérése a svájci Lucien Favre reszortja lett volna, ám a csapat sehogyan sem akart összeállni, így január végétől már a pályakezdő Didier Digard irányított, ám vele is csak a kilencedik helyre futott be az INEOS-csoport által birtokolt együttes. Ezzel együtt a walesi középpályásnak nem volt oka a panaszra, ha a játékperceket nézzük, 27 bajnokin lépett pályára, ebből 18-szor kezdőként és még a Konferencia-ligában is rendszeresen játszott, így végre újra futballistának érezhette magát. A szezon végén közös megegyezéssel szerződést bontott a csapattal, majd a walesi szurkolók nagy örömére visszatért oda, ahol a pályafutása elkezdődött, a Cardiff Cityhez.
A bemutatásán így fogalmazott:
„Hihetetlen érzés, hogy végre újra itt lehetek. Mindig is tudtam, egy nap visszajövök, és most itt a tökéletes alkalom erre. Zseniális dolog újra a családommal és az ismerős arcokkal lenni, úgyhogy örülök, hogy most újra itt lehetek. A Cardiff City szurkolója vagyok, és figyelve a csapatot az évek során, amióta távol vagyok, volt néhány mélypontunk, de néhány nagy csúcsunk is, hiszen a Premier League-ben is szerepeltünk, miközben Cardiff városát képviseltük a nagy színpadon. Ez a célom, megpróbálni segíteni a klubnak, hogy visszatérjen a legjobbak közé.”
Nos Ramsey terve egyelőre nem sikerült a legjobban, hiszen a The Championship nemrég lezárult alapszakaszában a 12. helyen végeztek 62 ponttal, ez pedig a tökéletes középmezőnynek felel meg, miután 11 ponttal maradtak el a rájátszástól és 12-vel előzték meg a már kiesőket. Bár a játékosra vezérként számítottak – megkapta a csapatkapitányi karszalagot és a 10-es mezt is – egyelőre nem tudott felnőni a feladathoz, mert a sérülések itt is üldözték. Az első hat mérkőzésen kezdő volt, jól is teljesített (három gólt szerzett), legfeljebb az utolsó negyedórában cserélték le, de jött egy térdsérülés, ami hónapokra a partvonalon kívülre tette. Februárban két mérkőzésen csereként ismét játszott, majd újra egy hónapra kidőlt. Március második felében úgy tűnt, szép lassan teljes értékű játékos lehet, de hat mérkőzés után ismét harcképtelenné vált és a bajnokság végén már nem számolhattak vele.
Összesen 13 bajnoki mérkőzésen lépett pályára a Cardiff Cityben, de ezek során csak 715 perc adatott meg neki, ami átlagosan 55 perc játékidőnek felel meg.
A szerződése még egy évre szól, de kérdéses, hogy tudja-e a kívánt szinten segíteni szeretett csapatát. A válogatott márciusi Eb-kudarca után a nemzeti csapattól már visszavonult, de klubszinten ez még bizonyára várat magára. A rajongói mindenesetre nem is a trófeák elnyerése miatt szurkolnak neki elsősorban, hanem amiatt, hogy egészséges legyen és legalább néhány évig még futballozhasson a főként saját maga által elvárt szinten.
Kiemelt fotó: cardiffcity.co.uk
Szerző
