Bámulatos fordítás után szupermezőny állt össze a BL négyes döntőjére
Barcelona, Magdeburg, Kiel, Aalborg. A mostani BL-sorozat alapján nem véletlen, hogy éppen a csoportkör két-két legjobbja alkotja majd a négyes döntő mezőnyét az egyenes kieséses szakasz után. Még ha két esetben nagyon rezgett is a léc, és egy képzeletbeli hatos döntőbe a Kielce és a Montpellier is beférne. A Kielce alighanem a fináléba is.
A negyeddöntők első felvonása után elképzelhetetlennek látszott, hogy a Kiel kilencgólos hátrányból fordítani tud a Montpellier ellen. Egyrészt az észak-német együttes Niklas Landin hazatérésével általában szerényebb teljesítményre képes a kapuban, amit a Franciaországban kapott 39(!) gól pontosan jelez. Másrészt az ellenfélnél Patrice Canayer, a legendás edző harminc év után elköszön: a korábbi két korábbi BL-diadal után lenyűgöző befejezésnek tűnt, hogy Kielen át megint eljut Kölnbe, ami az egész keret motivációját tovább növelhette.
Az első meccsen, extra kapusteljesítménnyel, meg is lepte az ősi riválist, Rémi Desbonnet utolsó pillanatos nagy jelenetének volt köszönhető – védés után az üres kapuba lőtt – hogy hét helyett kilenc lett az előny.
Hétről már fordított a Kiel a Montpellier ellen, kilencről még nem. Tizenegyről pedig pláne nem, a visszavágó első percei után viszont már ez lett a feladat, hiszen az első két gólt a Canayer-csapat szerezte. Petter Överby ráadásul tíz perc után piros lappal kiszállt a hazaiaktól, Eric Johansson viszont a szünetig hatszor betalált, fordulás után így már csak négy gólt kellett ledolgoznia a csapatának. A hajrához közelítve 24–20-nál viszont kezdett reménytelennek látszani a helyzet – aztán jött egy 7–1-es sorozat a hazaiaktól, Tomás Mrkva kapus főszereplésével, beállítva a 31–21-es végeredményt.
A sorozat történetének egyik legnagyobb fordítása jött össze – de messze nem a legnagyobb, aminek hamarosan külön összeállítást szentelünk.
Ha Kölnben egy szuperötösnek lenne helye, akkor az ötödik odavaló együttes, talán a Montpellier-t is megelőzve, a Kielce lehetne, amely a tavaszra bombaformába került. Az otthon szerzett egygólos előnye is majdnem elegendőnek bizonyult a címvédő Magdeburg otthonában, ám ez a meccs is hozott 40 százalék fölötti kapusteljesítményt, Sergey Hernández ráadásul a hetespárbajban három lövést is megfogott, végül a túloldalon tündöklő Andreas Wolffot is felülmúlta.
Ami nem volt kérdés a visszavágók alapján – de már igazából az első meccseket elnézve sem –, hogy a Barcelona és az Aalborg helye is ott van Kölnben. A párosítások alapján akár a fentiekhez hasonló felejthetetlen párbajt is hozhatott volna a katalán gárda párizsiak elleni megméretése vagy a dánok Veszprém elleni küzdelme, de előbb-utóbb mindkét esetben egyértelmű lett, ki a jobb. Ami labdarúgásban sikerült nemrég a PSG-nek a Barca ellen – hazai vereség után idegenbeli fordítás –, arra a kézilabda BL-ben, a párizsi 22–30 után esély sem volt.
Kiemelt fotó: Alamy
Szerző
