Battistont most is fájdalmak gyötrik, de régen megbocsátott Schumachernek

Patrick Battiston márciusban a 66. születésnapját ünnepelte, de négy évtizeddel a Harald „Toni” Schumacher elleni, majdnem végzetes ütközés után még mindig hátfájdalmak gyötrik. Minden idők talán legnagyobb vb-meccsének hírhedt jelenete során, az 1982-es francia–német elődöntőn Michel Platini zseniális labdával ugratta ki a hátvédet, Battiston a labdát még eltolta a német kapus mellett, de miután Schumacher csípővel és könyökkel teljesen értelmetlenül letarolta, elveszítette több fogát, elrepedtek a bordái, eltörött az állkapcsa, megsérült a gerince. Fél órán át nem tért magához.

A kapus pedig nemhogy a pályán maradhatott, de kirúgással folytatódott a játék, majd hihetetlen hosszabbításba és a vb-történet első tizenegyespárbajába torkollott.

A történet folytatása jóval kevésbé ismert, bár a főszereplők a futballvilág élvonalában maradtak. Másfél évvel később például Schumacher emlékezetes gólokat kapott az Újpesti Dózsától a KEK nyolcaddöntőjében, 1986-ban pedig egy újabb óriási meccsen megint elveszített még egy vb-döntőt, az első gólnál brutális hibát elkövetve.

„Hogyan ítéltem volna, ha visszanézhettem volna az esetet?”

– kérdezett vissza később az őt faggatóknak Charles Corver, az 1982-es francia–német elődöntő holland játékvezetője a Daily Mail cikke alapján, amely a 40. évfordulóra íródott.

„Azt hiszem, piros lapot adtam volna Schumachernek. De a meccs alatt meg voltam róla győződve, hogy helyesen döntöttem. Nagyon nehéz volt megítélni, mi történt, hiszen a labda útját követtem. Úgy láttam, gól lesz belőle, egy kicsit késve vettem csak észre, hogy összeütköztek. Odamentem a partjelzőmhöz, hogy rákérdezzek, látott-e valamit, amit én nem.”

A skót Robert Valentine azonban nem látott semmi ilyesmit, ő is a labdát figyelte.

„Őszintén szólva nem érzékeltünk nagy tüntetést a stadionban az ítélet után” – mesélte később. – „A francia szövetségi kapitány bejött az öltözőnkbe a meccs után, de semmi olyant nem kérdezett, hogy »Ez meg mi volt?« A tévében rosszabbul nézett ki az ütközés, mint a helyszínen.”

A brit portál idézi Barry Daviest, a BBC kommentátorát is, aki aznap valószínűleg túl magasan ült a sevillai tribünön, vagy szintén leköthette a labda útja, mert élőben így közvetített:

„Platini… Nagy labda! Battiston… Mellé! Micsoda labda volt Platinitől. De Battiston nem tudta gólra váltani, mert Schumacher kijött a kapujából, és elég keményen odaütött. Azt kell mondanom, túl keményen… Jó lenne tudni, azt gondolta-e a játékvezető, hogy a kapus valóban a labdát akarta megjátszani.”

A németeket nem érdekelte a földön mozdulatlanul fekvő ellenfél, a tettes csípőre tett kézzel várta, hogy újra játékba hozhassa a labdát.

Platini a Mirror összeállítása szerint attól tartott, hogy a társa életét veszítette: a földön fekve sápadtnak látta és nem érzékelte a pulzusát. A csoda az, hogy Battiston fél évvel később folytathatta a futballt. A meccsel kapcsolatban felelevenítette, hogy már a becserélése előtt sem tetszett neki Schumacher viselkedése:

„Ahogyan az oldalvonalnál álltam, már észrevettem, hogy aznap elég agresszív. Figyeltem, ahogyan összeütközött Dominique Rocheteau-val és Didier Sixszel. Mindenáron nyerni akart, azon az estén ezt túlzásba vitte.”

A kapus a meccs után sem vállalta a felelősségét a portál szerint, sőt a megjegyzéseivel még olajat öntött a tűzre. És ne felejtsük, ekkor Hitler után a második leggyűlöltebb németté vált Franciaországban.

Amikor az ellenfél újságírói közölték vele, hogy Battiston elveszítette néhány fogát, annyit felelt:

„Ha csak a fogairól van szó, mondjátok meg neki, hogy fizetem a fogorvost.”

A következő hetekben olyannyira felerősödött a németellenes hangulat a franciák között, hogy Helmut Schmidt kancellárnak táviratot kellett küldeni Francois Mitterand köztársasági elnöknek, majd mindketten állást foglaltak a megbékélésért.

A franciák későbbi szövetségi kapitánya, Gérard Houllier szerint az akkori történések olyan inspirációt jelentettek a honfitársai számára, amely kellett ahhoz, hogy a következő évek legsikeresebb európai nemzetévé váljanak a gyepen. Két évvel később Eb-aranyat és olimpiai bajnoki címet ünnepeltek, újabb két évvel később viszont megint elbukták az NSZK elleni vb-elődöntőt (0-2). Mexikóban Battiston végig a pályán volt, 0-1-nél nagy labdát és egyenlítési esélyt kapott, ám Schumacher ziccert védett. A kapus pillanatokon belül egy káprázatos kidobással szerzett döntő érdemeket a meccset lezáró második német gólban (1:31 perctől).

Franciaországnak viszont a világbajnoki bronzérem ezúttal összejött. A belgák elleni hosszabbításos gólözön során, Platini hiányában, Battiston viselte a csapatkapitányi karszalagot.

A menet közben az AS Saint-Étienne-ből a Girondins Bordeaux-ba, majd az AS Monacóba szerződő Battiston 1989-ig szolgálta a válogatottat, Európa-bajnokként és érmesként vonulhatott vissza. Játékos-pályafutása után többek között sportigazgatóként és a helyi akadémia vezetőjeként dolgozott Bordeaux-ban.

Ami a Schumacherrel való kapcsolatát illeti, a Daily Mail szerint a német kapus néhány hónappal az ütközés után egy közvetítőn keresztül megkereste a francia hátvédet. Talán bántotta már, ami történt, bár a bocsánatkérésre másként emlékszik a két futballista. Schumacher az alábbi rövid interjúban állítja, ez is megtörtént, bár úgy tűnik, elege lett abból, hogy a francia és a német média is csak erről a jelenetről faggatja, még a XXI. században is.

Battiston így is megbocsátott.

„Látni akartam őt, így megbeszéltük az érzéseinket” – mondta a francia futballista. – „Nem emlékszem rá, hogy elnézést kért volna, de a találkozásunkkal lezárult számomra a történet. Nem szimpatizálok vele, de nincs vele semmi bajom, megbocsátottam neki. Később rájöttem, hogy örökre megbélyegezték az akkori tettével.”