„Beláttam, hogy önkritika nélkül nem megyek semmire” – interjú Vancsa Zalánnal

– „Az a céljuk, hogy a világ minden tájáról idecsábítsák a legtehetségesebb fiatal játékosokat, ez lesz a klubmodell. Ezeket a futballistákat szeretnék úgy fejleszteni, hogy egy polccal feljebb kerüljenek.” Ezt nyilatkoztad nekünk szűk két éve, miután megvásárolta a játékjogodat a City Group. Ebből mit tapasztaltál élesben? A 2023-2024-es szezonban volt játékos, aki a Premier League-be, más a holland vagy a svéd első osztályba igazolt a Lommelből.

– Másfél év után meg tudom erősíteni, hogy valóban ez a modell működik a Lommelnél. A City Group begyűjti ezeket a fiatalokat, és itt felkészíti arra, hogy egy vagy két szinttel magasabban futballozzanak. Ehhez a Lommel tökéletes hely, minden szükséges kritériumnak megfelel. Nagyon jól döntöttem, amikor elfogadtam az ajánlatot.

– Ezek szerint az elmúlt másfél évben egyszer sem ingott meg az önbizalmad, nem merült fel benned, hogy mégsem a belga másodosztályba kellett volna igazolnod?

– Ez nem teljesen igaz. Amikor 2022 nyarán megérkeztem, erős felkészülést követően kezdtem el játszani. Érzékelhető volt, hogy sokra tartanak. Ám ahogy elkezdődött a bajnokság, nem kerültem formába, nem ment a játék. Hét meccsen kezdtem, utána pedig a keretbe sem kerültem be.

 – A 2022 október és december közötti időszakról beszélünk. Elveszítetted a vezetőedző, Steve Bould bizalmát valamiért, vagy sérüléssel is küzdöttél?

– Volt egy kisebb sérülésem, de összességében a teljesítményemmel volt probléma. Sokat gondolkoztam ezekben a hetekben, hogy mi történik velem. Ebben az időszakban megfordult a fejemben, hogy jól döntöttem-e, amikor a Lommelhez jöttem. Végül arra jöttem rá, hogy semmit sem érek el azzal, ha másokat szidok, másra haragszom a saját teljesítményem miatt. Beláttam, hogy önkritika nélkül nem megyek semmire. Azt mondtam magamnak, meg kell mutatnom, mit tudok valójában. Ezzel párhuzamosan elkezdtem még keményebben edzeni, mert tisztában voltam vele, hogy fizikálisan még fejlődnöm kell.

– Amit mondasz, arra utal, hogy probléma akadt a hozzáállásoddal. Így volt?

– Úgy érzem, azzal sosem volt gondom, hogy meg akarom úszni a munkát, vagy, hogy csak fél gőzzel akarok csinálni egy feladatot. Inkább az volt a fejemben, hogy miután már a felnőtt válogatottba is behívtak, a belga másodosztályban csettintésre megy majd a játék. Alulértékeltem a bajnokságot, ahogy sokan otthon is. Ezt kellett helyretennem a fejemben.

Rendesen edzettem ugyan, de nyugodt voltam, bíztam benne, hogy nekem ez simán menni fog. Aztán jött az arculcsapás, a keretből is kikerültem. Szerencsére gyorsan átgondoltam a dolgokat, átértékeltem a helyzetemet, és változtattam. Mentálisan sokat léptem előre azzal, hogy így tudtam reagálni.

(Forrás: Lommel SK)

– Nem is igényelt külső segítséget a gyors felismerés?

– Ahogy említettem, a klub mindenben segít. Két sportpszichológus is dolgozik a Lommelnél, sokat beszélgettem velük. Persze azt is tudtam, hogy elsősorban magamban kell elrendeznem ezt a kérdést, tükörbe kell néznem, és fel kell ismernem, miben hibáztam. Onnantól már könnyű volt megtalálni a kiutat.

– A 2022-es interjúnkban a gyorsaságodat, a technikai képzettségedet, a higgadtságodat emelted ki az erősségeid közül. Mivel bővültek a képességeid?

– A gyorsaságon és a technikai képzettségen is tudtam fejleszteni, most is ezek a legelőnyösebb értékeim a pályán. A higgadtságot talán kicserélném arra, hogy pozitív értelemben sokkal agresszívabb vagyok a pályán, ezáltal veszélyesebb vagyok a kapura. Minden vágyam, hogy gólt lőhessek, és ez az ösztönös vágy sok gólt eredményezett ebben a szezonban. Tudatosan gondolok rá, hogy a legkisebb gól is ugyanannyit ér, mint egy látványos gól.

– Hogyan fest nálatok az egyéni képzés, amikor például a támadó játékosokkal együtt egyéni fejlesztést kapsz?

– Nálunk működik az IDP, vagyis az individual development program, ez az egyénre szabott fejlesztési metódus. Ez alapján a vezetőedző alá négy fiatal játékos tartozik, ők inkább a védekezésre összpontosítanak. A videóelemzőnek is van három játékosa, és a két asszisztens edzőnek is. Ezeknek a csoportoknak a hét elején külön videós foglalkozást tartanak, és van két speciális csoportos edzés is a héten. Én a videóelemzőnk csoportjába tartozom a másik két szélsőnkkel.

– Sok profi csapatnál létezik a transition coach, aki a fiatalok fejlesztéséért felel, nem újdonság a posztspecifikus edzés sem, de az, hogy három „mentor” ilyen kis csoportokkal külön foglalkozzon egy héten három alkalommal, számomra különleges.

– Én sem találkoztam még ilyesmivel. Az első perctől nagyon tetszik ez a rendszer, és megerősít abban, hogy jó helyen vagyok.

– Steve Bould több, mint 20 évet töltött el az Arsenalnál, míg most a City Football Grouphoz tartozó Lommelt edzi. Mit látsz, milyen futballfelfogást alkalmaz?

– Óriási szaktekintély, az első pillanattól felnézek rá, rengeteget lehet tanulni tőle. Az edzéseken rendkívül nyugodt, de amikor belefúj a játékvezető a sípjába a meccsen, előkerül a másik énje. Nagyon jó tulajdonsága, hogy végtelenül őszinte, ha kifogása van, azt a szemedbe mondja. Rengeteg tehetséges fiatalt látott már életében, úgyhogy az egyéni megbeszéléseken azt is megosztja velem, mi az, ami hozzájuk hasonlóan nálam is működhet, és mi az, ami nem stimmel.

– Az, hogy a Man Cityt birtokló CFG a Lommel tulajdonosa, előrevetíti, hogy ugyanazt a felfogást, futballstílust kell megtanulnotok, mint amit Manchesterben képviselnek?

– Ugyanúgy nálunk kell, hogy legyen a labda, mint a Manchester Citynél, Steve Bould is ezt várja el. A bajnokságban a labdabirtoklást nézve az elsők vagyunk, vagy holtversenyben vezetünk. A labdakihozatal után nekünk többet kell járatnunk a labdát, és keresni a lehetőségeket a helyzetekre. 4–3–3-as alakzatban játszunk, csakúgy, mint sokszor a City. Labdakihozatalkor az egyik szélső védőnk be szokott lépni a védekező középpályás mellé, eltolódunk, így szoktuk elkezdeni építeni a támadást laposan. Ha magas indítással játszunk, sosem vaktában vágjuk előre a labdát, hanem az üres területbe kell passzolni.

– Neked változott a szereped ebben a rendszerben. Hogyan?

– Az előző évadban szinte végig tízes, vagyis támadó középpályás voltam, a most futó szezonban viszont egy meccs kivételével tükörszélsőként játszom. Mindkét posztot szeretem. Szélsőként a vonal mellől kell indulnom, sokszor rávezethetem egy az egyben a védőre a labdát, és agresszívabban tudom támadni a kaput.

Fontos feladatom, hogy próbáljak sok mélységi mozgást végezni, ezáltal megnyújtsam az ellenfél alakzatát.

– A holland-belga határnál fekvő Lommel a népességét tekintve akkora, mint Vác. Mivel foglalod el magad a szabadidődben? Járod a környéket, kirándulgatsz Hollandiában?

– Átlagosan legkésőbb reggel fél 9-kor már ott vagyunk a klubban, és délután 2-ig, 3-ig ott is maradunk, ha két edzésünk van, akkor tovább. Utána már nem megyek messzire, legfeljebb a környékbeli éttermek egyikébe. Pihenek, tartom a kapcsolatot a családommal, néha videojátékozunk a barátaimmal. Lommelt már bejártam, mert itt lakom a belvárosban. A csapatból az egyik legjobb barátom, a finn Juho Talvitie fölöttem lakik. Vele nemsokára elmegyünk Eindhovenbe, ami nincs messze innen. Voltunk már Antwerpenben is, több nagyváros is közel van hozzánk. Amíg itt játszott az izlandi Kolbeinn Thórdarson, ő is jött velünk mindig, hárman voltunk a legjobb viszonyban a csapatból.

(Forrás: Lommel SK)

– Beszéltünk róla, hogy a Lommel a tehetségek gyűjtőhelye. Egy ilyen csapatnál azt képzelem, hogy az öltözőben, de főképp az edzéseken hatalmas a rivalizálás, és ahogy a nagy kluboknál, itt sem kíméli senki a másikat, hiszen az a cél, hogy bekerüljön a kezdőbe. Milyen az összetartás a közösségben?

– Tavaly sok kisebb csoport alakult ki az öltözőben. A dél-amerikaiak közül néhányan nem akartak nagyon megtanulni angolul, és egymással többet kommunikáltak spanyolul. Ugyanígy megvolt a belga mag is, szóval volt csoportosulás. Idén ez teljesen megváltozott, sokkal összetartóbb a társaság. Sok 16-17 éves játékosunk is van, ők tudják, hogy rengeteget kell még fejlődniük, de mindenki be akar kerülni a kezdőbe, úgyhogy nagy a rivalizálás.

– Jelenleg a harmadik helyen álltok, és az utolsó hat fordulóban játszotok még a második helyezett Deinzével, illetve a negyedik Patro Eisdennel, vagyis közvetlen vetélytársakkal. Mennyi esélyt látsz az automatikus feljutásra, amelytől egy pontra vagytok?

– Jó kérdés. A csapat minőségét nézve az első vagy a második hely kellene végeznünk. Fiatal a csapat, a tapasztalatlanság miatt adódtak olyan hibák, ami miatt harmadikok vagyunk. A Deinzének például nehezebb sorsolása van, ez kedvezhet nekünk, ám a legfontosabb, hogy nem hibázhatunk már az utolsó hat meccsen. Közvetlenül szeretnénk feljutni, mert a rájátszásban az oda-visszavágós meccseken már nem feltétlenül az a csapat lép osztályt, amelyik jobb.

– Hogyan érzed, mi lehet a reális cél nyáron? Vonzana például a francia másodosztályú Troyes, a Serie B-s Palermo, esetleg a spanyol első osztályú Girona? Tavaly nyáron négy csapattársad is a Troyes-hoz, illetve a Man City vagy a Girona U21-es csapatába igazolt.

– Akiket felsoroltál, mind a City Grouphoz tartoznak, de sokszor előfordul az is, hogy a körbe nem tartozó csapathoz igazol egy-egy játékosunk. Nálam is előfordulhat ez. Hallok lehetőségekről, de nem foglalkozom most velük, ráérek a bajnokság után. Most arra összpontosítok, hogy gólokat rúgjak, gólpasszokat adjak a hátralévő mérkőzéseken, és feljussunk.

– Nyilatkoztál arról korábban, hogy nyáron mindenképp előrébb kellene lépned. Ez mit jelent? Ha a Lommel feljut, a belga első osztályra előrelépésként lehet már tekinteni?

– Tartom magam ahhoz, hogy nyáron a fejlődésem érdekében egy vagy két szintet feljebb kell lépnem. Hogy ez a Lommellel történik, vagy sem, még nem tudom.

Nagyobb esélyt látok rá, hogy máshol folytatom, de ez a jövő zenéje, és a City Grouptól is függ, hogy mi a tervük velem. Ám a végső döntés nálam van.

– Kommunikálsz idény közben a City Grouppal?

– Igen, de nem arról, hogy milyen klubok érdeklődnek irántam, ez a kérdés a menedzseremhez tartozik. Havonta egyszer beszélgetünk arról, hogyan látják a játékomat, mi jó, mi az, amin lehetne javítani.

– Elégedettek?

– Pozitív visszajelzéseket kapok tőlük, ők is azt mondják, hogy sokat fejlődtem az előző szezonhoz képest.

– A védekező középpályásotokat, Vini Souzát először kölcsönadta a klub a Mechelennek, aztán a spanyol élvonalbeli Espanyolnak, végül tavaly nyáron eladták a játékjogát a Sheffield Unitednek. Ez mutatja, hogy türelemmel, tehetséggel topligába is eljuthat az ember a Lommelből, igaz?

– Nem ő az egyetlen példa, a Sparta Rotterdamban is játszik kölcsönben egy játékos tőlünk, aki, ha minden jól megy, nagy csapathoz kerül idén nyáron. Én is látom, hogy ha az ember rengeteget dolgozik, akkor erről a szintről, a Lommelből el lehet jutni top csapatokhoz, és ez sok erőt ad nekem is. (Időközben Vancsa Zalán édesapja, Vancsa Miklós arról nyilatkozott a Sportalnak, hogy a City Group tájékoztatása szerint a futballista a nyáron mindenképp csapatot vált – a szerk.)

(Forrás: Lommel SK)

– A válogatott kerethirdetése előtt (Vancsa Zalán azóta bekerült a törökök és a koszovóiak elleni tesztmeccsekre készülő keretbe – a szerk.) Marco Rossi jelezte, hogy nem lát sok nyitott kérdést az Eb-keret kapcsán, de Dárdai Mártonnak és neked van még esélyed bekerülni a németországi tornára utazó keretbe. Hogyan látod a helyzetedet?

– Boldog vagyok, jólesik, hogy a kapitány számol velem, figyel engem. Engem ez nagyon motivál. Mindig az lebeg a szemem előtt, hogy behívjon a keretbe, de pontosan tudom, hogy innen, a belga másodosztályból csak akkor fog beválogatni, ha kezdő vagyok, és kimagaslok a teljesítményemmel, a statisztikai adataim alapján a csapatból. Amikor Telkiben vagyok az U21-es válogatottal, mindig beszélgetünk. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

Kiemelt fotó: Alamy