FC Barcelona–Benfica: Egy izgalmas 0-0

Az FC Barcelona gyötrelmes szezonrajtjának egyik epizódjáról – a Bayern München elleni BL-nyitányról  – részletesen is írtam. Kiemeltem, hogy a Barcelona jelen állapotában, Lionel Messi nélkül egyáltalán nem sorolható az európai élmezőnyhöz, és ezt bizony az ezután jövő eredmények is alátámasztották. A bajnoki bukdácsolás két hónap után Ronald Koeman állásába került, a helyére pedig – kisebb huzavona után – a 2015-ben visszavonuló, korábbi klasszis középpályás Xavi Hernández érkezett Katarból.

Az újdonsült edző tökéletes személynek tűnt arra, hogy visszahozza a katalánok eltűnőben lévő identitását és fokozatosan felépítse a rendkívül fiatal gárdát. Az RCD Espanyol elleni 1-0-s siker alkalmával már voltak is biztató jelek, amelyeket szerzőtársam, László Dávid is kiemelt. Ehhez a mérkőzéshez képest Xavi a csapat jobb oldalát cserélte ki. Hátul Oscar Mingueza helyén Ronald Araújo kezdett, míg előtte, Ilias Akhomach pozícióját az osztrák-török tehetség, Yusuf Demir foglalta el a jobb oldalvonal mellől indulva.

Összességében ezúttal is egy háromvédős felállást láthattunk a Barcelonánál, amelyben kulcsszerepe volt a szélek biztosításának, illetve védekezésben így egy az egyben lehetett őrizet alá vonni az ellenfél három támadóját.

A Benfica jelenleg stabilan tartja a lépést Portugáliában az FC Portóval és a lisszaboni városi riválissal, a Sportinggal. A bajnokság legutóbbi fordulójában a három élcsapat hagyományos üldözőjét, az Sporting Bragát sikerült egy 6-1-es sikerrel még jobban leszakítani, a múlt héten pedig a Portugál Kupában a Pacos Ferreira ellen sikerült magabiztosan a továbbjutás a nyolcaddöntőből. Ezen mérkőzéshez képest négy helyen módosított kezdőjén Jorge Jesus, aki természetesen ezúttal is egy 3-4-3-as alapfelállásban hitt, amely védekezés esetén 5-4-1-re módosul. Hátul Nicolás Otamendi lett a védelem központi figurája Jan Vertonghen és a csapatkapitány, André Almeida mellett. A jobb oldalon a szárnyvédő posztját Gilberto foglalta el, míg a másik szélen Alejandro Grimaldo igyekezett feltartóztatni Demirt azok után, hogy legutóbb, a Bayern München ellen komoly gondjai adódtak Kingsley Coman ellenében. A pálya centrumában a Joao Mário–Julian Weigl páros próbálta kontroll alatt tartani az ellenfelet, míg a csatárposzton ezúttal az ukrán, Roman Jaremcsuk kezdett az uruguayi Darwin Núnez helyett.

Domináns, de nem elég átütő játék

A hazaiak egy elég intenzív mérkőzéskezdettel tették nyilvánvalóvá, hogy a régi szép időket idézve totális dominanciára törnek a Camp Nouban. A játék elsősorban a Benfica térfelén folyt, a portugálok rendszerint egy stabil védekezőfelállásba rendeződtek vissza. Hátul az ötös lánccal igyekeztek figyelni a hazaiak hangsúlyos szélsőjátékára. A Sergio Busquetsen vezérletével történő átforgatások rendszerint Demir felé irányultak, aki tudatosan próbált egy az egy elleni helyzeteket kialakítani az ezekben a helyzetekben többnyire nem túl magabiztos Grimaldo ellen. A 18 éves Demir ugyan kissé hullámzó teljesítményt nyújtott, mégis meg tudta mutatni a benne rejlő nagy potenciált, amelyért Ausztriában olyan nagyra tartják. Kiváló bal lábát már a róla áprilisban írt elemzésemben (***** LINK *****) is kiemeltem, amikor még nevelőegyesületében, a Rapid Wienben játszott. Ezen a mérkőzésen is többször bizonyította erősségét a jobb szélről tükörszélsőként indulva, befelé cselezve.

Természetesen Sergio Busquets (5) volt a szokásos barcelonai labdajáratások központi figurája. A fenti szituációban is ő találta meg a rést: Nico González (28) helyezkedett jól az ellenfél vonalai között, akit Busquets pont a megfelelő ütemben játszott meg, amikor Everton (7) éppen egy lépést tett előre Araújo (4) felé. Emiatt aztán a középső védőnek, Vertonghennek (5) kellett kilépnie, ezzel Demir (11) számára megteremtődött az egy az egy elleni szituáció. Miután megkapta a labdát, rávezette Grimaldóra (3), jól helyezett bal lábas lövését pedig Odisszeasz Vlahodimosz (99) kapus hárította bravúrral. Demir bal lába a félidő végén is főszerephez jutott, jól helyezett, lágy pöccintését akkor a felső kapufa hárította.

Azt, hogy a Benfica a mérkőzés elején ennyire kapuja elé szorult elősegítette az is, hogy labdavesztés esetén a hazaiak azonnal, szervezetten támadtak vissza, amivel párosult egy magasan meghúzott védelmi vonal is. Clément Lenglet, Gerard Piqué és Araújo rendszerint a félpályánál helyezkedtek és tartották szoros őrzés alatt a vendégek három támadóját, akik így nem is nagyon tudtak kibontakozni, ráadásul szélességében is többnyire nekik kellett befutniuk a pályát, hiszen a két szárnyvédő többnyire drasztikusan hátra szorult a Barca szélességi játékának köszönhetően. Elsősorban Jaremcsuk produkált elég gyenge mérkőzést, akinek a nyomában folyamatosan ott volt Piqué. Eközben a letámadást elősegítette a már labdabirtokláskor meglévő hatékony szerkezet. A játékosok egymáshoz közel helyezkedtek, így együttes erővel tudtak nekiveselkedni a labda visszaszerzésének is.

Egy átforgatási kísérletet követő labdavesztés után a barcelonai játékosok másodperceken belül vissza tudták szerezni a játékszert, köszönhetően a kompakt helyezkedésnek. A labdát kapó Rafa Silva (27) mindkét oldalról szorult helyzetben találta magát. Egyrészt minden passzopció le volt zárva vele szemben, másrészt a háta mögött Lenglet (15) azonnal kilépett rá. A prést Frenkie de Jong (21) vezetésével kezdték el szűkíteni a közvetlen letámadásban részt vevő játékosok. Silva végül el is vesztette a játékszert Lenglet közbelépésének köszönhetően.

Xavi csapata viszont ezt a fajta dominanciát még nem tudta az egész meccs folyamán fenntartani.

Az első tíz perc után a Benfica szépen lassan levegőhöz jutott és pár hosszabb labdajáratásra is futotta az erejéből.

Védekezésben is bátrabbá vált a portugál csapat, hiszen többször is már a tizenhatosnál elkezdte zavarni a Barcelona labdakihozatalait, ez pedig rávilágított arra, hogy azért a biztató jelek ellenére még nagyon sok tennivalója lesz az új edzői stábnak. De Jongnak is többnyire mélyen vissza kellett lépnie, hogy elősegítse a közvetlen letámadás átjátszását, ez viszont éreztette a hatását a támadóharmadban. Mélységi befutásaira is nagy szükség lett volna, hiszen Memphis Depay szokásához híven előszeretettel lépett vissza, ezzel kihúzva a védelemből Otamendit. Az sem könnyítette meg a katalánok dolgát, hogy az argentin kimagasló védőteljesítményt nyújtott a mérkőzésen. Öt szereléssel, öt megelőzéssel, nyolc tisztázással és négy blokkal oroszlánrészt vállalt a Benfica sziklaszilárd védekezéséből, nagyrészt neki volt köszönhető Depay semlegesítése is.

Ebben a játékhelyzetben is de Jong (21) visszalépése kellett a labdakihozatalhoz, aki megjátszotta a visszalépő Depayt (9). A gond viszont az volt, hogy eközben a holland középpályás feladata lett volna a Depay által megnyitott terület mélységből való támadása is. Látható, hogy a Barcának nem volt hatékony mélységi játéka, hiszen mindenki mélyen, a saját térfelén helyezkedett. Mivel Depay nem tudott előrefelé kit megjátszani Otamendi (30) szorításában, kénytelen volt visszajátszani a labdát, ezzel egy ígéretes kontralehetőséget szalasztva el. A fenti szituáció is rávilágított arra, hogy ugyan már látszik az, hogy mit akarnak játszani a katalánok, de a stabil megvalósításhoz szükséges automatizmusok még hiányoznak. A játékosok elmozgásai még nincsenek teljesen szinkronban egymással, ami természetesen nagyban összefügg azzal is, hogy Xavinak nem sok ideje volt átadnia elképzeléseit.

Az első 30 perc utáni időszakban ráadásul a Benfica járt inkább közelebb a vezetés megszerzéséhez. Két egymást követő szöglet okozott zavart a hazaiak védelmében. Az elsőnél Jaremcsuk maradt teljesen üresen és csak a jó helyen álló Marc-André ter Stegen tudta megakadályozni a gólt, míg a második után Otamendi bombázott a felső sarokba, apró szépséghiba, hogy ez nem volt érvényes, hiszen a szöglet után kívülről csavarodott vissza a labda.

Második félidő: nem sikerült az áttörés

A második félidő első 15 perce hasonlóan alakult, ahogy az első befejeződött. A Benfica több hosszabb labdajáratással tudott felszabadulni a nagyobb nyomás alól, viszont hozzátartozik, hogy komolyabb helyzet nélkül. A Barca biztosítása működött, ami mindenképp jót ígér a jövőre nézve. A katalánok az utolsó fél órára kezdték el egyre jobban fokozni a nyomást, amit elősegített Ousmane Dembélé pályára lépése. A Demir helyére beálló fürge francia szélsővel szemben Grimaldo többször is bajba került, ezt pedig érzékelte a Benfica edzője, Jorge Jesus is.

Remek érzékkel nyúlt bele a mérkőzésbe, amikor friss erőként Valentino Lazarót küldte be Dembélével szemben, aki már jobb esélyekkel tudta felvenni a harcot ellenfelével.

De Jong is egyre fentebb helyezkedett, aminek köszönhetően a hajrában többször is odaért a portugálok tizenhatosára. A Barca viszont hiába rohamozott a gólért, ami számára a továbbjutást jelentette volna, hiszen Araújo találatát is elvette a VAR lesállás címén. Ráadásul a mérkőzés végére majdnem jött a feketeleves. A teljesen kinyíló katalán védelem mögött a hosszabbításban a két becserélt támadó Haris Seferovic és Núnez indulhatott meg a hátul maradó egy szem hátvéd, Eric García ellenében, viszont az ajtó-ablak ziccert Seferovic elhibázta.

Összegzés

Hiába a biztató játékbéli elemek, a Barcelona nem tudta kiharcolni a létfontosságú győzelmet.

Az megállapítható, hogy most már legalább van szemmel látható elképzelése a csapatnak, szemben a szezon eddigi részével. A fiatalok is megmutatták, hogy a jövőben egyre jobban lehet majd rájuk számítani.

Mindenképp kiemelendő a bal oldali félterületből induló Gavi teljesítménye, aki többször is egymás után hagyta faképnél a rá kiváltó ellenfeleket. Agilis, technikás játékával szemmel láthatóan nehezen tudtak mit kezdeni, sokszor rajta keresztül gyorsultak fel a hazaiak támadásai is, amik viszont többnyire még eléggé döcögősek voltak. Ennek is volt köszönhető, hogy a Benfica végül ki tudta húzni 0-0-val a mérkőzést. A barcelonaiak ugyan két ponttal jobban állnak riválisuknál, de az utolsó fordulóban Münchenbe utaznak, ahol csak egy győzelem jelentene biztonságot, mivel a lisszaboni 3-0-s győzelem a Benfica felé billenti az egymás elleni mérleget. Márpedig a Bayern nem arról híres, hogy csak úgy elengedné a tét nélküli mérkőzéseit, főleg otthon.

A Benfica ugyan a mérkőzés nagy részében inkább alárendelt szerepre kényszerült, alapvetően jó teljesítménnyel, megérdemelten hozta le döntetlennel a mérkőzést, így életben tartva továbbjutási esélyeit. Jorge Jesus a második félidőben – érzékelve csapata fáradását – többször is jó érzékkel nyúlt bele a mérkőzésbe. Az utolsó fordulóban hazai pályán egyértelműen ők az esélyesek a Dinamo Kijev ellen, bár Ukrajnában csak egy 0-0-s döntetlenre futotta. Egy győzelem esetén pedig reménykedhetnek abban, hogy a Bayern a legjobbját nyújtja majd a Barcelona ellen.