Bochumi eufória

Az erőviszonyok kétségtelenül elég egyértelműnek néztek ki a mérkőzés előtt, hiszen egy feljutó együttes találkozott a német élvonal egyeduralkodójával. Ezt a két csapat őszi, müncheni mérkőzése csak még jobban alátámasztotta, hiszen Julian Nagelsmann együttese átgázolt Thomas Reis Bochumján, aminek egy 7-0-s kiütés lett a vége. Ekkor, a bajnokság elején még úgy nézett ki, hogy a Bochum postafordultával, egy év után vissza is tér a másodosztályba, viszont azóta megváltozott a helyzet. Novemberre magára talált az együttes és egy stabil, tizedik hely környéki pozíciót tudott kiharcolni magának.

Thomas Reis agresszív, direkt játékfelfogása elkezdett működni. Ettől függetlenül azt lehetett borítékolni, hogy a Bayern ellen mélyen a saját kapujuk elé fognak visszahúzódni a Ruhr-vidékiek, viszont mint később kiderült nekik más terveik voltak.

Reis négy helyen módosított a Hertha BSC ellen döntetlent elérő csapatán. A legfájdalmasabb hiányzó kétségtelenül a kapus, a csapatkapitány Manuel Riemann volt, aki koronavírusfertőzés miatt esett ki, viszont a helyettese, a szintén rutinos Michael Esser a mérkőzés egyik hősévé vált. A középpályás hármast Elvis Rexhbecaj mellett Anthony Losilla és Patrick Osterhage alkották, ez a trió elévülhetetlen érdemeket szerzett a sikerben. A támadótrió jobb szélére Christopher Antwi-Adjei került be, aki góllal vette ki a részét a győzelemből. Mondhatni tehát, hogy utólag nézve Reis igazán jó érzékkel változtatott a kezdőjén.

A Bayernnek valamennyire már a Red Bull Salzburg elleni BL-nyitányt is figyelembe kellett vennie, de Manuel Neuer térdoperáció miatti kiesése is közbejött, így tehát az örök beugró Sven Ulreich védte a vendégek kapuját. Az igazi meglepetéseket viszont a mezőnyben kellett keresni, hiszen Nagelsmann ezúttal félretette az utóbbi időszakban alkalmazott három védős felállást és egy 4-1-4-1-ből kiinduló hadrendre váltott, ami komoly kockázatokat rejtett magában. A hetek óta maródi Leon Goretzka hiányában több lehetőséghez jutó Corentin Tolisso ezúttal a kispadon foglalt helyet, így Joshua Kimmich egyedüli belső középpályásként szerepelt a négy fős védelem előtt, aminek a veszélyeire a Thomas Reis vezette hazaiak kíméletlenül rávilágítottak.

KÍMÉLETLENÜL LECSAPTAK A HAZAIAK

A Bochum már az első percekben nyilvánvalóvá tette, hogy nem szeretné beállítani a buszt a kapuba. Magas letámadással folyamatosan igyekeztek megtörni a Bayern labdakihozatalait. Mind ez a Thomas Reis csapatánál már jellemző emberfogás alapú formában zajlott, ami leginkább a középpályán volt feltűnő. A pálya centrumában kristálytisztán kialakultak a párok, így pedig sikerült nagyrészt kivenni a játékból a Kimmich-Müller-Sané hármast.

Ebben a szituációban is szépen kirajzolódtak a párok. Osterhage (6) Müllert (25), Losilla (8) Sanét (10), míg Rexhbecaj (20) Kimmichet (6) őrizte a mérkőzés nagy részében. Ennek következtében Dayot Upamecano (2) sem tudott kinek passzolni, a támadók pedig ezt kihasználva rögtön nyomás alá helyezték. Kiemelendő még, hogy Müller és Sané folyamatosan visszafelé voltak kénytelenek mozogni a labdáért, hiszen ezúttal a Goretzka-féle szerepkör nem volt betöltve. Nem volt ki felhozza a labdát, így pedig hiányzott a mélység és statikussá váltak a labdajáratások.

A kezdeti bochumi rohamok ellenére a Bayern szerzett vezetést a kilencedik percben. Kivételesen sikerült átjátszani a hazai letámadást, így Müller átforgatása után Kinsgsley Coman centerezését Robert Lewandowski válthatta gólra. Ezen kívül viszont Müllernek nem igazán volt több értékelhető megmozdulása a mérkőzésen. A folyamatos őrzés miatt egyáltalán nem tudott kibontakozni. Ennél is látványosabb volt viszont talán Kimmich semlegesítésének a negatív hatása, ami már az őszi szezon végén is meglátszott, amikor a középpályás a koronavírus miatt kiesett. Egy korábbi cikkemben én ezt a jelenséget „Kimmich-függőségként” aposztrofáltam, hiszen hiányában, illetve abban az esetben, ha kivették a játékból rendszerint unalmas ide-oda gurigázásba torkollottak a Bayern támadásépítései.

A Bochumnál viszont szinte minden klappolt ezen a találkozón. A magas letámadáshoz egy félpálya környékén meghúzott védővonal is párosult, ami csak még tovább nehezítette a vendégek dolgát. Labdaszerzések esetén pedig indulhattak a menetrendszerű gyors kontrák a szélvészgyors balszélső Gerrit Holtmann vezetésével, aki még a második fordulóban, az FSV Mainz 05 ellen bemutatott szólógóljával irányította magára először a figyelmet.

Most ráadásul területe is volt a tempója kibontakoztatásához, hiszen a négyvédős felállás ellenére a Bayern jobbhátvédje, Benjamin Pavard továbbra is egy szárnyvédőszerű feladatkört töltött be, hogy felfutásaival biztosítsa az előtte játszó Serge Gnabry befelé mozgásait. Ez viszont a védő mögött értelemszerűen elég nagy üres területhez vezetett, amit a gyorsan kontrázó Bochum az egyenlítő találat előtt ki is használt.

A hazaiak nem estek szét a bekapott góltól, erőfeszítéseiket pedig siker koronázta. Ebben a szituációban is látható volt, hogy Pavard (5) magas helyezkedése megnyitotta az utat Holtmann (17) előtt. Egy centrumban történő labdaszerzés után menetrendszerűen be is indult, Dayot Upamecano (2) pedig képtelen volt vele tartani a lépést. A francia védő amúgy is bizonytalan produkcióját az a tény, hogy Pavard fellépései miatt egyedül maradt csak még jobban felnagyította. Miután Holtmann mellőle be tudta adni a labdát, centerezett a mélységből kapu elé érkező Antwi-Adjeinek (22), aki ezután Niklas Sülét (4) megkavarva vette be Sven Ulreich (26) kapuját.

A mási nagy kockázati faktor Kimmich egyedüli hatos szerepéből fakadt, aki így a bochumi kontrák esetén gyakran egyedül volt kénytelen biztosítani a védelem előtti területet igencsak kiszolgáltatott helyzetben. Miután így a középpályás biztosítás sem működött még nagyobb nyomás nehezedett az egyébként is instabil védelemre.

A 25. percben Kimmich (6) ismét kiszolgáltatott helyzetbe került. Kénytelen volt kilépni a labdát felhozó Losillára, aki mögött így viszont Osterhage (6) maradt üresen. Utóbbi meg is kapta a labdát és egyből tehette tovább a labdát társának, a szintén üresen lévő Rexhbecajnak (20). Mint látható tehát egy passz már elég is volt ahhoz, hogy a Bochum direkten a vendégek védősorát ostromolhassa.

Ezen veszélyforrások aztán az első félidő utolsó tíz percére robbantak, méghozzá elementáris erővel.

A hazaiak hat perc alatt lőtt három góllal jelentkeztek, köztük két tizenhatoson kívülről érkező, tökéletesen elcsavart lövéssel a balhátvéd Cristian Gamboa és Holtmann jóvoltából, utóbbi ezzel a koronát tette fel az egyébként is kimagasló produkciójára.

LEWANDOWSKI EGYEDÜL KEVÉS VOLT

Nagelsmann a szünetben Tolisso behozatalával és a Holtmann által az első félidő nagy részében alázott Upamecano lehozatalával visszaállt egy háromvédős felállásra. Ezzel elsősorban csapatát szerette volna stabilizálni, illetve talán még titkon reménykedett egy esetleges feltámadásban is. Előbbi cél többé-kevésbé sikerült is, bár ehhez kellett a Bochum kivárásra játszó hozzáállása is. A feltámadáshoz viszont egy ezúttal is félelmetes mentalitással és ellenállhatatlanul futballozó Lewandowski is kevés volt. Müllert például már 64 perc után le kellett kapni a pályáról, annyira nem ment neki a játék, illetve nyilván a BL-meccsre is gondolnia kellett Nagelsmannak. Az első félidőben még szintén a jobbak közé tartozó Coman is beleszürkült a mezőnybe a szünet utánra.

Lewandowski 75. percben esett második találata azért még hozott egy kis izgalmat a mérkőzésbe, de a hazaiak végül úrrá lettek a helyzeten. Reis remek érzékkel pont ezután hajtott végre egy hármas cserét, felfrissülve a csapata már ki tudta húzni az utolsó bő negyedórát.

ÖSSZEGZÉS

A Bayern München szempontjából ez egy tanulságos vereség volt, ami után többen is nyilvánosan fejtegették az okokat. Nagelsmann maga is beismerte, hogy hibázott főleg azzal, hogy túl későn nyúlt bele a mérkőzésbe. Kimmich viszont nem a taktikát tette elsősorban felelőssé a vereségért, hanem a nem megfelelő, a csapathoz méltatlan hozzáállást. Hozzátette, hogy ez már nem az első ilyen összeomlásuk volt a szezonban – utalva a Borussia Mönchengladbach elleni 5-0-s kupafiaskóra.

Talán még pont időben jött ez a pofon a tavaszi BL-nyitány előtt, ahol természetesen igen magasak az elvárásaik a bajoroknak.

A Bochum ezzel szemben hatalmasat játszott. Maximálisan ült Reis agresszív stílusa és sikerült szépen rájátszani a Bayern megint előtérbe kerülő védekezésbéli problémáira. Ezen felül – elsősorban Gerrit Holtmann – többen is talán életük meccsét produkálták. Ki kell emelni a rengeteget melózó középpályás triót, amely a Kimmich-Müller-Sané hármast nagyrészt semlegesíteni tudta.