Bodó, Szita, Mackovsek – hogyan lesznek újra gólképesek a szegedi balátlövők?

Támadás

Az Aalborggal szemben a Kiel már az első félidőben is megmutatta, mennyire készült Bánhidi Bencére, és alighanem az egy héttel korábbi BL-meccset elemezve jött rá, a szegedi átlövősor sem igazán tud mit kezdeni a zártabb védekezéssel. A fordulásig (14–16) egy kivétel akadt, Imanol Garciandia, élmény volt nézni a fizikai képességeit kihasználó, intelligens megoldásokkal tarkított játékát. A magasról ellőtt bombagóljai mellett csodaszép hosszú passzokat adott mindkét szélre; különösen a szintén balkezes Mario Sostaric élhetett rengeteg gólhelyzettel. Az egész meccsen a szélsők 15-öt hoztak össze a Pick Szeged 27 góljából, a jobbkezes Marin Jelinic és Sebastian Frimmel összesen hetet, nem egyszer befutásból, ami szintén a működő játékelemek közé tartozott. Az első harminc percben viszont Kárpáti Krisztián mindhárom balátlövőjét kipróbálta, de egyikkel sem jutott előrébb. Bodó Richárd mentálisan és fizikailag sincs a topon, ezt a meccs előtt már elárulta a vezetőedző. Az önbizalmának jót tehetett volna, hogy a kezdősor tagja lett, de háromból semmivel jött le. Szita Zoltán érzésünk szerint túl kevés időt kapott, ugyanúgy, mint az aalborgi második félidőben, és most is csak egyszer próbálkozhatott kapura lövéssel. Jött Borut Mackovsek, kettőből semmi, a második félidőben pedig már egyiküket sem láttuk a támadó térfélen.

A fordulás után Dean Bombac és Miguel Martins a kétirányítós játék erényeit és gyengéit is bemutatta. Martins időnként improvizálásra kényszerült, égetően hiányzott az átlövőpotenciál, különösen úgy, hogy sérülés miatt balkezes átlövőként csak Garciandiára lehetett számítani. Neki pedig kimerültek a készletei a hajrára, a kombinatív játék nála is átment partizánakciókba. Az utolsó szegedi támadásnál, hét a hat ellen, szellemileg már fáradtan adta el a labdát.

Védekezés

A második félidőben tizenkét gólon tartani a Kielt kifejezetten érdemnek számít, ezt kellett volna kihasználni a túloldalon. Mikler Roland hozott bravúrokat, tizenöt védésével kétszeresen felülmúlta szemközti kollégáit, tanulságos viszont a két rossz indítása. Mindkettőnél nagyon lassan engedte el a labdát, könnyedén elszedték a védők, a kapus ugyanakkor helyrehozta a hibáit.

Előtte a védők Gleb Kalarassal az élen igyekeztek a szaggatott vonaltól is távol tartani a vendégeket, ez ellen az első félidőben gyönyörű játékokat vetett be Filip Jícha együttese, amelyeket nem egyszer a balszélső Rune Dahmke fejezett be.

A 21 éves Elias Ellefsen Skipagötunak, Feröer első világklasszisának átlövőmozdulatát érdemes tanulmányozni, talpról eleresztett lövéseinél a védő és a kapus gyakran a kezét sem tudja felemelni (a fejét pedig refexszerűen elhúzza). A meccset viszont az utolsó percekben, miután végre háromszor is vezetett a Szeged, a hazaiak hibái mellett főként Eric Johansson átlövései döntötték el. Kilenc méterről gyakorlatilag ugyanazt a gól lőtte be kétszer a bal alsóba, testi kontaktus nélkül. Másodjára a sánc megjelent, de nem takarta le a bal oldalt.

A mérkőzés jelenete

Az utolsó kilenc percben negyven perc szünet után vissza tudta venni a vezetést a Pick Szeged, ami nem akármilyen tartásra vall. Háromszor is újból itt volt az előny, a Martins, Bombac összjáték pedig szépségdíjas akció lett az átlövőből való befutás után. Az egész csapat előkészítette a helyezkedésével (az összefoglalóban 2:25-től).

Mire figyeljünk a folytatásban?

Az előzményeket is tekintve a Szegednek ott a helye a nyolcaddöntőben, sőt talán még azon túl is, ha formába tudja hozni a jobbkezes lövőit. Vagy megtalálja a formában lévőt. Ez a magyar válogatottnak is sokat érhet az olimpiai selejtezőn, március közepén. Bodó Richárdnak ott már, a három meccs alatt aligha lesz ideje úgy összeszednie magát, mint a hosszú Eb-menetelés közben, Szita Zoltánban viszont már most is benne lehetnek a gólok – amikre a BL-csoportkör végén, a PSG otthonában is már nagy szükség lesz. A Szegeddel szemben a válogatotton hatékonyabban segíthet majd a kétirányítós játék (tekintettel arra, hogy Fazekas Gergő Eb-formában folytatta a Plockban, és távolról is veszélyes), Bánhidi Bencének pedig jelentős tehermentesítést jelent majd Rosta Miklós. Mikler Rolandot látva a kapusposzton rendben leszünk Tatabányán (ráadásul az Eb-hősök, Bartucz László és a vakbélműtét után visszatérő Palasics Kristóf is kerettag).

Kiemelt kép: THW Kiel