Borókai Máté: „Ő tipikusan olyan sportoló, akit sokan nem kedvelnek, de idén ő volt a legjobb” – évzáró körkérdések 2021

– Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?

– Jelenleg két sportághoz kötődőm szorosan, a focihoz és a dartshoz. Előbbit a 2010-es vb óta felszínesen és 2014 óta napi szinten, utóbbit 2015 óta alkalomadtán (jellemzően nagyobb tornák alatt) követem.

Számomra a foci olyan sokrétű sportágat jelent, ami megannyi formában ki tudja tölteni az ember idejét és mindig tud valami újat mutatni, a darts pedig laikusként követve állandó izgalmat és szórakozást jelent a televízión keresztül.

Összességében mindkettő magával tud ragadni.

– Mi volt számodra 2021 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágadban?

– A foci tekintetében két pozitív eseményt tudnék kiemelni: az első a részben hazai rendezésű Európa-bajnokság, amelynek a budapesti cseh–holland mérkőzésen keresztül magam is élőben lehettem részese, a másik pedig szeretett csapatomnak, az Atletinek hét év után megnyert spanyol bajnoki címe, melyet 10 hónap izgatottság, vidámság, aggódás, letörtség és szurkolás előzött meg. A darts tekintetében pedig az év végi világbajnokságot várom a legjobban.

– A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért?

– Ezt a címet idén Gerwyn Price-nak adnám oda.

Tipikusan olyan sportoló, akinek a stílusát, viselkedését sokan nem kedvelik, azonban kitartó munkával az évek alatt a világ talán legjobb dartsjátékosává és világelsővé küzdötte fel magát.

Január harmadikán elnyerte első világbajnoki címét, nagy bánatomra, hiszen egyik kedvenc játékosomat, Gary Andersont múlta felül a döntőben. Azóta azonban több tornán is követtem, Budapesten élőben is láthattam, amint megnyeri a European Darts Tour trófeáját és a róla késszült dokumentumfilmet is megnéztem, ami jelentősen megváltoztatta a róla alkotott képet bennem.

– Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra?

– Ahogy korábban említettem, az Atlético Madrid bajnoki címét, az ehhez kapcsolódó két utolsó mérkőzést mondanám. Az Osasuna elleni hazai mérkőzésen a madridiak folyamatosan tűz alatt tartották a baszkföldiek kapuját, aztán a semmiből Ante Budimir úgy fejelt gólt, hogy a labdát Jan Oblak ugyan kikapta, de így is éppen áthaladt teljes terjedelmével a vonalon. Ebben a pillanatban kezdtem feladni a reményeimet, majd a 82. percben érkezett Joao Félix, aki mesteri labdát tett Renan Lodi elé, a brazil pedig még szebb mozdulattal a hálóba bombázott. A döntetlen azonban továbbra sem volt elegendő, mindenképp győzelem kellett, ami a hátralévő idő távlatában nem igazán tűnt reálisnak. A 88. percben azonban Yannick Carrasco cselezte be magát a 16-oson belülre, a centerezett labdát pedig Luis Suárez vágta be a hálóba. El sem tudom mondani mit éreztem akkor, de nyugodtságot semmiképp, hiszen a következő és egyben legutolsó mérkőzés döntött a bajnoki címről a Real Madrid és az Atlético között, ezt a találkozót pedig a szurkolótársaim társaságában tudtam megnézni. Az Atleti a Valladolid vendége volt, mely csapat szinte esélytelenként küzdött a bennmaradásért, pont ezért mindenféle nyomás nélkül játszottak a mérkőzésen. Az Atlético viszont iszonyat görcsösen lépett pályára, ennek nyomán sikerült is összehozni egy hatalmas védekezési hibát, aminek köszönhetően Óscar Plano megszerezte a vezetést a hazaiak számára. A meccsnézésen a jókedv helyét átvette a szorongás és a letargia, ami egészen a második félidő 57. percéig tartott. Ekkor Ángel Correa szólózott végig a védők között és szerzett fantasztikus találatot, 10 perccel később pedig Suárez lőtte be azt a gólt, ami végül a bajnoki címet is jelentette az Atléticónak.

Ezeknek a jeleneteknek az átélése, az ezutáni ünneplés szinte leírhatatlan élmény marad – nem csak erre az évre, de akár az egész életemre is.

– Ki volt az év felfedezettje nálad és miért?

– Számomra az Aston Villa 20 éves tehetsége, Jacob Ramsey. Kifejezetten érdekes profilú játékosnak tartom, tetszik a játékstílusa és szépen felküzdötte magát egy olyan Villában, amelyet a nyáron teletömtek igazolásokkal, a fiatal angol pedig úgy néz ki, hogy Steven Gerrard bizalmát is élvezi. Szerencsére a reflektorfény még elkerülte, bízom benne, hogy szép karrier áll előtte.

– Milyen bajnokságokat követsz kiemelt figyelemmel – akár azon túl is, hogy melyikről írsz szívesen? Mit vársz ezeknek a ligáknak a tavaszától? Mi az, amire külön érdemes lesz szerinted figyelni?

– A legelső preferenciám a LaLiga és erről is írok a legszívesebben, emellett azonban folyamatosan követem a topbajnokságokat is, leginkább a Premier League-et és a Bundesligát. A LaLiga-csapatok közül ugyan öten indultak az idei Bajnokok Ligájában, de ez a szám az utolsó csoportmeccseken könnyen jelentősen megcsappanhat. Amellett, hogy Emery Villarrealja elhalni látszik, a Sevilla és a Real Sociedad könnyen lehet, hogy végre egy egész szezonon keresztül tud meggyőző és magas teljesítményt hozni, így mindkét együttesnek lehet esélye az első három hely egyikének elcsípésére a bajnokságban. Erre a két csapatra különösen érdemes lesz figyelni.

– Hogyan látod a sportmédia jelenlegi trendjeit?

– Rendkívül rossznak látom. A mainstream sportmédia működési módszerei egyre inkább a bulvár és az infantilis közösségi médiás trendek felé hajlanak, ennek az idei kicsúcsosodása az Aranylabda-szavazás, annak előzményei és következményei.

Emellett viszont azt is be kell vallani, hogy a jó minőségű, igényes, szakmai hátterű munkákból is egyre nagyobb a kínálat – akár külföldön, akár az utóbbi év(ek)ben itthon is.

– Ha csak egy cikkedet ajánlhatnád valakinek az oldalról, melyik lenne az és miért? 

– A sajátom helyett inkább Lázók Gergely szerzőtársam A leguniverzálisabb poszt a modern szélsővédő című cikkét ajánlanám, ami az egyik kedvencem az elmúlt időszakból.

– Mit üzennél a Büntető olvasóinak?

– Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, és bátorítom a kedves olvasókat, hogy továbbra is látogassák rendszeresen a Büntető.com felületeit. Emellett a spanyol foci szerelmeseinek szeretném a figyelmébe ajánlani kedvenc szerzőm, Sid Lowe írásait, aki egészen egyedi és magával ragadó stílusban tud a sokunk által szeretett sportágról, országról és bajnokságról írni.