Bravúros dán és görög siker, összeomló angol és holland klasszisok – az Eb-történelem legnagyobb meglepetései
A labdarúgó Európa-bajnokságok 1960 óta íródó történetében megszámlálhatatlan emlékezetes meglepetés, váratlan esemény történt, amelyek nem csak nagy visszhangot váltottak ki, de mély nyomot hagytak az egyetemes labdarúgásban. Nem könnyű feladat néhányat kiválasztani ezek közül, de azért megpróbálkoztunk vele, bár mi is tudjuk, hogy akár egy külön rovatot is indíthattunk volna ezen események felidézésére.
Amikor a dánok beugróként nyertek Eb-t
Az 1992-es, svédországi kontinensviadalra még csak nyolc válogatott jutott ki, pontosabban hét, mert a rendező ország csapata alanyi jogon játszhatott a tornán. A kakukktojás Dánia volt, hiszen a selejtezőcsoportjában Jugoszlávia mögött csak a második lett, de mivel a válogatott a délszláv háború miatt az ENSZ biztonsági tanácsának határozata alapján kizárásra került, így a dánokat kérték fel a beugrásra. A legendárium szerint ők már a szabadságukat töltötték és a strandról kellett őket összeszedni, de ez ebben a formában nem igaz: a kialakult helyzet miatt számítottak a beugrásra, amely végül meg is valósult.
A csoportkörben a rendező svédek mellett Anglia és Franciaország legjobbjai vártak Richard Möller Nielsen csapatára, ami alapján a tisztes helytállás volt a maximum, amit várt a közvélemény a beugró válogatottól. Az angolok természetesen nagyon jó játékosokat vonultattak fel, ott volt a csapatukban Gary Lineker, Martin Keown, David Platt és Stuart Pearce, míg a dánoktól hiányzott a tornát kihagyó FC Barcelona-klasszis Michael Laudrup. A 0–0 mindkét csapatnak megfelelő volt, aztán a dánok a skandináv rangadón alulmaradtak a svédekkel szemben, így a kiesés szélére sodródtak. Az utolsó csoportmérkőzésen a Michel Platini által vezetett, Eric Cantonával, Laurent Blanc-nal vagy éppen Jean-Pierre Papinnel felálló Franciaországot sikerült 2–1-re legyőzni és meglepetésre bejutni az elődöntőbe, ahol a címvédő Hollandia várt rájuk.
Az izgalmas és változatos mérkőzésen kétszer is vezetést szerzett Dánia, de a tulipánosok mindkétszer egyenlíteni tudtak Dennis Bergkamp és Frank Rijkaard góljaival, a tizenegyespárbajban pedig épp 1988 hőse, Marco van Basten volt az egyetlen, aki nem talált be, így a hollandok mentek haza, Brian Laudrupék pedig a fináléba. A döntő másik résztvevője a regnáló világbajnok Németország volt, amely természetesen esélyesebbnek számított, de ezt nem tudta a pályán érvényre juttatni, és ez a kontinentális futballtörténelem egyik legmeglepőbb történetéhez vezetett. John Jensen és Kim Vilfort góljaival az Eb-re egyenes ágon ki sem jutott Dánia 2–0-ra győzött és emelhette a magasba a győztesnek járó serleget. Dánia, noha azóta is akadtak klasszisai, sosem járt hasonló siker közelében, és a közeljövő sem kecsegtet ekkora bravúrokkal, mégis, 1992-ben szenzációs meneteléssel emlékezeteset alkotott.
Futballhéroszok az Olümposzon
Nyilván már ennek a szakasznak a címe árulkodó, és aki nem tegnap óta figyeli a labdarúgást, tudja, hogy Görögország 2004-es csodája következik. A hellének mindössze második szereplésükre készültek, miután csak 1980-ban vettek részt a seregszemlén, emiatt a portugáliai részvételük szinte bravúrnak számított. A sorsolásuk sem volt reménykeltő, ugyanis a szupermotivált házigazda mellett ott volt a csoportjukban a selejtezőkön megelőzött, emiatt revansra készülő Spanyolország, valamint az orosz válogatott, amely szintén nem tűnt gyengébb csapatnak Otto Rehhagelénél.
A nyitányon a frissen Bajnokok Ligáját nyert FC Portóra épülő, ugyanakkor Luis Figót, Manuel Rui Costát és az ifjú Cristiano Ronaldót felvonultató luzitánok vártak a görögökre, akik bár végigbekkelték a találkozót, két villanás elég volt a győzelmükhöz, mert Ronaldo csak a hosszabbításban tudta a sokszor élő falként működő védekezésüket feltörni. A 2–1-es győzelem csodaszámba ment, ugyanakkor rögtön esélyt teremtett a továbbjutásra, ami a spanyolok elleni 1–1-gyel még tovább nőtt. A harmadik csoportmérkőzésen a már biztosan kieső Oroszország 2–1-re ugyan legyőzte Antonisz Nikopolidiszéket, de mivel a spanyolok nem tudtak pontot szerezni az ibériai derbin (1–0 a portugáloknak), meglepetésre a görögök surrantak be a második helyen a negyeddöntőbe.
Ott a címvédő, ugyanakkor az egész Eb-n meglehetősen indiszponáltan játszó Franciaország várt a kék-fehérekre és bár a görögök alárendelt szerepet játszottak az esélyeknek megfelelően, egy villámgyors kontra elég volt az 1–0-s győzelem megszerzéséhez. A legjobb négy között egy másik meglepetéscsapat, Csehország következett: a gól nélküli rendes játékidő után a védő, Trajanosz Dellasz (ezüst)gólja döntött. A fináléban a bosszúra éhes Portugália volt ismét az ellenfél, de egy gólocska itt is elég volt, amivel általános elképedésre az előzetesen lesajnált Görögország ért fel a csúcsra. Az akkori Eb-hősök további életútjáról nemrég mi is írtunk, többen a futballban, néhányan a politikában találták meg a helyüket, de akad közöttük tűzoltókapitány is.
Anglia lebőgései
1988-ban az NSZK adott otthont a tornának. A B csoportba Hollandia és a Szovjetunió mellett az abszolút újonc íreket sorsolta Fortuna Anglia mellé. Nagyjából mindenki úgy számolt, hogy Írországot mindenki legyőzi, a továbbjutás pedig a három erősebb csapat között dől el. Bobby Robson tanítványai az éremszerzés reményével utaztak el a kontinensviadalra, de megszégyenülten tértek haza, miután három vereséggel zártak. Az újonc írektől minden körülmények között kínos volt kikapni (0–1), de a másik két mérkőzésen úgy szenvedtek 3–1-es vereséget, hogy igazán esélyük sem volt – ami még akkor is bűn, ha végül Hollandia–Szovjetunió döntőt rendeztek.
Peter Shilton mellett ott volt a keretben Gary Lineker, aki akkoriban az FC Barcelonában játszott – nem is akárhogyan – de Kenny Sansom, Glenn Hoddle vagy John Barnes neve is jól csengett, mégsem volt esélyük a háromoroszlánosoknak egy szép eredmény elérésére.
2000-ben ennél is sokkal erősebb csapattal vallottak kudarcot, Portugália és Románia (!) mögött, de Németország előtt végeztek a semmit sem érő harmadik helyen, olyan sztárokkal a keretben, mint David Beckham, Alan Shearer, Paul Scholes vagy Michael Owen.
A házigazda leblokkol a mészpontról
Ha már a 2000-es tornát is említettük, nem mehetünk el szó nélkül a Hollandia–Olaszország elődöntő mellett sem. Minden idők egyik legjobb holland csapata aranyesélyesként várta a tornát, miután az 1995-ös Bajnokok Ligája-győztes Ajax klasszisai már kinőtték magukat a csodatini státuszából és nem volt olyan európai topbajnokság, ahol ne szerepelt volna néhány remek németalföldi futballista. Tényleg kiváló esély nyílt egy kivételes generáció előtt arra, hogy feledtesse az 1998-as világbajnokság elveszített elődöntője jelentette fájdalmat.
Frank Rijkaard csapata hibátlanul lépett túl a Franciaország, Dánia és Csehország által megszemélyesített csoportkörös akadályokon, hogy a negyeddöntőben aztán valósággal tönkreverje (6-1) Jugoszlávia – nagy tornán ezen a néven utoljára szereplő – csapatát. A hollandok az olaszok elleni elődöntőnek sem az esélytelenek nyugalmával vágtak neki, ráadásul 34 perc után emberelőnybe kerültek Gianluca Zambrotta kiállítása miatt. Az első félidőben könnyen gólt is szerezhettek volna, de a csapatkapitány Frank de Boer kihagyott egy tizenegyest (más olvasatban Francesco Toldo pazarul védte azt). A második félidő is nyomasztó hazai fölényben telt, és a 62. percben újabb büntetőhöz jutott Hollandia, de Patrick Kluivert is csak a jobb oldali kapufára lőtt, így az olaszok szinte csodával határos módon ezt is megúszták. A rendes játékidő, majd a hosszabbítás sem hozott gólt, így tizenegyespárbajra került sor, amelyben De Boer előbb másodszor is rontott, védőtársa, Jaap Stam pedig valószínűleg nem csak az Amszterdam Arenából, de könnyen lehet, hogy a légkörből is kibombázta a labdát. Mivel az olaszok hibátlanul céloztak, 3–0-ra elhúztak a párbajban, így Kluivert sikeres kísérlete abszolút csak szépségtapasz volt, és bár a negyedik talján próbálkozó, Paolo Maldini is rontott, a mérkőzést végül Paul Bosvelt hibája zárta le.
Nem az a meglepetés, hogy az egyébként kiváló erőkből álló olasz csapat (Paolo Maldini, Alessandro Nesta, Paolo Cannavaro, Francesco Totti, Alessandro Del Piero) elődöntős lett, hanem az, hogy a mérkőzés folyamán még létszámegyenlőségnél is hatalmas fölényben játszó Oranje öt tizenegyest is elhibázott. A futball-lázban égő Hollandia teljes letargiába került, az a generáció többé nem került hasonló közel nagy nemzetközi trófeához, bár az igaz, hogy néhányuknak megadatott 2010-ben egy világbajnoki döntő. Olaszország hősiesen állta a pályán és a lelátón is hatalmasra nőtt nyomást, de talán pont a hosszabbítás és az emberhátrány miatt veszített napokkal később Franciaország ellen, ahol a 94. percig vezetett…
Kiemelt kép: UEFA
Szerző
