Buborékok a szakadék felett – az egymilliárd fontos paradoxon
A futballban a gazdasági stabilitás és a pályán mutatott teljesítmény nem feltétlenül tükörképei egymásnak, és erre jelenleg a West Ham United az egyik legélőbb példa. Míg a klub tartósan a világ 20 legértékesebb és legnagyobb bevételű csapata között van, a Premier League tabelláján kieső helyen áll. A „kalapácsosok” az utolsó sikeredző, David Moyes 2024-es távozása óta lejtmenetben vannak, és az egyre csak mélyülő szakmai válságból jelenleg egyáltalán nem látszik semmiféle kiút.
A Premier League a világ legbiztosabb anyagi hátterű bajnoksága, ahol a televíziós jogdíjak és a globális bevételek minden résztvevőnek egyfajta „pénzügyi golyóállóságot” biztosítanak. De még ebben az elit mezőnyben is átlag felettinek számít a West Ham United helyzete. A klub tulajdonosi szerkezete, a sok lábon álló bevételi struktúrája, a kikezdhetetlen kulturális identitása és a mély társadalmi beágyazottsága minimum egy stabil középcsapat szintjét biztosíthatná, amely rendre a nemzetközi porond felé kacsintgat. Ehhez képest 2026-ban kisebb csoda lesz, ha nem esik ki.
Ebben a cikkben a West Ham gazdasági hátterét mutatjuk be, és mögé lesünk annak, vajon hogyan sodródhatott nem egész három évvel a 2023-as Konferencia-liga-győzelem után a szakadék szélére, története leggazdag korszakában.
Az East End-i futballbástya sziklaszilárd háttere
David Sullivan és David Gold 2010-ben vásárolta meg a West Ham 50%-os tulajdonjogát a CB Holdingtól, majd később 60% fölé növelték a befolyásukat a klubban. Sullivan és Gold az 1970-es években a pornóiparból tettek szert óriási vagyonra, amit később a médiában fialtattak tovább. Nem ez volt az első futballbefektetésük: 1993 és 2009 között a Birmingham City tulajdonosai voltak. Elsősorban azért adták el az egyesületet, mert Sullivant zavarta, hogy sokat kell Birminghambe utaznia. A szurkolók folyamatosan nagyobb invesztíciót követeltek tőle, de ő nem óhajtott több pénzt fektetni a klubba. Mivel mindketten Londonban éltek, a WHU egy sokkal optimálisabb és perspektivikusabb lehetőségnek tűnt. Gold tinédzseréveiben a West Ham utánpótláscsapataiban futballozott, egy ízig-vérig East End-i srác, a Boleyn Ground (a klub régi stadionja) szomszédságában lévő Green Streeten nőtt fel, Sullivan pedig az Upton Park környékén járt iskolába, így mindkettőjüknek volt lokális kötődése is a csapathoz.
2021-ben aztán 27%-os részesedést szerzett a klubban a cseh „energiakirály”, Daniel Kretinsky, a Sparta Praha elnöke és társtulajdonosa. Az ügyvédként végzett milliárdos üzletember a legnagyobb közép-európai energetikai cég, az EPH 94%-os tulajdonosa és vezérigazgatója. De számos egyéb külföldi befektetése is van, többek között a Royal Mailben (az Egyesült Királyság nemzeti postaszolgáltatója), a Sainsbury’s-ben (az Egyesült Királyság második legnagyobb szupermarketlánca a Tesco után), valamint a francia Le Monde napilapban is résztulajdonos. A színre lépését követően több cseh válogatott játékost is átigazolt a West Ham, Tomas Soucek jelenleg is ott játszik.
David Gold 2023 januárjában elhunyt, az ő pakettje felett már a lánya, Vanessa Gold diszponál. A tulajdonosi piramis csúcsán továbbra is David Sullivan áll (38,8%), a dörzsölt és tapasztalt 76 éves angol mágnás hidat képez a brit üzleti elit és a klub között. Bár a szurkolók gyakran kritizálják a kíméletlen stílusa miatt, vitathatatlan, hogy az ő pénzügyi fegyelme tette a West Hamet a Premier League egyik legstabilabb vállalkozásává, amely még a legnehezebb bajnoki szezonok alatt sem rendül meg anyagilag. Kretinsky (27%) a nemzetközi tőkeerőt biztosítja: az ő érkezésével a WHU pénzügyi mozgástere tovább nőtt. De hogy a klub mégse váljon egy lelketlen befektetési portfólióvá, arról a Vanessa Gold (25,1%) által képviselt East End-i örökség volna hivatott gondoskodni – elméletileg.
Az egymilliárd fontos paradoxon
A Forbes 2025-ös jelentése 1,125 milliárd dollárra becsülte a West Ham United értékét, amivel a világ 18. legértékesebb futballklubjának számít. A négy topliga elitjén és a BL-címvédő Paris Saint-Germainen kívül csak a Los Angeles FC és az Inter Miami áll előtte! A Deloitte Football Money League adatai szerint az összbevételeket tekintve a 17. pozíciót foglalja el, évi mintegy 322 millió euróval. És itt áll elő a kínos paradoxon: a 18. helyezés a PL tabelláján.
De mielőtt boncolgatni kezdjük, vajon miért süllyedt idáig a csapat, nézzük meg, miből főznek a kelet-londoniak. A 62 500 fős London Stadium telt házas meccseiből évi több mint 100 millió euró (85 millió font) folyik be, a 2016-os stadionváltás óta a jegybevételek megtriplázódtak. A Premier League busás TV-s jogdíjaiból (amennyiben a 15-20. hely között végez) 122-141 millió font közötti összeggel részesül a West Ham (ez több, mint amennyit az olasz vagy a német bajnok kap otthon). Az új főszponzor Boyle Sports évi 16-18 millió fontot garantál a klubnak. A mezujj-szponzor Intuit QuickBooks évente 7-8 millió fonttal támogatja a kelet-londoniakat, míg a hivatalos technikai partner Umbroval kötött megállapodás évi 6-7 millió fontot jelent. Bár ez jelentősen elmarad a "Big Six" csúcsszerződéseitől (Adidas, Nike), az Umbro számára a West Ham a "zászlóshajó", így a klub egyedi figyelmet és dizájnt kap, ami a merchandise eladásokat is felfelé húzza (évi több százezer eladott mez), további bevételeket generálva.
De a szponzorok türelme sem végtelen: egy esetleges kiesés nemcsak a TV-s jogdíjakat, hanem ezeket a prémium partnerségeket is azonnal megrengetné, ami alaposan alááshatná a kelet-londoni milliárdos projektet.
Paradox módon jelen helyzetben ez a masszív gazdasági páncél a legnagyobb feszültségforrás is egyben: a szurkolókat ugyanis nehéz azzal vigasztalni a kiesőzónában, hogy a könyvelés teljesen rendben van. És a menedzsmentnek láthatóan lövése sincs, hogyan fordítsák át a pénzügyi stabilitást sportsikerekké, mielőtt a papíron példás üzleti gépezet végleg bedarálná a klub lelkét.
A financiális háttér és a pályán mutatott teljesítmény között bődületes kontraszt mutatkozik. A számok alapján Angliában csak a „Big Six” (a Deloitte becsült összbevételen alapuló sorrendjében): Manchester City (837,8 millió euró), Manchester United (770,6), Arsenal (716,5) Liverpool (714,7), Tottenham (615), Chelsea (545,5), valamint a Newcastle United (371,8) rendelkezik több anyagi forrással, mint a „The Hammers” (322,2). Bár a hat angol topklub és a West Ham költségvetése között jelentős különbség van, azért azt érdemes figyelembe venni, hogy a tavaly a nemzetközi porondról lecsúszó Manchester United kivételével a „nagyok” (és a Newcastle is) valamennyien a Bajnokok Ligájában szerepelnek (ami egy extra bevételi forrás), míg a „kalapácsosok” ebben az idényben egyik európai kupasorozatban sem érdekeltek. Igaz, a játékoskeretek összértékét tekintve csak a 15. a West Ham a PL mezőnyében – de ebből még önmagában semmikép sem következne ilyen szintű eredménytelenség.
David Moyes ment, és borult minden
Pedig a 2020-as évtized kifejezetten erősen kezdődött a „kalapácsosok” számára. A 2019 végén visszatérő David Moyes (a 2017/18-as szezonban fél évig már irányította a gárdát) gatyába rázta a csapatot és a West Ham szintjén egészen kiemelkedő eredményeket ért el. Bár az első (fél)szezonja még nem hozta meg a nagy áttörést, de benntartotta a kiesés ellen küzdő kelet-londoniakat. A 2020/21-es kiírásban aztán a 6. helyre vezette a csapatot, így négy év után újra kiléphettek a nemzetközi porondra. A West Ham 2022 tavaszán egészen az Európa-liga elődöntőjéig menetelt, ahol a végső győztes Eintracht Frankfurt állította meg. A bajnokságban a 7. helyen zárt a Moyes-csapat, így a következő szezonban a Konferencia-ligában volt érdekelt. A „The Hammers” kimagaslott a sorozatból, veretlenül (10 győzelem és 1 döntetlen) hódította el története második európai trófeáját a 2022/23-as szezonban. Noha a dicsőséges kupagyőzelem mellett csak egy bajnoki 14. helyre futotta, előbbi révén kvalifikált az El-be, így története során először három egymást követő évben szerepelhetett valamelyik nemzetközi kupában. A 2023/24-es idényben a legjobb nyolcig jutott a skót mester gárdája az Európa-ligában, ott a csúcsformában lévő (bajnok és kupagyőztes) és a döntőig szárnyaló Bayer Leverkusennel szemben maradt alul. A PL-ben 9. lett a West Ham, David Moyes szerződése a szezon végén lejárt és távozott. Utódja, Julen Lopetegui fél év után megbukott, az őt 2025 januárjában váltó Graham Potter – akivel 14. lett a csapat az előző kiírásban – tavaly szeptemberig húzta. Jelenleg Nuno Espírito Santo irányítja a gárdát, de vélhetően már nem túl sokáig.
A West Ham Unitednek (a megbízott trénereket nem számítva) 1902 és 2006 között, tehát 104 év alatt összesen 10 edzője volt. Éppen annyi, mint az elmúlt 20 évben, 2006 és 2026 között. A jelenlegi tulajdonosi érában (2010–) Nuno Espíritó Santo a csapat 7. menedzsere, úgy, hogy David Moyes két ciklusban is dolgozott a klubnál.
A „kalapácsosok” a Premier League-éra legrosszabb formájában vannak: 21 meccs után kevesebb pontjuk van (14), mint az elmúlt 15 szezon bármelyikében; a hátrányuk 7 pont a még éppen bennmaradást érő 17. helyen álló Nottingham Forest mögött. Ez már rég nem egy átlagos hullámvölgy, hanem egy módszeresen felépített rendszer kártyavárként való összeomlása.
Míg a klub korábban a Moyes-féle direkt és pragmatikus futballal ért el sikereket, a kapkodó edzőváltások, Lopetegui, Potter és Nuno Espírito Santo váltakozó filozófiái teljesen szétzilálták az egykor jól működő struktúrát.
A jelenlegi válság legbeszédesebb mutatója a PPDA, amely a letámadások intenzitását méri. A WHU mutatója drasztikusan megemelkedett (15, 18; 17. hely a ligában) ami azt jelenti, hogy a Premier League egyik legpasszívabb gárdájává vált. Ez az alacsony intenzitású presszing lehetővé teszi az ellenfeleknek, hogy zavartalanul építsék a játékot, miközben a West Ham védelmi vonala átlagosan 4-5 méterrel mélyebben húzódik a korábbi évekhez képest. A field tilt (területi dominancia) adatok alapján a csapat a mérkőzések nagyobb részében (40% körüli labdabirtoklás) beszorul a saját harmadába, és többnyire csak ott képes birtokolni a labdát, amit az ellenfelek kíméletlenül kihasználnak. Ez a kényszerű „mély blokk” az 5. legtöbb magasan megszerezhető labdát „biztosítja” az ellenfelek számára a mezőnyben és az Understat adatai szerint 2,02-es xGA-t (várható kapott gólok száma, csak a Burnley-é magasabb a PL-ben) produkál meccsenként. Nem túl meglepő módon a West Ham 43 kapott gólja a legtöbb a ligában. A taktikai regresszió másik fő eleme (ami természetesen a letámadás-intenzitásra is negatív hatással van) a 26,2 éves átlagéletkorú keret (14. legidősebb a ligában) elégtelen fizikai erőnléte. Az Opta adatai szerint a West Ham csak a 18. helyen áll a nagy intenzitású sprintek számában. A csapat képtelen a gyors és hatékony átmenetekre, amikor labdát szereznek, nincs meg a kellő szufla a kontrához, így a támadások statikussá válnak. A világ legdinamikusabb bajnokságában a csapat sebessége és mobilitása egyszerűen nem versenyképes.
A West Ham 2020 óta közel 700 millió eurót költött játékosigazolásra, ehhez képest tart ott, ahol.
A legújabb fogás a Laziotól megszerzett 27 éves támadó, Valentín Castellanos (29 millió). Az argentin a csatárok azon felső 20%-ába tartozik, akik élen járnak a letámadás tekintetében. Castellanos nem várja a labdát, hanem „vadászik” rá. Mély visszalépéseivel pedig üres területeket nyit a befelé vágó szélsőknek, amivel végre leveheti a gólszerzés kizárólagos terhét a házi góllövőlistát 6 találattal vezető Jarrod Bowenről. Az argentin nem kezdett rosszul: a második londoni meccsén a Queens Park Rangers elleni FA-kupa mérkőzésen (2–1) győztes gólt szerzett. Az érkezése reménysugár lehet, de egyedül nem fogja megváltani az East Endet.
A West Ham United jelenlegi állapota egy milliárdos projekt totális kudarcának a következménye. Bár a buborékok még ott szállnak a szakadék felett, de nagyon közel vannak ahhoz, hogy szétpukkanjanak. A csapat utoljára 2011-ben hullott alá a Championshipbe, de utána egyből visszajutott az élvonalba. Noha a Premier League-tagság megtartása nyilvánvalóan kulcskérdés, de van valami, ami a harcedzett és tűzön-vízen át hűséges szurkolótábor számára még ennél is sokkal fontosabb lenne: a klub lelkének és identitásának megőrzése.
Szerző
