Búcsúkűr? – A silverstone-i publikum újra Hamiltont ünnepelte

Két év, hét hónap és két nap; egészen pontosan ennyi idő (és 56 ínséges nagydíj) után nyert újra F1-es futamot Lewis Hamilton. Az angol 2021. december 5-én a Szaúdi Nagydíjon győzött utoljára, majd egy héttel később, egy egészen drámai végjáték után elbukta a világbajnoki címet Max Verstappennel szemben Abu-Dzabiban.

Hamilton aranykora akkor és ott véget ért, a Mercedes csillaga a hibrid-éra utolsó éve után leáldozott. A brit 2022-ben – rendkívüli pályafutása során először – futamgyőzelem nélkül zárta a szezont, ahogyan 2023-ban is. Ez persze alapvetően a Mercedes versenyképtelenségéből következett, és amint némi potencianövekedést mutatott az autó, Hamilton is rendre megvillant. 2022-ben kilenc dobogós helyezése is volt, de csak hatodik lett. Tavaly hat ízben pezsgőzhetett a pódiumon – viszont így is harmadik volt a végelszámolásnál.

Ha onnan nézzük, hogy Toto Wolf csapata mekkorát zuhant, ahhoz képest, hogy 2014 és 2020 között letaszíthatatlan volt az F1 trónjáról, ezek nem is annyira vészes számok és eredmények – de nem Hamiltonnak. Ő finoman szólva sem ehhez volt szokva. Hiszen már 2007-ben, a debütáló évében a világbajnoki címért harcolt, 2008-ban pedig világbajnok is lett – aztán szép lassan átírta a sportág történetét, Michael Schumacher minden valamirevaló rekordját megdöntötte vagy beállította. Ezek után érthetően rosszul viselte, hogy nem lehetett beleszólása a vb alakulásába, a Mercedes legrosszabb hétvégéin kifejezetten frusztrált volt, és sokszor motiválatlannak is tűnt. Teljesen érthető, hogy karrierje végéhez közeledve szeretett volna még egy sanszot adni magának, ezért határozott úgy, hogy 12 év után otthagyja a Mercedest, és 2025-ben átül a Ferrariba.

Az idény első harmadában ez egy kifejezetten jó döntésnek tűnt, a Ferrari második erő volt, a Mercedesnél pedig (a Red Bull és a maranellóiak mellett) a McLaren is egyértelműen előbbre járt. A Mercedes első dobogós helyezéséig egészen a szezon kilencedik versenyéig kellett várni, azt azonban George Russell szállította Montrealban. Barcelonában aztán már Hamilton állhatott fel a pódium alsó fokára, míg múlt héten Russell győzni tudott Ausztriában – igaz a brackley-i csapat ifjabb angolja nem önerőből nyert, hanem a Verstappen–Norris csörte haszonélvezőjeként, persze ahhoz ott kellett lennie mögöttük a harmadik helyen. A Mercedes tehát a szezon közepére felzárkózott az élmezőnyhöz; olyannyira, hogy Silverstone-ban már Russell és Hamilton dominálta az időmérőt, és kisajátították az első sort.

Russell szépen el is jött a rajtnál, Hamilton pedig utána, aztán ahogy megérkezett az égi áldás, a hétszeres világbajnok ritmust váltott és megelőzte csapattársát. De amint jobban rákezdett az eső, mindkét McLaren faképnél hagyta a Mercedeseket, és akkor úgy tűnt Norrist ünnepelheti majd a hazai közönség.

A wokingiak azonban először Oscar Piastrit „vették ki” a meccsből, egy elbaltázott stratégiával az első kerékcserék során, majd, amikor az átmeneti esőgumikról újfent slickekre váltott a mezőny, Norris sorsát is megpecsételték. Az egyre gyorsabban száradó pályán a McLaren pilótáját egy körrel később hívták ki, mint Hamiltont, ráadásul Norris inkább a használt lágy keveréket választotta az új közepesek helyett (hogy üldözhesse a szintén lágyakat kapó Hamiltont), a terv azonban nem működött, így nem csupán az első helyet bukta el, hanem a másodikat is. Bár a verseny középső, esős szakaszát Norris uralta, Hamilton teljesen megérdemelten nyert, az övé volt a legkiegyensúlyozottabb és legmagabiztosabb teljesítmény, hiba nélküli versenyt abszolvált. Különösen az utolsó etapjára lehet büszke, amikor a Norrist maga mögé utasító Verstappen a közelébe se tudott szagolni a közepes abroncsokon. A hétszeres világbajnok régi fényében tündökölt, és demonstrálta, hogy 40 felé közeledve is iszonyúan éles még.

Ez volt pályafutása 104. győzelme, és a kilencedik Silverstone-ban, amivel megdöntötte az egyazon nagydíjon aratott legtöbb győzelem rekordját. Részben a sajátját, hiszen ezt csúcsot vasárnap délutánig Schumacherrel közösen tartották: a német Magny-Cours-ban, az angol pedig a Hungaroringen és a hazai versenyén is nyolc-nyolc alkalommal nyert korábban. De nem ez az egyetlen rekord, amit felülmúlt, vagy tovább írt: Hamilton első győzelme (2007, Kanada) és a vasárnapi angliai diadala között 17 év és egy hónap telt el, több, mint eddig bárkinél a sportág történetében. Schumi első és utolsó győzelme között 14 év és egy hónap volt, ezt még 2021-ben szárnyalta túl a brit, most azonban alaposan megtoldotta. Sorozatban a 12., összeségében pedig a 15. alkalommal állhatott fel a silverstone-i dobogóra, természetesen soha senki nem ért el hasonlót egyetlen versenyen sem.

Hamilton az elmúlt években karrierje messze legnehezebb időszakát élte át, és aligha hitte, hogy a szerencséje egyáltalán megfordulhat, arról pedig vélhetően álmodni sem mert, hogy éppen hazai pályán és újabb csúcsokat írva talál vissza a győztes útra a Mercedesszel. És gondoljon bárki bármit Hamiltonról, lett légyen felkent híve vagy megveszekedett ellendrukkere – ez a győzelme megindító volt, sorsszerű és felemelő, egy kicsit mindenki vele együtt nyert, még azok is, akik azt szerették volna, hogy Hamilton soha többet ne nyerjen semmit. Az ilyen nagy és magasztos, kimerevített pillanatokat pedig csak a legnagyobb bajnokok tudják életre hívni. És a nagy bajnok zokogott a leintés után, úgy, mint még soha.

„Nem tudom abbahagyni a sírást. 2021 óta minden egyes nap úgy keltem fel, hogy próbáltam harcolni, edzeni, a feladatra összpontosítani fejben, és olyan keményen dolgozni, amennyire csak tudok. A mostani az utolsó Brit Nagydíjam ennek a csapatnak a színeiben, és nagyon meg szerettem volna ezt nyerni nekik, mert nagyon szeretem és becsülöm őket. Örökké hálás leszek mindenkinek a Mercedesnél, és valamennyi támogatónknak. És persze a hihetetlen rajongóimnak, körről körre láttalak benneteket, nincs is nagyszerűbb érzés annál, mint elsőként célba érni itt

– mondta a meghatódott Hamilton, aki az elmúlt szezonok megpróbáltatásairól is beszélt. –

Nagyon nehéz volt, mindenki számára az lett volna. De az a fontos, hogyan állsz fel és hogyan küzdesz, még akkor is, amikor úgy érzed, nincs tovább. Voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy nem vagyok elég jó, vagy hogy valaha egyáltalán visszatérhetek oda, ahol most vagyok. A lényeg viszont az, hogy nagyszerű emberek vesznek körül, akik szüntelenül támogatnak. Minden egyes alkalommal, amikor látom, hogy a csapat erőfeszítést tesz, az engem is ugyanarra sarkall. És ott vannak a szurkolók is szerte a világban, bárhova megyek, támogatnak. Szóval óriási köszönet mindenkinek.”

„Nagyszerű volt, 12 év után nem is lehetett volna szebb búcsút írni a Brit Nagydíjhoz. A mostani volt az utolsó silverstone-i futamunk együtt, és olyan volt, mint egy tündérmese. A Mercedes legikonikusabb és legsikeresebb brit versenyzőjével hagyjuk magunk mögött a brit tömeget. Lewis fantasztikus versenyző. Voltak nehéz időszakai, de hibátlan és remek vezetéssel tért vissza ilyen változékony körülmények között. Nagyon élvezem, ahogyan visszakapaszkodunk. Száraz körülmények között sokáig az első két helyen haladtunk, úgy tűnik, hogy a teljesítményt figyelembe véve visszatértünk”

– fogalmazott a Mercedes csapatfőnöke, Toto Wolff.

A hétszeres világbajnok silverstone-i győzelmével nem pusztán egy futamot nyert, annál sokkal többet: hitet, reményt és megnyugvást. A kérdés azonban minden bizonnyal ott motoszkál most benne, vajon jól döntött-e, amikor aláírt a Ferrarihoz… Hiszen jelen állás szerint a Mercedes és a McLaren a két legjobb autó, ami a nyers erőt illeti. A Red Bull jelentősen visszaesett, de Verstappen annyira gyors, hogy a dobogóról gyakorlatilag száműzhetetlen, az olaszok pedig csak a hatodik-hetedik helyekért mennek, hacsak valaki ki nem esik előlük. Persze ahogyan idén is hétvégéről hétvégére képesek alakulni az erőviszonyok, 2025 is tartogathat némi átrendeződést, de érdemit aligha, hiszen a 2026-os szabályváltozások miatt jövőre az idei autókra épít az összes csapat.

Hamilton egyetlen világbajnoki címre van attól, hogy a Forma–1 történetének abszolút csúcstartója legyen – és a szeme előtt semmilyen más cél nem lebeghet, csakis ez. Ennek az elérése azonban borzasztóan nehéz lesz. Még akkor is, ha a Ferrari feltámad. Nem csak Verstappennel, Norrisszal és volt csapatával kell megharcolnia, de ott lesz Charles Leclerc is – és ne feledjük, Hamiltonnak Russell-lel is meggyűlt a baja, nem tudott rajta felülkerekedni, egyenrangú riválisa volt házon belül.

Hát innen lenne csak igazán szép nyerni! Azt hiszem csodaszámba menne, ha Hamilton nyolcadszor is világbajnok lenne, de már az is, ha egyáltalán küzdhetne érte. Viszont Silverstone után minden teher és bizonyítási kényszer nélkül vághat bele ebbe az új, izgalmas és kihívásokban gazdag kalandba. Mert, lehet, hogy Hamilton soha többé nem nyer – de már nem is veszíthet semmit.

Kiemelt fotó: Reuters