Túl a barátságon: egy féktelen rivalizálás kezdete

A jövő nagy csatározásának első szemelvényére már a szombati sprintfutamon sor került, ám az csupán egy szolid kis előzetes, amolyan ízelítő volt. A 23 körös miniversenyen a címvédő simán lerajtolta a mögüle induló Norrist, de az angol a hatodik körben utolérte, és el is ment mellette, ám három kanyarral később már újfent a holland haladt az élen. A gyönyörű oda-vissza előzés után azonban a csapattárs Oscar Piastri is maga mögé utasította a britet, és később sem változott az első három helyezett sorrendje, Verstappen végül könnyedén nyert a két McLaren előtt.

A vasárnapi verseny is hasonlóan indult: az első sorból a világbajnoki éllovas és az első számú kihívó vághatott neki a 71 körös Osztrák Nagydíjnak. A rajtot követően Verstappen megőrizte a vezető helyét, és a második kerékcseréjéig magabiztosan kontrollálta a futamot. A háromszoros világbajnok előnye mintegy hét másodperc volt az angollal szemben, amikor a boxba hajtott. A kiállása azonban meglehetősen balul sült el: a Red Bull bal hátsó kereke csak nehezen jött le, majd a hollandnak meg kellett várnia, amíg a szintén új abroncsokért érkező Norris elhalad mellette a wokingiak garázsa felé. A holland ezzel bő négy másodpercet bukott, így a fórja alig háromra olvadt, aztán a pályára visszatérve egy óriási elfékezés következtében máris kettő alá csökkent. A Red Bull egyensúlya hirtelen odalett, ahogy Verstappen előnye is, és kezdetét vette az őrület. Norris az 59. körben megelőzte a címvédőt, de szabálytalanul, ezért egyből vissza is engedte maga elé a riválist. A 64. körben aztán újra nekiveselkedett az ellentmondást nem tűrő angol, a két autó összeért, és mindketten defektet kaptak.

Norris autója annyira megsérült, hogy fel is kellett adnia a versenyt, a holland azonban behozta a Red Bullt az ötödik helyen, így további tíz ponttal növelte előnyét a világbajnoki tabellán. Még úgy is, hogy az FIA szerint ő volt a vétkes fél, kapott is egy tíz másodperces időbüntetést (plusz 2 büntetőpontot is), csakhogy az bőven belefért neki, hiszen így is 17 másodperccel verte meg a hatodik helyezett Nico Hülkenberget…

„A bírók megvizsgálták a videófelvételeket. Az 1-es rajtszámú autó a 3-as kanyar felé tartott, mellette balra a 4-es rajtszámú autóval. Mielőtt elfordult volna, az 1-es rajtszámú autó vezetője balra mozdult, ami ütközést okozott a 4-es autóval. A bírók úgy ítélték meg, hogy túlnyomórészt az 1-es autó vezetőjét terheli a felelősség, ezért a bizonyítékok alapján a fenti büntetést rójuk ki”

– szól az FIA közleménye.

A két jóbarát és a csapataik természetesen teljesen máshogyan ítélték meg a történteket.

„Egészen addig jól alakult a versenyem. Nyilván kissé lemaradtunk Maxhoz képest a tempót illetően, az első és a második etapon el tudott húzni, aztán több hibát is vétettek, a kerékcserét is elrontották, ami tőlük szokatlan volt. Nyomás alatt voltak, és elkezdtek szétcsúszni, miközben én jó futamot teljesítettem, és végig versenyben maradtam. Le vagyok sújtva, és az autó is eléggé megsérült. Nem tudom, mit kellene mondanom. Mindent beleadtam, kiélezett, de sportszerű csatát vívtam ellene, viszont nem azt kaptam vissza tőle. Nem nekem, hanem neki kellene magyarázkodnia. Én nem csináltam semmi rosszat, ő hibázott, szóval neki kell ezt kimagyaráznia” – mondta Norris.

„Sajnálatos, hogy ez történt, hiszen senki sem szeretne ilyen eseteket látni. Persze visszanézem majd a felvételeket, hiszen anélkül nincs értelme erről részletekbe menően beszélni. Furcsa szögben értünk össze, valami egyszerűen nem stimmelt, és végül mindketten defektet kaptunk. Sok dolgot elrontottunk a futam során, és magunknak köszönhetjük a kialakult helyzetet, szóval van még min javítanunk. Nyilván beszélünk majd az esetről, de most még nem lenne helyes, inkább hagyni kell, hogy leülepedjenek a dolgok. Ettől eltekintve is ideges vagyok az autónk teljesítménye és egy olyan hiba miatt, amelyet nem szoktunk elkövetni” – vélekedett Verstappen.

„Kicsit súlyosnak éreztem az ítéletet, mert nem hiszem, hogy kifejezetten agresszív dolgot tettem volna. Nem mozdultam be fékezés közben, én mindig a fékezés előtt mozdítottam a kormányt, és utána természetesen egyenes vonalban fékeztem. Kívülről nézve könnyű azt mondani, hogy fékezés közben mozdultam be, de én ülök az autóban, én tudom a legjobban, mit teszek” – tette hozzá a címvédő.

„Visszanéztem a felvételeket, és úgy gondolom, hogy ötven-ötven százalékra tehető a felelősség. Max kemény versenyző, és ezzel mindenki tisztában van. Lando megpróbálta jóvá tenni az előző napot, és az előző versenyeken egyre előrébb jött, szóval elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb ennyire közel kerüljenek egymáshoz” – fogalmazott Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke.

„Úgy érzem, hogy szinte az egész világ tudja, kit kell okolni ezért a szituációért. A problémát viszont az jelenti, hogy ha nem vonjuk felelősségre a vétkest, újra megtörténnek az ilyen esetek. Ma nem így történt, de korábban igen, amikor Max még Lewisszal harcolt, és keményebben kellett volna büntetni őt bizonyos manőverekért. Ezek alapján meg lehet tanulni, hogyan szabad versenyezni bizonyos esetekben. Sok hasonlót láttunk már” – mondta határozottan Andrea Stella, a McLaren vezetője.

Abban persze nincs semmi meglepő, hogy mindenki a saját érdekeinek megfelelő álláspontot vesz fel. Az eset ráadásul meglehetősen véleményes, így értelemszerűen mindenki maga felé hajlítja a valóságot. Hivatalosan azonban csak az FIA hozhat ítéletet, és a versenybíróság ezt meg is tette. Kétségtelen, Verstappen autója valóban bemozdult balra az ütközést megelőzően, de lássuk be, ennél sokkal agresszívabb manőverek is maradtak már büntetlenül, és maradnak is majd a jövőben. Ettől függetlenül az FIA évek óta folytatólagosan tanúsított következetlen döntéshozatali mechanizmusa, a sokszor teljesen ellentmondásos pro és kontra határozatai miatt a nemzetközi szövetség verdiktjét nem tekinthetjük perdöntőnek, ezért abból indulunk ki, amit láttunk.

Az pedig nem volt több, mint két szupertehetséges, mindenáron győzni akaró versenyző ölre menő csatája a győzelemért; amiben mindig benne van egy efféle baleset, és éppen az ehhez hasonló esetekből lehet és kell a legtöbbet tanulni.

Az a fajta hevesség és agresszív támadószellem, ami Norrist jellemzi, Verstappennek is a sajátja, és okozott is neki jó néhány kellemetlenséget még az F1-es pályafutása elején. Ugyanakkor enélkül a harci kedv és győztes mentalitás nélkül nem is érdemes együléses versenyautóba ülni – és ezeket a tapasztalatokat mindenki a saját kárán tudja leszűrni. Nem Ausztriában fordult elő először, hogy az angol annyira rövid féktávot próbált venni, amilyet egyszerűen nem lehet, és minden ilyen esetben rajta is vesztett.

„Egyszerűen csak későn áll bele, remélve, hogy a másik félrekormányozza az autót és ő be tudja venni a kanyart, de ezúttal nem így történt. Lehet azt mondani, hogy mozogtam a féktávon – bár nem így volt, mert nem fékeztem, amikor mozdultam. De ugyanúgy elmondható, hogy távolról csak beküldte belülre – ami nyilván jól néz ki, és én magam is szeretem –, ám ez van, hogy sikerül, máskor nem. És úgy vélem, ma nem sikerült. Aztán jött az ütközés, ami nagy balszerencse. Arra a manőverre, aminél összeértünk, nem számítottam. Persze láttam őt, ezért kicsit védekeztem belül, de aztán a féktávon összeértek a hátsó gumik, és mindketten defektet kaptunk, amit az ember azért a végletekig próbál elkerülni” – mondta erről a holland.

A dolog azért is különösen pikáns, mert Norris éppen a spielbergi hétvégén nyilatkozott a Sky Sportsnak arról, milyen hatással van kettejük egyre intenzívebb rivalizálása a magánéletükben való barátságukra.

(Forrás: The Independent)

„Megvan a kellő tisztelet. Tudjuk, hogy a paddockban csinálhatunk, amit akarunk. Nevetgélhetünk, viccelődhetünk egymással. Viszont amikor az autóban ülünk, nem foglalkozunk ezzel. Őt nem érdekli, mit csináltunk előző este vagy mi volt a hétvégén, amint felkerül a sisak, megszűnik minden más. A versenyzés csak róla szól, teljesíteni akar, megmutatni, hogy ő a legjobb. Minden és mindenki más zárójelbe kerül. És velem is ugyanez a helyzet” – tette világossá Norris, hogy milyen kapcsolatban vannak, természetesen még a futam előtt.

A Red Bull Ringen történtek után persze már inkább az a kérdés, lesz-e kedvük találkozni még a pályákon kívül…

Norris egyelőre nem tágít: bocsánatkérést vár a barátjától.

„Ha azt fogja mondani, semmi rosszat nem tett, akkor a tiszteletem megcsappan iránta. Ha beismeri, hogy egy kicsit hülye volt és belém jött, hogy gondatlan volt, akkor jobban fogom tisztelni.”

A labda tehát Verstappen térfelén pattog, és tekintve, hogy ő az idősebb, a tapasztaltabb és a világbajnoki zászló is neki áll, az volna a legbölcsebb, ha bocsánatot kérne, még akkor is, ha egyáltalán nem érzi úgy, hogy van miért. Egy igaz barátságért igazán megéri félretenni az egót – legalább a magánéletben.

Így vagy úgy, de ezen az egy incidensen biztosan túl tudnak majd lépni, a soron következő versenyek azonban újabb és újabb próbatételek elé állítják majd őket. Hiszen Norris nyerni akar, mindennél jobban, ehhez pedig Verstappen Red Bullján kell átverekednie magát, futamonként akár többször is. A versenypályán nincs helye, nem lehet helye a barátságnak, a fair play, a tiszta küzdelem azonban több, mint elvárható: alapvetés. Jelen állás szerint a holland és az angol vetélkedése határozhatja meg az idény hátralévő részét, de mivel Verstappentől már aligha lehet elorozni a 2024-es világbajnoki címet – ez egyelőre nem élet-halál harc, „csupán” tusakodás a futamgyőzelmekért.

Jövőre azonban már a kezdetektől kiélezett lehet a párbajuk, és ha a világbajnoki cím lesz a tét, ott aztán tényleg nem lesz pardon. Ahhoz, hogy ők ketten barátok maradjanak, az emberségüknek tartósan felül kell emelkednie a versenyzői egójukon. És ez sokkal nagyobb kihívásnak tűnik, mint legyőzni a másikat a pályán.

Kiemelt fotó: Sports Illustrated