Budapest Honvéd, Mezőkövesd: Bennmaradás, semmi más

A Mezőkövesd Zsóry FC lassan megszokott és elfogadott szereplője lesz az OTP Bank Ligának, ráadásul egyedüli képviselője Borsod-Abaúj-Zemplén megyének. Egy edzőváltással tarkított ősz után a meglepetést jelentő hatodik helyen zárt az immáron Supka Attila által irányított gárda, ráadásul tavasszal inkább előre kellett nézegetnie a tabellán, mintsem maga mögé. Igazoltak is szép számmal, jó pedigréjű, nagy múltú játékosokat, akik magas szinten futballoztak egykor, nagy kár, hogy hírüket nem tudták igazolni Matyóföldön.

A koronavírus ugyan a sárga-kékeknél is alaposan felborította a téli alapozást – az is kérdés volt, hogy az MTK elleni idénynyitón ki tudnak-e állni egyáltalán – és jól látszott, hogy a legtöbb játékos nagyon messze van a tökéletes fizikai állapotától. Ennek ellenére sikerült a harmadik tavaszi mérkőzésen idegenben leiskolázni a főleg szervezett védekezéséről ismert Debrecent, de sokáig ez volt az együttes egyetlen sikere. Jött egy ötmeccses nyeretlen széria, köztük egy Pakson elszenvedett 4-0-s pofonnal, és egyre hangosabb lett az öltöző, legalábbis a zuhanyhíradó szerint. Az április úgy tűnt, fordulópont lesz a csapat életében, mert a Gyirmót után a Kisvárdát is legyőzték Cseri Tamásék, de a bajnokság utolsó hat meccséből ismét csak egyet sikerült megnyerni, azt viszont az MTK ellen idegenben, nagy fölénnyel 4-0-ra.

Noha Cseri Tamásnál idén is jó helyen volt a labda, a Mezőkövesd idényére ő sem lehet különösebben büszke (Forrás: mezokovesdzsoryfc.hu)

Ahhoz képest, hogy télen nyolc új játékos is érkezett a borsodi városba, közülük csak ketten, az albán Kamer Qaka és a horvát Andrej Lukic lett alapember, Babati Benjámin és a többi erősítésnek szánt igazolás csődöt mondott. A bennmaradáson kívül nagy örömre nem lehet oka a klub vezetésének és Supka helyzete sem megingathatatlan, noha amiért szerződtették, azt végrehajtotta. A Mezőkövesd legnagyobb szerencséje, hogy volt nála két tartósan gyengébb csapata a mezőnynek, így végül élvonalbeli maradt, de nem kérdés, hogy a következő idénytől kezdve ennél sokkal többet kell nyújtaniuk, mind a játékosoknak, mind a vezetőknek.

Az idény legjobbja

Kevés kiegyensúlyozott, jó teljesítmény volt a Mezőkövesdnél ebben a szezonban, és ez pontosan visszaköszönt a csapat hullámzásában is. Ha jók voltak a kulcsemberek jól ment a szekér, ha nem, akkor nem. A bosnyák Marin Jurina 11 gólja azt mutatja, hogy átlagosan két-három mérkőzésenként megvillant, és ez elég is ahhoz, hogy az év legjobbja lehessen. Egy nem kimondottan támadó felfogású csapatban, átlagos játszótársak között ez egy szép teljesítmény.

A csúcspont

A harmadik tavaszi játéknapon Debrecenbe volt hivatalos az együttes és mivel addig csak egy pontot szerzett 2022-ben, nem volt esélyesek. Korán vezetést szereztek, és bár a szünetre döntetlennel vonulhattak, a második játékrészben három láthatóan begyakorolt figura végén szereztek gólt, teljesen szétzúzva az addig jobban játszó Lokit. Mintha Supka tervei keltek volna életre, annyira látszott a tudatosság a kövesdi gólokon, kár, hogy ezt a teljesítményt nem tudták sem addig, sem azután megvalósítani a tanítványok, mindenesetre a 4-1-es győzelem így is szép emlék marad.

A fél Debrecen hiába nézte, ahogy Jurina (99) vezetésével fölényes győzelmet arat a Kövesd februárban (Forrás: dvsc.hu)

A mélypont

Szintén tavasszal történt, hogy Pakson úgy kapott négyet a Kövesd, hogy igazából a dupláját is megkaphatta volna. Úgy tűnt, osztálykülönbség van a két csapat között, a borsodiak elveszítették a Supka-csapatokra jellemző szervezettségüket, ráadásul a második kapott gól után az addig sem az egeket verdeső játékkedvük is alább hagyott. A mérkőzés után szokatlanul kritikus hangvételű nyilatkozatot adott a csapatkapitány Cseri Tamás, beismerve, hogy a teljesítményük finoman szólva is messze állt a kívánalmaktól.

Mi vár a Mezőkövesdre?

Mindenképpen erősítenie kell az együttesnek, mert a jelenlegi állomány nem biztos, hogy elegendő lesz jövőre. Ismerve a klub filozófiáját, inkább külföldi játékosok érkezésére számíthatunk, esetleg máshol kevés lehetőséghez jutó magyar játékosokat próbálnak összeszedni. A fiatalok szereplését támogató pontrendszer életbe lép az új szezonban, de rejtély, hogy ennek kivel felelhetne meg a Mezőkövesd, miután a mögöttünk hagyott szezonban egyáltalán nem játszattak fiatal magyarokat, kivéve az utolsó, Újpest elleni bajnoki utolsó öt percében, amikor pályára küldtek egy 17 éves fiatalt. A csapatnak nincs akadémiája, a második csapata pedig a BAZ megyei I. osztály középmezőnyében szerepel, így valószínűleg anyagi ráfordítást igényel, egy, vagy több megfelelő minőségű fiatal megszerzése.

Az is ismertté vált, hogy Cseri Tamás két évvel meghosszabbította a szerződését, pedig időnként úgy tűnt, hogy elfáradt a kapcsolata a klubbal. A válogatott számára már nem opció, de ha elkerülik a sérülések, lehetnek még jó évei, más kérdés, hogy neki sem hátrány, ha ehhez megfelelő játszótársat kap. A légiósok zömétől komolyabb érzelmi kitörés nélkül meg lehetne válni, tulajdonképpen a kapusén kívül, minden csapatrész erősítésre szorul, ennél fogva meglepő lenne, ha jövőre nem a bennmaradásért kellene küzdeniük a matyóvárosiaknak.

Ennyire csak a bennmaradásnak lehetett örülni a szezon végén Mezőkövesden (Forrás: Magyar Nemzet)

Januárban azzal a felütéssel indítottuk a Honvéd őszét értékelő írásunkat, hogy nehéz lehetett kispesti szurkolónak lenni. Nos, a helyzet a tavaszra sem javult jelentősen, és ennek egyik előjele volt, hogy a Gyirmót elleni idénynyitón odahaza szenvedett vereséget az együttes.

A kínos zakó beváltotta a népakaratot és Horváth Ferenc állásába került, így mi hangzatos nyilatkozatokkal lettünk szegényebbek, amit elviselhető lett volna, ha kiderül, hogy az edzővel volt a gond. Azonban ahogyan az őt váltó Nebojsa Vignjevics érkezése is igazolta, Kispesten nem az edzői szobákban volt (van) a legtöbb probléma, mert a korábbi újpesti tréner sem lendített látványosan a csapat szekerén. Igaz, a szerb mester rögtön új játékosokat is kapott, így a Bozsik Arénába tette át székhelyét az izlandi válogatott Vidar Ari Jónsson, vagy a magánéletében is roppant izgalmas ghánai Mohamed Kadiri. Vignjeviccsel először Kisvárdán kikapott az együttes, de a mélyrepülő bajnoki címre hajtó MOL Fehérvár ellen 3-1-re nyert jobb hajrájának köszönhetően, ez pedig gátakat szabadított fel az addig görcsös játékosokban. Ezt egy hárommeccses veretlenségi széria követte, közte egy 4-2-es Debrecen elleni sikerrel, de ez volt összességében a Honvéd egész évi legjobb periódusa. A kiegyensúlyozatlan teljesítményt ingadozó eredmények követték, jobbára azonban vereségek és döntetlenek, a győzelem ritkán látott vendég volt Kispesten, és az ősszel szárnyaló Nenad Lukics is elveszítette a góllövőcipőjét.

Ami szembeötlő volt, hogy a Horváth Ferenc vezette csapatnál szervezettebb és stabilabb lett a Honvéd játéka, azonban az eredményességben ez nem volt tetten érhető, hiszen nem tudott távolabb kerülni a kiesőzónától. A 25. fordulóban Újpesten még nyerni tudtak a piros-feketék, de onnantól kezdve hét meccsen keresztül nem, az MTK feltámadása miatt pedig azzal a teherrel készültek az utolsó fordulóban esedékes Puskás Akadémia elleni idegenbeli ütközetre, hogy egy újabb vereség a kiesést jelentené. A két góllal fűszerezett villámrajt azonban győzelmet és élvonalbeli tagságot ért Zsótér Donátéknak, de azóta nincs edző, játékos, vagy vezető, aki ne problémákról beszélne, ha a csapat idényéről kérdezik.

Batik Bencét érzelmileg is megviselték az idény fáradalmai, csapatkapitányként azonban ő is inkább az alulteljesítők közé tartozott (fotó: nemzetisport.hu)

Az idény legjobbja

Szappanos Péter egy kiesés ellen harcoló csapatból verekedte be magát egy európai középkategóriás válogatottba, ez pedig mindent elárul a teljesítményéről. Az egész idény során csapata megbízható játékosa volt, kapusként minden tőle telhetőt megtett, egyetlen meccs sem rajta ment el. Rajta kívül még Lukics volt az, aki pazarul teljesített – egy ideig – ő azonban 15 bajnoki találatából 12-t még az ősz folyamán szerzett. Szappanos teljesítményéről még annyit, hogy jobb csapatot érdemelt volna, talán az egyetlen a jelenlegi keretből, akit a szurkolók is jó szívvel marasztalnának.

A csúcspont

A 20. fordulóban 3-1-re megnyert Fehérvár elleni mérkőzés reményt adott játékosnak és szurkolónak egyaránt. Egy jobb képességű – igaz, pocsék formában lévő – ellenfelet küzdelmesen, nagy akarattal, hátrányból fordítva győzött le a Honvéd, ráadásul az elszántságot méltányolta az addig igencsak kritikus szurkolótábor is és a meccs során úgy tűnt, ismét egymásra találnak a csapattal.

A mélypont

A Gyirmót elleni hazai mérkőzés a tavaszi idénykezdet miatt is fontos volt, egy győzelemmel meg lehetett volna alapozni a biztos bennmaradást, ráadásul tudni lehetett, hogy a vendégeket kis túlzással a Covid-tesztek alapján állítja össze Csertői Aurél. A sima hazainak induló mérkőzésen egy görcsös, szenvedő Honvéd játszott, amely az idő múlásával még feszültebb lett, majd a végén ember- és gólhátrányba is került. A vereség Horváth menesztéséhez vezetett, és felülírta a tavaszi szezonra vonatkozó terveket.

Szappanos Péter teljesítménye kiemelkedett a csapatából, nem csoda, hogy a válogatottnál is számításba veszik a hálóőrt (Forrás: honvedfc.hu)

Mi vár a Budapest Honvédra?

Munka. Sok munka. Talán egy csapat sincs a jelenlegi mezőnyben, ahol annyi problémát kellene orvosolni, mint Kispesten. Szappanos kiváló teljesítményéről már beszéltünk, ő biztos alap, de új védelmet kell építeni elé, mert az az egész idény során neuralgikus pont volt. Egyedül Ivan Lovric nyújtott elfogadható teljesítményt a csapatrészben, de ő a nyáron már 37 éves lesz, nyilván nem a jövő embere. A középpályán Gazdag Dániel pótlását az elmúlt egy évben nem tudták megoldani, Zsótér és Nagy Dominik lehetne tartósan kulcsember, de előbbi Felcsútra tart, ha lehet hinni a pletykáknak, utóbbi pedig súlyos sérülésből lábadozik. A csatársorban Lukics helye biztos, de az is igaz, hogy ha nem megy neki, akkor a csapat támadójátéka látványosan visszaesik.

Vignjevics megkapta a bizalmat a következő idényre is, kérdés, hogy miből, kikből kell gazdálkodnia, hiszen nagyon érik egy sportigazgató kinevezése is, akivel nyilván egyeztetnie kell neki is. Mintha késésben lenne a klub, hiszen több rivális is erősített már, Kispesten pedig még az irány sincs kijelölve, márpedig félő, hogy a tétlenkedésre rámegy az együttes ősze. A szurkolók nyilván nehezen emésztik meg, hogy néhány éve még bajnokcsapatuk volt, most pedig a bennmaradásért is vért izzadtak, de azt kell mondani, hogy jelenleg semmilyen jel nem utal arra, hogy a hamarosan kezdődő új szezonban fényesebb lenne a jövő a Bozsik Arénában.