Bundesliga-körkép a szezonhajrá előtt – az alsóház

Bundesliga-körkép a szezonhajrá előtt – a felsőház (I. rész)

Hasonlóan a tabella első feléhez, a hátsó fertályban is igen szorosan helyezkedik el egymás után több csapat is. Az alsóházat jelenleg a pontkülönbségek alapján háromfelé tudjuk osztani. Három csapat többé-kevésbé biztonságos helyzetben tudhatja magát, ezek a Borussia Mönchengladbach, a VfL Bochum és a VfL Wolfsburg (11-13. helyezés). Ezek az együttesek már átlépték a 30 pontos határt, ami azért már ad valamilyen biztonságérzetet, még a 13. Wolfsburg is öt ponttal áll a már osztályozós, 16. pozíció előtt. A helyzet igazán forróvá azoknak a csapatoknak válhat, akik most a 14. helynél lejjebb tanyáznak, azaz már az épp itt álló VfB Stuttgartnak is. (Hogy a pontos képet lássuk: a két utolsó helyezett automatikusan búcsúzik az élvonaltól, a 16. helyezett pedig osztályozót játszik a második vonal 3. helyezettjével.)

A nagy versenyfutás valószínűleg négy csapat között zajlik majd, akik között a szezon folyamán folyamatosan változnak az erőviszonyok.

A téli szünet után közvetlenül még a Stuttgart tűnt kiesőnek, hiszen volt, hogy már négy ponttal is le volt maradva az osztályozós helytől, de egy három meccsből álló jó sorozat újra visszahozta a svábokat a versenybe. A helyzet kiélezettségét jól jelzi, hogy a 14. helyezett Stuttgart és a már kiesést jelentő, 17. helyen álló Arminia Bielefeld között mindössze egy pont a különbség, tehát itt tényleg csak az utolsó hét fordulós hajsza fogja eldönteni az egyik kieső kilétét.

A másik kieső már szinte biztosnak mondható. Hiába produkál eddig kifejezetten stabil tavaszt a Greuther Fürth, még mindig 11 pont választja el az osztályozós helytől. Igazából már a szezonrajt előtt látni lehetett, hogy ez a csapat egyszerűen nem Bundesliga-szintű, amit az őszi szezon fájdalmasan egyértelműen támasztott alá. A „lóherések” a liga pofozógépei voltak és Stefan Leitl vezetőedző elmondása szerint is már csak a becsületükért játszanak, egyelőre kifejezetten jól. A csapat sokkal stabilabb képet fest játékban, legutóbb például az ötödik helyen álló Freiburg ellen sikerült kivívniuk egy 0–0-s döntetlent.

BIZTONSÁGOS TÁVOLSÁGBAN

Kétségkívül érdekes ilyen hátul látni a Mönchengladbachot, amellyel kapcsolatban a bajnoki rajt előtt az európai kupaindulás kiharcolása volt a legfőbb elvárás, azok után, hogy a tavaly tavaszi visszaeséssel lecsúszott az erre jogosító helyekről. Adi Hütter frankfurti munkássága kétségkívül bizakodásra adott okot, viszont az őszi szezon végére a helyzet kritikussá vált. Sorozatban négy meccset buktak el a „csikók” 4-17-s gólkülönbséggel, köztük a Freiburg elleni hazai, 6–0-s pofonnal. A Gladbach hirtelen a veszélyzóna közelében találta magát, a szurkolóknál pedig elkezdett betelni a pohár. Elsősorban a távozófélben lévő játékosok, így Mathias Ginter és Denis Zakaria gyenge teljesítményét kritizálták a drukkerek. Utóbbi már télen távozott a Juventushoz, míg Ginter a híresztelések szerint a Bayern Münchenhez megy a nyáron. Az észak-rajna-vesztfáliai klub amúgy is faramuci helyzetben van, hiszen a vírus következtében rendkívül szűkre kellett szabni a pénzügyi nadrágszíjat, ami Max Eberl sportigazgató helyzetét nehezítette meg. Ő januárban bele is fáradt a kilátástalan helyzetbe, és 13 év után leköszönt a posztjáról. Ezután a klubot többen is elkezdték temetni, viszont az utóbbi két meccsen két közvetlen rivális legyőzésével máris lélegzetvételnyi előnyhöz jutottak Jonas Hofmannék, köszönhetően nagyrészt annak, hogy Alessane Plea és Marcus Thuram a hátukra tudták venni a csapatot.

A másik negatív meglepetés mindenképp a Wolfsburg szezonja. A farkasok tavaly még a BL-szereplést vívták ki egy bajnoki negyedik hellyel és ebben az idényben szinte változatlan kerettel süllyedtek vissza a középmezőny végére.

A sikeredző Oliver Glasner távozása nagy érvágás volt, hiszen utódja, Mark van Bommel egy csalóka jó kezdés után a teljes tanácstalanság jeleit mutatta. A csapat játéka kilátástalan volt, ez pedig október végére a holland edző állásába került. A helyére érkező – sokak által tehetségesnek tartott, de legutóbb a Werder Bremennél negatív időszakot produkáló – Florian Kohfeldt sem tudta megállítani a csapat mélyrepülését. A téli szünetre a Wolfsburg is a veszélyzónában találta magát, amin januárban erősítésekkel próbáltak kompenzálni a vezetők. Max Krusét nagy visszatérőként köszöntötték a 2017-s távozása után, míg a holland gólvágó, Wout Weghorst távozását a szintén robusztus, dán center, Jonas Wind érkezésével próbálták kompenzálni. Pozitív fejlemény volt a fáradhatatlan osztrák középpályás, Xaver Schlager visszatérése is, aki az egész őszt kénytelen volt kihagyni. A wolfsburgiak játéka szemmel láthatóan feljavult a tavaszi szezonra, azonban a stabilitás még mindig hiánycikk, így az eredmények továbbra is felemásan alakulnak és még mindig inkább hátrafelé kell tekinteniük.

Az előző két csapattal ellentétben a Bochum szereplése a pozitív meglepetések közé sorolható. Thomas Reis csapatának játékát már részletesebben is elemeztem, amikor mindenkit megdöbbentve, 4-2-re verték az idén zsinórban tizedik bajnoki címe felé közeledő Bayern Münchent. A feljutás utáni rossz kezdést követően elkezdett működni a csapat intenzív játéka, és sikerült kiharcolni egy stabil középmezőnybeli helyezést. A ruhr-vidékiek rendkívül kellemetlen ellenfélnek bizonyulnak a mérkőzések nagy részén. Természetesen a cél továbbra is a bennmaradás, ami – ha csak nem pukkad ki a végére teljesen a csapat – ebből a helyzetből kényelmesen bebiztosítható. A legutóbbi, Gladbach elleni hazai mérkőzésen történtek viszont eléggé rossz színben tüntették fel a klubot, hiszen egy néző egy sörös pohárral tarkón találta Christian Gittelmann partjelzőt, aminek következtében 2–0-s Gladbach-vezetésnél félbeszakították a találkozót. Végül a meccset nem játszották újra, maradt a 2–0-s vereség a Bochum szempontjából, de mindez háttérbe szorult az egész Németországban nagy felhördülést kiváltó dobálózás mellett, amelynek az elkövetőjét két hét után sikerült azonosítani. (A bochumi tavasznak már nem részese Novothny Soma, aki a télen a ciprusi első osztályú Anorthosis Famagustához igazolt.)

DRÁMAI VÉGJÁTÉK VÁRHATÓ

Egyelőre megjósolhatatlan tehát, hogy melyik csapat búcsúzik a már szinte biztos kieső Greuther Fürth mellett az élvonalból, hiszen négy csapat tolong egy pont különbséggel. A kilátások tulajdonképpen hetente változnak, az utóbbi időszak megmutatta, hogy semelyik csapatot sem szabad végérvényesen eltemetni. Az őszi szezon végéig az Arminia Bielefeld tűnt úgy, hogy végleg leszakad, de aztán egy hatmeccses veretlenségi szériával gyorsan a vonal felett találták magukat. A januári újraindulás után a Stuttgart tűnt egyre menthetetlenebbnek, de aztán márciusban a sváboknak is sikerült újítania. Visszaszorult ezzel a Hertha BSC, amelyet a belső viszályokról egymás után nyilvánosságra kerülő részletek következtében sokan már teljesen menthetetlennek láttak, egészen a legutóbbi fordulóig, amikor szinte a semmiből 3–0-ra verték meg a BL-indulásért hajtó TSG Hoffenheimet. Így a válogatott szünet előtt az időközben a lendületét elvesztő Bielefeld került vissza a 17. helyre. Innentől kezdve már tényleg nyílt sisakos versenyfutás várható, ami könnyen egy utolsó fordulós drámával végződhet úgy, mint tavaly, amikor az 1. FC Köln az utolsó percekben küldte maga helyett a másodosztályba a Werder Brement.

A legbiztatóbb helyzetből, illetve formából jelenleg a Stuttgart indul, hiszen a legutóbbi három bajnokin hét pontot szerzett két kiesési rangadót is megnyerve otthon, egyaránt 3–2-re legyőzve a Mönchengladbachot és az Augsburgot. Több dolog is lendületet adhatott Pellegrino Matarazzo együttesének. Egyrészt megerősödött a támadósor, hiszen visszatérhetett az előző szezonban 16 góllal húzóember, a vállsérülése miatt az egész őszt kihagyó Sasa Kalajdzic, aki már többször is a szükséges pluszt jelentette a támadósorban. Ugyan a csapat játéka már egészen februártól felfelé ívelő tendenciát mutatott, ezt sokáig nem sikerült eredményekre váltani. Fontos megemlíteni még a januárban a Sportingtól igazolt Tiago Tomást, aki máris gólokkal jelentkezett, és rögtön stabil kezdővé vált. A 19 éves portugál támadó Kalajdzic mellett főként a bal szélen kerül bevetésre, ott tudja kamatoztatni villámgyors ritmusváltásait. Mindenképpen érdemes lesz tehát figyelni a Stuttgartot, mert úgy tudtak javulni, hogy közben megtartották azt az intenzív, kockázatvállaló játékot, amiért tavaly sokan megszerették a csapatot.

Az pedig hatalmas lelkierőt adhatott a stuttgartiaknak, hogy a legutóbbi három meccsen egyaránt az utolsó tíz percben sikerült fontos pontokat szerezniük.

Az Augsburg idén is – hasonlóan az előző szezonokhoz – képtelen átlépni a saját árnyékát. Markus Weinzierl csapata egyszerűen nem tud kiépíteni egy pozitív szériát, amit jól szemléltet, hogy a csapat eddig nem tudott kétszer egymás után nyerni. Legutóbb például a Borussia Dortmund elleni döntetlent és az Bielefeld elleni nagyon fontos, idegenbeli sikert nem sikerült meglovagolni, hiszen a Stuttgart ellen a 2–1-s vezetésüket nem tudták megtartani. Stefan Reuter sportigazgató a vezetés birtokában túlságosan passzív játékot kérte számon a csapaton, ami nem volt elég ahhoz, hogy egy esetleges sikerrel az augsburgiak végre egy kicsit fellélegezhessenek. A helyzet viszont így sem kilátástalan, hiszen a Mainz ellen van még egy pótlandó meccse a csapatnak, illetve a tapasztalat is megvan a kiesés elleni harchoz, az már más kérdés, hogy magasabb célok kitűzéséhez jóval stabilabb szereplésre lenne szükség.

A Herthánál – hasonlóan az utóbbi szezonokhoz – ezúttal is áll a bál, hiszen Lars Windhorst befektetett 374 millió eurója mintha a semmiért lett volna elszórva. A fővárosiak ahelyett, hogy a BL-indulásért harcolnának, már sorozatban a harmadik szezonjukban kénytelenek a kiesés elől menekülni, ráadásul már a városi rivális, Union Berlin is előttük jár. Hiába érkezett tavaly nyáron a Frankfurtban hatékonyan dolgozó sportvezető, Fredi Bobic, egyelőre nincsenek eredmények. A keretben ezúttal is nagy volt a mozgás kilenc távozóval és kilenc érkezővel, köztük Kevin-Prince Boatenggel és Sztevan Joveticcsel. Dárdai Pálnak ez egyáltalán nem volt az ínyére és november után már nem volt maradása. Az edző és Bobic között már az elejétől fogva nézetkülönbségek alakultak ki az új érkezőkkel kapcsolatban, akiket Dárdai látványosan mellőzött. Az utód az eddig igazán sehol sem bizonyító Tayfun Korkut lett, akit eleve csak ideiglenes megoldásnak szántak a szezon végéig, de tavasszal nyilvánvalóvá vált, hogy képtelen úrrá lenni a nehézségeken. A csapat teljesen kilátástalan játékot produkálva zsinórban öt vereség után kieső helyen találta magát, ami Korkut menesztését vonta maga után. Időközben a vezetőségben is hatalmi harcok folynak, miután Windhorst nyilvánosan is hangot adott nemtetszésének, miszerint a pénze rosszul lett elköltve. A klubot 2008 óta irányító Werner Gegenbauer elnököt illette emiatt eléggé durva kritikával.

„Pár hónap után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Gegenbauer vezetése alatt nagyon nehéz csapatként dolgozni. Nem az a fő célja, hogy a csapatot sportszakmailag előmozdítsa, hanem az, hogy a hatalmát megtartsa”

– mondta a nagybefektető az elnökről.

A káoszt jól jelzi Carsten Schmidt vezérigazgató és Arne Friedrich sportigazgató idő előtti távozása – egyikük sem húzott ki egy évet a klubnál. Bobic egyelőre hangsúlyozta, hogy nem riad vissza a nehéz feladattól, de egyúttal elmondta azt is, hogy végre már nyugalomra lenne szükség a hatékony munkához. A káosz közepette mindenki megdöbbenésére Felix Magathot kérte fel, hogy mentse meg a Herthát a kieséstől. A veterán edző ugyan 2009-ben bajnok lett a Wolfsburggal, több helyen is eléggé ellentmondásos a megítélése elsősorban drasztikus edzésmódszerei miatt, a medicinlabdás gyakorlatain például már jó ideje tréfálkoznak a szurkolók. Miután Magath elkapta a koronavírust, a Hoffenheim elleni mérkőzésen a skót segítője, Mark Fotheringham dirigált – elég hatékonyan.

A Hertha főleg az utóbbi időszak fényében rendkívül stabil képet mutatott, elöl pedig három pontrúgás elég volt ahhoz, hogy általános meglepetésre győzzön. Több játékos is kiemelte Fotheringham motivációs képességeit, amivel újra életet lehelt a letargiába süllyedő csapatba.

Az Arminia Bielefeldről még januárban írtam, hogy a mutatott játék alapján abszolút az élvonalban a helye, annak ellenére, hogy az egyik legalacsonyabb költségvetéssel bírnak. A tavaly tavaszi bennmaradás már önmagában csodaszámba ment, ennek megismétlésére viszont most sürgős javulás szükséges. A kékek éppen egy négy mérkőzéses vereségszériánál tartanak lőtt gól nélkül. Patrick Wimmer és Okugava Maszaja formája visszaesett, ami drasztikusan meglátszott a csapat játékán, hiszen ők ketten voltak a decemberi-januári fellendülés kulcsfigurái. Nagy probléma, hogy az eddig stabil védelem is ingadozik. Frank Kramer edző ősszel alig változtatott a hátsó négyesen, viszont mostanában erre is rákényszerült. A legutóbbi négy bajnokin egyaránt különböző felállást volt kénytelen pályára küldeni kisebb sérülések, illetve eltiltások miatt. Elsősorban az Amos Pieper, Joakim Nilsson belsővédő páros megbomlása nagy érvágás.

A hátralévő mérkőzések, kiemelve a közvetlen riválisok elleni összecsapások. Elsősorban a Hertha előtt áll egy elég nehéznek ígérkező sorozat április második hetében, ami valószínűleg végleg eldöntheti a fővárosiak sorsát.