Costa Rica majdnem, Jamaica nagyon nem – a beugrók szereplése az idei Copán

A dél-amerikai csapatok mellett az idei Copa Américán hat együttes szerepel a CONCACAF, azaz az észak- és közép-amerikai térségből, az ő részvételük a 2023-2024-es Nemzet Ligája-sorozat A-divíziójának végeredménye alapján alakult ki. A harmadik helyezett Jamaica – a győztes Egyesült Álamok, a második Mexikó és a negyedik Panama mellett – közvetlenül jutott ki a Copára, Costa Ricának – és Kanadának – egy plusz play-off-mérkőzést kellett ehhez játszania. A CONCACAF NL negyeddöntőjének veszteseit két párba sorolták, Costa Rica a Honduras elleni 3–1-es sikerrel biztosította a helyét a dél-amerikai kontinenstorna mezőnyében (Kanada pedig Trinidad és Tobagót győzte le 2–0-ra).

Aztán a Copa-csoportkör sorsolása után a szakértők többsége nemhogy a továbbjutásra nem adott sok esélyt a Costa Rica-i válogatottnak, a legtöbben azt tartották a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy a közép-amerikaiak Brazília és Kolumbia ellen is beleszaladnak egy-egy nagy pofonba, így a Paraguay elleni utolsó csoportmeccsen már csak a becsületükért küzdhetnek.

Ehhez képest az argentin Gustavo Alfaro együttese már az első mérkőzésén alaposan felborította a papírformát, ugyanis pontot rabolt a braziloktól.

A gól nélküli döntetlenhez azért a kitartó védekezés és a nagy harci kedv mellett egy komolyabb adag szerencsére is szükségük volt a piros mezeseknek, hiszen az ötszörös világbajnok végigtámadta a meccset, és tulajdonképpen nincs logikus magyarázat arra, hogyan úszta meg a találkozót kapott gól nélkül a Costa Rica-i kapus, Patrick Sequeira. A spanyol Ibiza légiósa hét védést mutatott be, a brazilok pedig összesen 19 alkalommal próbálkoztak bevenni a kapuját, szemben az ellenfél mindössze két próbálkozásával.

A statisztikai adatok is jól mutatják a két csapat támadójátéka közti különbséget: a várható gólok mutatóját tekintve Brazília 1,33-ig, Costa Rica viszont mindössze 0,03-ig jutott, a szögletarány pedig végül 9–1 lett Vinícius Juniorék javára – mindez azokban pontokban nem mutatkozott meg, a karibi gárda így egy világraszóló bravúrdöntetlennel kezdte a Copát.

Négy nappal később sem várt sokkal könnyebb feladat a csapatra, amely a több mint két éve veretlen kolumbiai válogatott ellen lépett pályára.

Ez az összecsapás sem a fergeteges Costa Rica-i támadásokról szólt: a Szpartak Moszkvában légióskodó Manfred Ugarte vezette csatársor egyszer sem találta el az ellenfél kapuját, Sequeira viszont most sem unatkozott: összesen öt védést kellett bemutatnia. Az újabb pontszerzéshez viszont nyolcat kellett volna, hiszen Luis Díazék háromszor is megoldhatatlan feladat elé állították, így Kolumbia simán nyert, Costa Rica pedig két találkozót követően egy ponttal, szerzett gól nélkül állt a csoport harmadik helyén.

A záró fordulóban papíron még a továbbjutásra is megvolt az esélye az Alfaro-gárdának, ehhez azonban egy Paraguay elleni gólzáporos győzelem mellett arra is szükség lett volna, hogy a D jelű kvartett másik mérkőzésén a kolumbiaiak történelmi vereséget mérjenek Brazíliára.

A feladat rájuk eső részét mindenesetre elvégezték a Costa Rica-iak: már a hetedik percre kétgólos előnyt szereztek, és végül 2–1-re legyőzték Dél-Amerika egyik leggyengébb csapatát.

A másik találkozó azonban 1–1-es döntetlennel zárult, így a torna – Ecuadorral holtversenyben – legfiatalabb átlagéletkorú kerete ha szégyent nem is vallott, de a negyeddöntőben már nem lesz érdekelt. Ezt a nehéz sorsoláson kívül elsősorban a támadójátékának köszönheti a csapat: Costa Rica a csoportkörben mindössze kilenc kapura tartó lövést és összesen 0,58-as xG-t produkált, ami a legalacsonyabb szám a teljes mezőnyben. Ehhez képest a két szerzett gól nem rossz teljesítmény – de csak ehhez képest. Az ellenfelek viszont majdnem hat várható gólig jutottak, aminél kizárólag a végül tíz kapott góllal és nulla ponttal búcsúzó Bolívia hátsó alakzata bizonyult szellősebbnek.

A Copa-negyeddöntő csak álom maradt a válogatott számára, a csapatnak azonban minden esélye megvan arra, hogy két év múlva a világbajnokságon visszatérhessen az Egyesült Államokba, hiszen két fordulót követően vezeti a CONCACAF vb-selejtezőinek B-csoportját. Igaz, a St. Kitts és Nevis, valamint Grenada elleni sima győzelmekből nehéz bármiféle következtetést levonni a továbbiakról – a nehezebb ellenfelek csak a kvalifikációs sorozat harmadik fordulójában, 2025 őszén várnak majd a gárdára.

Costa Ricával ellentétben a jamaicai válogatott csalódást okozott a Copán – ahhoz képest, hogy a karibiak keretében milyen nevek szerepeltek, a nulla pont és a mindössze egy rúgott gól nem nevezhető elfogadható teljesítménynek.

Az előzetes várakozások alapján a továbbjutás sem tűnt irreális elvárásnak a Venezuela, Mexikó és Ecuador társaságában az A-csoportba kerülő együttestől, amely jó néhány jelenlegi, illetve korábbi Premier League-játékossal érkezett az Egyesült Államokba.

Az izlandi Heimir Hallgrímsson válogatottjában a kapusposzt kivételével minden csapatrészben szerepelt olyan futballista (többnyire nem is egy), akinek a neve igencsak jól cseng az angol labdarúgás kedvelőinek körében.

A védelemben a Brentfordban alapembernek számító Ethan Pinnock, valamint az egyaránt a szigetországban futballozó Michael Hector (Charlton Athletic) és Joel Latibeaudiere (Coventry City), a középpályán a fulhames Bobby deCordova-Reid és a szintén a Coventryben szereplő Kasey Palmer, a támadósorban pedig a West Ham középcsatára, Michail Antonio és a korábbi Leicester-szélső, a legutóbbi idényt Szaúd-Arábiában töltő Demarai Gray is ott volt a pályán, valami mégsem működött: Jamaica Mexikótól 1–0-ra, a negyeddöntőben az argentinokat is megszorongató Ecuadortól 3–1-re, a csoportelső Venezuelától pedig 3–0-ra kapott ki, így a jóval gyengébb játékoskerettel bíró Bolíviához és Paraguayhoz hasonlóan három vereséggel zárta a tornát.

Ha megnézzük a számokat, kiderül, hogy Jamaica esetében nem a helyzetek kialakításával volt gond, hiszen a gárda a három mérkőzésen összesen 28 lövési kísérlettel próbálkozott, amelyek közül tíz találta el az ellenfelek kapuját. Ezekből azonban mindössze egy gól született, ráadásul Antonio Ecuador elleni találata sem ért pontot a csapat számára.

A jamaicai válogatott idei szereplésével tulajdonképpen csak folytatta az ország Copa-hagyományait, hiszen a Reggae Boyz története során harmadszor kapott meghívást a dél-amerikai kontinenstornára, és eddigi kilenc mérkőzését kivétel nélkül elveszítette.

A sárga-zöld-feketék előző két próbálkozásuk alkalmával még gólt sem szereztek – ha így nézzük, tulajdonképpen előre léptek, de ennek aligha tudnak őszintén örülni a karibiak.

Azt viszont minden bizonnyal alaposan megünnepelnék, ha ki tudnának jutni a 2026-os világbajnokságra – erre pedig minden korábbinál nagyobb az esélyük. Mivel a CONCACAF térség három országa ad otthont a tornának, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó automatikusan részt vesz az immár 48 csapatos vb-n, ezen kívül további három közvetlen kijutó hely és két interkontinentális selejtezős részvétel jut Észak- és Közép-Amerika válogatottjainak. Jamaica a csoportjában eddig hibátlan, és szinte biztos, hogy továbbjut a harmadik fordulóba, ahol a 12 válogatott három négyfős csoportban küzdhet majd tovább – a kvartettek első helyezettjei automatikusan kijutnak a világbajnokságra, a második helyezettek közül pedig a két legjobb mérleggel záró együttes mondhatja majd magát vb-résztvevőnek.

A jamaicaiak 1998 után másodszor szeretnének ott lenni a sportág legnagyobb eseményén – ehhez azonban alighanem a Copán látottnál jobb helyzetkihasználásra lesz szükségük.