Csillogó magyar kardezüst a párizsi Grand Palais-ban

A magyar kardcsapat mindig minden világversenyen a végső győzelem reményében lép pástra, naná, hiszen senki sem nyert több érmet nála sem olimpián, sem pedig világbajnokságon. Párizsba ráadásul világ- és Európa-bajnoki címvédőként érkeztek a Tokióban bronzérmes Szilágyiék – így a cél nem is lehetett más, mint a 11. ötkarikás aranyérem!

Különösen azok után, ahogy az egyéni versenyszám alakult a mieinknek. Az előző három olimpiát megnyerő Szilágyi Áron és a 2017-ben egyéni világbajnok Szatmári András sem tudott asszót nyerni, már a legjobb 32 között kiestek. A harmadik egyéni indulónk, Gémesi Csanád ugyan remekül kezdett a világbajnoki címvédő amerikai, Eli Dershwitz ellen (15:10), a nyolc közé jutásért azonban egyetlen tussal kikapott Fares Ferjanitól. Gémesi hatalmasat küzdött a tunéziai ellen, visszafogott kezdése után magára talált és kétszer is egyenlített, majd 14:13-nál már nála volt az előny, de Ferjani egalizált. A döntő tust egyértelműen Csanád adta, a bolgár bíró azonban fordítva ítélt, így Gémesi a nyolcaddöntőben búcsúzott.

A magyarok tehát rendkívül sikeréhesen és feltüzelve feszültek neki a csapatversenynek, és már rögtön a negyeddöntőben a tokiói ezüstérmes Olaszország várt a mieinkre. Az ősi riválisnak márpedig bőven volt miért visszavágni. Egyrészt a három évvel ezelőtti vesztes elődöntőért (43:45), másrészt azért a sportszerűtlen „trükközésért”, amit az olaszok a bázeli Eb-n, az utolsó európai kvalifikációs versenyen műveltek. Olaszország ugyanis a papírformát alaposan felborítva már a nyolc között elvérzett Románia ellen (37:45), ezzel pedig Egyiptom mögé szorult a rangsorban, így elkerülte Párizsban a topfavorit Koreai Köztársaság ágát. Az olaszok joggal tartanak az ázsiaiaktól, hiszen Tokióban nagyon simán, 45:26-ra veszítettek ellenük a döntőben, ráadásul így azt is megúszták, hogy az őrjöngő hazai közönség által űzött franciákkal kezdjenek a negyeddöntőben. Ez idáig teljesen érthető, az már jóval kevésbé, hogy miért hitték, hogy az a Magyarország lesz a legideálisabb ellenfél, aki a tavalyi milánói vébén felülmúlta a négyszeres címvédő ázsiaiakat. A mesterterv mindenesetre csúnyán visszaütött.

A párharcot Szilágyi, Szatmári, Gémesi összeállításban kezdte a magyar csapat, és a hatodik párig egyik fél sem tudott két tusnál nagyobb előnyre szert tenni. A hetedik asszóban azonban Gémesi hengerelt Michele Gallo ellen (5:1), aminek köszönhetően 35:29-re elhúztunk, az olaszok pedig már nem tudtak visszakapaszkodni, 45:38-ra győzött a magyar csapat.

(Forrás: hunfencing.hu)

A döntőbe jutásért az az Irán következett, amely hatalmas meglepetést okozva 45:44-re nyert a második kiemelt Egyesült Államok ellen. A roppant felszabadultan vívó irániak alaposan bekezdtek és az első kör végére 15:7-re elhúztak. Ekkor lépett pástra a Gémesi helyére becserélt, élete első olimpiáján szereplő Rabb Krisztián, aki parádés vívással egy 6:0-s sorozattal indított! A Vasas 22 éves tehetsége olyan magabiztos és lehengerlő volt a páston, mint a legnagyobb bajnokok, az ifjú Szilágyira emlékeztetett, aki éppen ekkora elánnal tarolta le a mezőnyt a londoni játékokokon, éppen 22 esztendősen… Rabb végül 9:4-re nyerte első ötkarikás csörtéjét, és lefelezte a magyar hátrányt. Utána Szilágyi ugyan egy tust lefaragott még, de Szatmári elveszítette a maga asszóját, így az utolsó kör előtt 25:30 volt az állás. De jött megint Rabb, és újfent varázsolt! Ezúttal 8:5-re nyerte a maga asszóját és 33:35-nél adta át a stafétát Szatmárinak. A világbajnok magyar sorozatban öt tust adott Mohammad Rahbarinak, de hiába vezettünk hárommal, az iráni visszajött, és 39:40-nel fordultunk rá a mindent eldöntő kilencedik asszóra. A kisebb saroksérülésére fittyet hányó Szilágyi viszont hírnevéhez hűen szárnyalt a páston Ali Pakdaman ellen (6:3), Magyarország 45:43-ra győzött és 1996 után újra olimpiai döntőbe jutott!

Mi tagadás, a perzsa állam legjobbjai alaposan megizzasztották a magyarokat, de legyőzni ezúttal sem tudták a mieinket, és ez elsősorban annak a Rabbnak volt köszönhető, aki csupán egy hónappal ezelőtt került be a csapatba. Rabb a bázeli Eb-n a sérült Szatmárit helyettesítette, és olyan meggyőzően vívott, hogy Boczkó Gábor szövetségi kapitány őt jelölte a párizsi keretbe a 41 éves Decsi Tamás helyére. Az ügy nagy vihart kavart, a döntés nyomán Decsi András, a kardcsapat (és Szilágyi) edzője, Decsi Tamás bátyja azonnali hatállyal lemondott, így az olimpiára már Sárközi Gergely és Navarrete József irányításával készültek Szilágyiék.

A kardcsapat tagjai nyolc év eredményekben gazdag állandóságát követően méltósággal vették tudomásul a közvetlenül az olimpia előtt bekövetkezett hirtelen változást, a csapat szemmel láthatóan egységes maradt, és ennek a páston is meglett az eredménye. Rabb pedig Bázel után a francia fővárosban is megmutatta, hogy nem véletlenül válogatták be, csodálatosan vívott, káprázatos tusokat adott, az elődöntő hőse volt!

„Voltak nehézségeink az elődöntő elején… Rabb Krisztián becserélése után fordult meg a mérkőzés menete, olyan lendületet adott a csapatnak, amely Áronnak és nekem is segített, neki köszönhetjük, hogy most itt állunk és nemsokára olimpiai döntőt vívhatunk.” – ismerte el Szatmári Irán legyőzését követően.

„Nagyon vártam, hogy beszálljak, és készültem is rá, az volt a fejemben, hogy ki kell zárnom minden külső tényezőt, és csak a vívásra szabad figyelnem. Azt hiszem, ez jól sikerült. Szerencsére az Európa-bajnokságon is jó teljesítményt sikerült nyújtanom, fontos, hogy a közelmúltban volt egy olyan pozitív élményem, amikor sikerült a legjobb formát hozni, abból tudtam az olimpiára is építkezni. Nem éreztem magamon a terhet, amit tudtam, megtettem, és ez most szerencsére elég volt ahhoz, hogy lendületet adjak a többieknek a befejezésre” – értékelt az elődöntő hőse.

A fináléban természetesen a Koreai Köztársaság következett. Az a csapat, amely 2017 és 2022 között mind a négy világbajnokságot megnyerte, olimpián pedig 2012 óta nem győzték le (Rio de Janeiróban a férfi kardcsapat-versenyt nem rendezték meg, mert 2008 és 2016 között rotációs szabály volt érvényben, egy-egy fegyvernem a férfiaknál és a nőknél is kimaradt a csapatversenyek közül – a szerk.).

A dél-koreaiak magabiztosságát csak tovább növelte, hogy legjobbjuk Oh Szang Uk nyerte az egyéni számot. Sokat elmond a csapat erejéről, hogy a három évvel ezelőtti aranyérmes négyes két tagját is fiatalabbra cserélték, így Oh mellett csak a kétszeres egyéni vb-ezüstérmes Gu Bong Il képviselte az állandóságot.

A magyarok szoros asszókat vívtak az első körben, de Szilágyi, Rabb és Szatmári is kikapott, így 15:11-re vezetett a címvédő. A negyedik asszóban Rabb 6:5-re nyert, majd Szilágyi 5:5-re végzett a Gu helyére becserélt Do Gjeong Dong ellen. Ezután Szatmári és Oh következett, és világbajnokunk remekelt, hosszú idő után visszavette a vezetést is, két tussal nyert, az utolsó kör 29:30-ról indult. A hetedik csörtében aztán jött a dráma, a csodacserének bizonyult Do hengerelt Rabb ellen (5:0), Pak Szang Von pedig tovább duzzasztotta az ázsiai fórt Szatmárival szemben, az utolsó asszóra így 33:40-es állásnál lépett pástra Szilágyi, természetesen Oh ellen.

Ha van vívó ezen a földön, aki nem riad meg egy ilyen kihívástól, az egyértelműen Áron, de kardvívásban ez iszonyatos hátrány, 12 tust kellett adnia, úgy, hogy maximum négyet kaphatott, az ellenfél pedig a világ másik legjobbja volt – ez szinte lehetetlen küldetés. De Szilágyi nekiveselkedett, három gyönyörű tussal kezdte a felzárkózást, utána azonban Oh pillanatai következtek, és máris 43:36 volt az állás. A sorminta folyatódott, Áron három káprázatos akciót hajtott végre és feljött 43:39-re. Mi sem jellemzi jobban háromszoros olimpiai bajnokunk reputációját, mint hogy a kispadon ülő dél-koreaiak a pástra sem mertek nézni. Ekkor azonban Oh talált, és egyetlen tusra kerültek a címvédéstől. Szilágyi még feljött 41:44-re, de a földöntúli csoda elmaradt, a Koreai Köztársaság nyerte az olimpiát.

Az utolsó asszót 8:5 arányban megnyerő Szilágyi zseniálisan vívott, és sokadszorra bizonyította, hogy nem pusztán a kardot forgatja utánozhatatlanul, de csodálatos sportember is.

„Mindent megtettünk, tiszta lehet a lelkiismeretünk. Olyan erős, kétszeres címvédő dél-koreai csapattal találkoztunk, amelyet, ha így vív, nagyon nehéz legyőzni, úgyhogy örülök, hogy nem játszottunk alárendelt szerepet” – nyilatkozta az M4 Sportnak a háromszoros olimpiai bajnok.

Végre Gémesi is őszintén mosolygott, ő is nagyon megérdemelte ezt az ezüstöt! „Nehéz ezt az érzést szavakba foglalni, elképesztően büszke vagyok, hogy a magyar kardcsapat tagjaként a második olimpiai érmet akasztották a nyakamba. Vállt vállnak vetve küzdöttünk, és bár az arany nem jött össze, büszkén mehetünk haza” – mondta az immár kétszeres ötkarikás érmes Gémesi.

„Nagy álmom vált valóra, hogy egy ilyen csodálatos csapatban vívhattam, különleges érzés, és remélem, sok gyerek kap motivációt arra, hogy megélje az álmát” – fogalmazott Rabb.

Szatmári szerint ebben most nem volt több, hiába tettek meg mindent az aranyéremért: „Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy viszonylag gyengébb egyéni szereplés után össze tudtuk szedni magunkat. Mindent megpróbáltunk, de jól vívtak a dél-koreaiak. Nem adtuk fel, küzdöttünk a végsőkig, de ebben ennyi volt.”

Tiszta sor, és egyenes beszéd, a koreaiak ezúttal jobbak voltak (és a magyarokon kívül még soha senki nem verte meg őket világbajnoki vagy olimpiai döntőben!), a jobbtól pedig sosem szégyen kikapni, különösen nem ilyen tiszta és állhatatos küzdelemben. Az ezüstérem rendre csak idővel szépül meg, miután a döntőben elszenvedett vereség sebei begyógyulnak, de ez esetben már a pást mellett is tudtak örülni Szilágyiék, mert pontosan tudták, hogy ők mindent megtettek, amit lehetett – ez is a nagyságukat és méltóságukat mutatja, nagybetűs BAJNOKOK! Az az ezüst pedig igazán szépen csillog és a lehető legjobb helyre került.

És ami ennél is örvendetesebb, Rabb személyében az új generáció is letette a névjegyét, ami a csapat jövője szempontjából kulcsfontosságú. Los Angeles még messze van, de a tokiói bronz és a mostani ezüst után nyilván mindenkiben ott mocorog, hogy mi lenne, ha…

A csapat korelnöke Gémesi 37 éves, Szilágyi 34, Szatmári 31, Rabb 22. Szilágyi egy mai interjúban azt nyilatkozta, majd csak szeptemberben dönt a jövőjéről, de korábban azt mondta, Los Angelesig tervez. Beszélt Rabbról is, aki tízévesen még a lelátóról szurkolt neki a londoni olimpián.

„Így öröklődik generációról generációra a staféta. Én 17 évesen bekerültem, Nemcsik Zsolt volt az akkori rangidős, olimpiai ezüstérmes, világbajnok vívó. Nagyon sokat tanultam tőle, ott volt Decsi Tomi, Lontay Balázs. Decsi Tomitól most búcsúzott el a vívósport, és jött egy fiatal titán, aki helyet követelt magának a csapatban, és akkor bizonyította tudását, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Ezt a váltást most egy olimpiai ezüstéremmel ünnepelhetjük. Ez egy pozitív kicsengésű történet. Remélem, hogy ez erőt ad azoknak a fiataloknak, akik be szeretnének törni a magyar csapatba, bizonyítja azt, hogy nem lehetetlen, nincsenek bérelt helyek, a teljesítmény, ha magáért beszél, akkor helyet követel. És gondolok azokra a juniorokra, akiknek kell a lelkesítés, kell a motiváció, mert azt látják, hogy az egyre szélesedő nemzetközi mezőnyben egyre nehezebb szép eredményeket elérni. Nagyon nagy szükség van a fiatal tehetségek megtartására és motiválására.”

Szilágyinak tökéletesen igaza van, a vívás, amely egykoron néhány európai ország (elsősorban Magyarország, Olaszország és Franciaország) felségterülete volt mára teljesen globalizálódott, s évről évre erősebb a mezőny. Amíg azonban legalább 12 évente jön egy akkora tehetség, mint Szilágyi vagy Rabb, nagy bajunk nem lehet!

Kiemelt fotó: hunfencing.hu