Csodaszámba menne, ha a PSG átlépne a saját árnyékán

Ugyan a bajnokságot a most lezárult idényben is megnyerték a párizsiak, 12 év alatt kilencedszer (a maradék három szezonban egyaránt ezüstérmesek voltak), de a Ligue 1 trófeái már rég elértéktelenedtek a klubvezetés és a szurkolók szemében is: megnyerni kötelező, elbukni bűn – hálátlan dolog ez. Csak a BL számít, az meg sehogy sem akar összejönni. Eddig ötször a nyolcad-, négyszer a negyeddöntő jelentette a végállomást, egy ízben az elődöntőig jutottak (2021) és egyetlen döntőjük volt (2020), amit elbuktak a Bayern München ellen.

Egyetlen mentségük, hogy minden esetben egy topklubbal kerültek szembe, soha nem volt szerencsés sorsolásuk.

Kétségtelen, valószínűleg e tekintetben (is) az elmúlt évtized legpechesebb csapata a PSG, de ennyi idő múltán, meg ilyen játékosállománnyal nem lenne túl korrekt bármit is a sorsolásra fogni. Mégiscsak a Bajnokok Ligájáról beszélünk, ahol a legnagyobbak ritkán hasalnak el a csoportkörben, azt még a párizsiak is kivétel nélkül túlélték 2012 óta; pedig, ha módjuk lett volna belekóstolni az Európa-ligába, az még akár össze is jöhetett volna!

Bizalom és türelem nélkül előrelépés sem lesz

De félre az iróniával, a helyzet ugyanis feszített komolyságot követel. Azon most ne menjünk végig, ki mindenki öltötte magára a piros-kék dresszt az elmúlt évek során, elég, ha annyit leírunk, két idényen át volt egy Neymar, Mbappé, Messi támadósoruk, ami megismételhetetlennek tűnik… Persze a PSG maga az élő bizonyíték arra, hogy nem lehet összevásárolni egy BL-győzelmet, ahhoz önmagukban elégtelenek a dollárkötegek; kéne hozzá még koncepciózus építkezés, bizalom és hit az edző iránt, no meg kitartás és türelem is. Utóbbiból volt/van a legkevesebb, noha 12 év alatt hat edző egyáltalán nem számít kirívóan soknak, de valamennyien a BL-kudarc okán mentek vagy menesztették őket, legutóbb Christophe Galtier-t. A francia utódja egyelőre nincs is meg, talán Luis Enrique lehet a befutó. Carlo Ancelotti, Laurent Blanc, Unai Emery, Thomas Tuchel és Mauricio Pochettino (és Galtier) után aligha ő fogja megváltani Párizst – és az a napnál is világosabb, hogy a PSG tartós sikertelenségét a legkevésbé sem fogja megoldani egy szimpla edzőváltás.

Christophe Galtier és Julian Nagelsmann (Fotó: Peter Schatz / Alamy Stock Photo)

Távozó és távozni készülő világbajnokok

Különös tekintettel arra, hogy már játékosfronton is problémák mutatkoznak. A PSG jelenleg az ötödik legértékesebb klub a mértékadó Transfermarkt szerint, de a helyzet közel sem ilyen rózsás. Lionel Messi már távozott, a hétszeres aranylabdás a második párizsi idényében 32 bajnokin 16 gólt és ugyanannyi gólpasszt ért el, a BL-ben pedig hét meccsen négyet-négyet. Kylian Mbappé (a világ legértékesebb labdarúgója, 180 millió eurót kóstál a játékjoga) kitöltené a jövő nyárig szóló kontraktusát, viszont utána biztosan elhagyná a francia fővárost, amivel ritka faramuci helyzetbe hozta a klub vezérkarát.

Akár most, akár egy év múlva távozik, beláthatatlan ideig pótolhatatlan lesz. A most véget ért szezonban a francia világbajnok 43 tétmeccsen 41 gólt termelt és kilencet készített elő. A bajnokságban 26.3-as xG-re 29, a BL-ben 3.61-es xG-re 7 találatot ért el, nem mintha az ő esetében adatokkal kéne igazolni bármit is.

Távozott Sergio Ramos is, a spanyol világbajnok védő rutinja nagyon fog hiányozni, 37 évesen is alapember volt. Hugo Ekitiké kölcsönszerződése lejárt, ő visszamegy a Reimsbe, a támadó 24 meccsen mindössze 3 gólra (3.68-as xG-re) és 4 asszisztra volt képes, a Sofascore értékelése szerint csak a 17. helyen szerepel a csapatlistán, nem túl sanszos, hogy visszahívnák, esetleg megvennék a játékjogát.

Hugo Ekitiké (Fotó: ZUMA Press, Inc. / Alamy Stock Photo)

Márpedig csatárfronton mindenképpen kell az erősítés, akkor is, ha Mbappé még marad. Neymar ugyanis nagyon sérülékeny (most sem hadra fogható), hat év alatt átlagban mindössze 18.66 mérkőzésen léphetett pályára a 38 fordulós bajnokságban. 112 meccsén 82 gólt szerzett és 48 gólpasszt osztott ki, legutóbb 7.37-es xA értékre 11-et, és csak Messi előzte meg az egész Ligue 1-ben, úgy, hogy csupán 20 meccs adatott neki.

A kölcsönből visszaérkezők (potenciális) armadája

Tizenhárom máshová kölcsönadott PSG-futballista térhet(ne) vissza Párizsba június 30-a után, persze megtippelhetetlen, ki az, aki végül marad is, és még inkább: ki az, aki valós erősítést jelent majd. A legnagyobb név közülük kétségtelenül Mauro Icardi, aki előtt Messi távozásával tágra nyílhat a Parc des Princes kapuja. Icardi pályafutását ugyanis alapvetően határozta meg a világbajnok honfitárs, de fogalmazzunk elegánsan: közvetett befolyást gyakorolt rá. A középcsatár bűne az, hogy elszerette Maxi López feleségét (a hölgy neve Wanda Nara, korábbi topmodell, ma már Icardi házastársa és menedzsere). A felszarvazott férj és Messi jó barátok. Többek között ezért, meg mert állítólag egyszerűen nem tartozik bele az argentin 10-es holdudvarába, mindösszesen nyolcszor ölthette magára az Albiceleste címeres mezét a még mindig csak 30 éves támadó, és kisebb csoda, hogy csak egy évvel azután került el Isztambulba, hogy Messi Párizsba tette át a székhelyét. Icardi a Galatasaray színeiben 24 találkozón 22 gólt és 7 gólpasszt produkált a 2022-2023-as szezonban, ő biztosan a csapat hasznára lehetne. Akárcsak Georginio Wijnaldum, már amennyiben éppen egészséges. Az előző szezonban az AS Roma színeiben csak 14 mérkőzése volt, ezeken 2 gólt ért el. Leandro Paredes is visszatérhet a Juventustól, a világbajnok argentin középpályás inkább csak kiegészítő szerepet játszott Massimiliano Allegri csapatában, de 25 bajnokija így is több, mint amennyi az öt korábbi franciaországi szezonjában bármikor megadatott neki. Az elmúlt idény döntő részében sérült Julian Draxler hat év után került el a Benficához, ahol így alapvetően passzív szemlélője volt a lisszaboniak bajnoki címének, összesen 10 találkozón szerepelt, csupán négyszer kezdőként, és egyetlen gól fűződött a német középpályás nevéhez. Sérülten vélhetően el sem tudják adni, a portugáloknak meg nyilván nem fog kelleni, így ő maradhat Párizsban. Costa Rica 36 éves kapusveteránja, Keylor Navas is visszatérhet a Szajna parti városba Nottinghamből, Gianluigi Donnarumma minőségi tartaléka lehetne, kérdés, hajlandó lesz-e a kispadon rostokolni. Rajtuk kívül még két balhátvéd, a tulajdonképpen két éve folyamatosan sérült Layvin Kurzawa (Fulham) és Abdou Diallo (RB Leipzig) ismerős név, a többiek szinte biztosan nem jelentenének erősítést a francia bajnoknak.

Mauro Icardi és Wanda Nara (Abaca Press / Alamy Stock Photo)

Se új edző, se új játékos – egyelőre

Az edzőkérdés okvetlenül rendeződik majd, és nyilván lesznek új igazolások is, de eddig senkit sem jelentettek be hivatalosan Párizsban. A Real Madridtól távozó Marco Asensio érkezése nagyon valószínűnek tűnik, rajta kívül már a Sporting CP uruguayi középpályása, a 22 esztendős Manuel Ugarte is átesett az orvosi vizsgálatokon, legalábbis az AFP szerint. A 27 éves spanyol válogatott támadó ingyen érkezhet, Ugartének azonban még három évre szóló szerződése van a portugálokkal, így érte mélyen a zsebbe kell nyúlni: 50 millió euró alatt biztosan nem adják el. Randal Kolo Muani, az Eintracht Frankfurt támadója nevét rebesgetik még a legtöbbször a nemzetközi sajtóban a párizsiakkal kapcsolatban, a francia válogatott keretébe is stabilan betagozódott csatárt még négy évig köti szerződés Németországba, 80 millió euróba fájhat, ha meg akarják szerezni. A 24 éves center 45 tétmérkőzésen 23 gólig és 14 gólpasszig jutott az első frankfurti évében, a Bundesligában és a BL-ben is túlszárnyalta az xG-értékét, meglepő lenne, ha megválnának tőle; bár a tavalyi 16 milliós vételára és jelen értéke közötti különbözet miatt nem teljesen esélytelen a dolog.

De nézzük, kik azok, akikre bizton építhet majd az új edző. Kapusfronton Donnarumma személyében világklasszis megoldás van, ha marad Navas is, akkor ott minden a legnagyobb rendben lesz. A védelem is jól néz ki, Achraf Hakimi, Marquinhos, Nuno Mendes valamennyien minőségi, válogatott hátvédek hosszú távú szerződéssel, de Juan Bernat, Danilo Pereira, Nordi Mukiele, Presnel Kimpembe neve is jól cseng. Ramos helyett azért nem ártana egy klasszis centerhalf még.

Az egy évvel ezelőtt alaposan átalakult középpályán a 2012 óta a PSG-t erősítő olasz Marco Verratti maradt meg hírmondónak és továbbra is húzóember tudott lenni, az újonnan igazoltak közül Fabián Ruiz teljesített a legjobban és Vitinha játszotta a legtöbb meccset. Honfitársa, Renato Sanches és a spanyol Carlos Soler ellenben egyáltalán nem tűnik nélkülözhetetlennek. A 17 éves tini, Warren Zaire-Emery még kinőheti magát, két rekordot már a neve mellé is véstek. A PSG legfiatalabb gólszerzője lett 16 évesen és 330 naposan, illetve a Bajnokok Ligája történetének legfiatalabb olyan játékosaként tartják számon, aki a kezdőcsapatban kapott helyet az egyenes kieséses szakaszban (16 év, 343 nap). A bajnokságban 26 mérkőzésen kapott lehetőséget a bizonyításra, persze többnyire csak csereként: 2 gólt szerzett, gólpasszt nem osztott ki, és 0,2 fontos passza volt átlagban.

Igaz, így sem nagyon maradt el a társaktól, sőt. Ruiz és Soler 3-3, Vitinha és Sanches 2-2 gólig jutottak, Verratti pedig be sem talált. Persze a párizsi középpályának kevésbé (volt) feladata a gólszerzés, hiszen a Neymar, Mbappé, Messi triumvirátus szerezte a találatok kétharmadát (89-ből 58-at). A házi gólpasszlistát is ők hárman vezetik, de beszédes, hogy rajtuk kívül Ekitiké és négy védő is megelőzi a legtöbbet előkészítő középpályást, a három asszisztig jutó Vitinhát.

Ami a támadósort illeti, ha és amennyiben Neymar maximum annyit lesz sérült, mint szokott, Mbappé és Icardi is marad, valamint tényleg érkezik Asensio, netán még Kolo Muani is, akkor továbbra sem lehet gond, de ez csupa feltételes mód.

Lionel Messi, Neymar és Kylian Mbappé (Fotó: Sportimage Ltd / Alamy Stock Photo)

Semmi sem mutat arra, hogy a jövő fényesebb lehet

Ismerve a katariakat, a pénzen továbbra sem fog múlni, de hát eddig sem mentek semmire a nyakló nélküli költekezéssel. Ahhoz képest, mennyire emelkednek ki az egyébként eléggé kiegyensúlyozott és széles középmezőnnyel, a négy csúcsligához képest változékony, évről-évre (részben) átalakuló élmezőnnyel bíró francia bajnokságból, háromszor is el tudták veszíteni – végül a legutóbbi idényben is csak egyetlen pontot vertek a szédületes tavaszt produkáló Lensra. A történelmi lehetőséget már el is szalasztották, Messivel sem sikerült a BL-diadal, és nem igazán látszik a fény az alagút végén.

Ha az új edző képes volna ezzel a megközelítéssel, egy felszabadult, mentálisan felfrissült és az elvárosoktól tehermentesített, lelkes és eltökélt csapatot összerakni, akkor talán átléphetnék az évtizede terebélyesedő saját árnyékukat. De nagy tétben azért senki se fogadjon erre.

Kiemelt fotó: Petr Kovalenkov / Alamy Stock Photo