Csonkolt bal kezével másfél évtizede ontja a gólokat Ivan Cupic

Ha az ősz elején valaki megjósolta volna, hogy a télre a Szegednek ugyanannyi pontja lesz a BL A csoportjában, mint a PSG-nek, nagyot néztünk volna, de nem bántuk volna. Az más kérdés, hogy mindezzel a két együttes – bár pontszámban a Kolstadtól sincs leszakadva – a két utolsó még továbbjutó helyen áll, ami a Tisza-parti együttestől semmiképp sem katasztrófa, a Szajnai-partitól viszont felettébb meglepő.

A két gárda ötven százalékra rontotta a héten a mérlegét, ami benne volt a pakliban Zágrábban, illetve Kielben, bár különösen Kárpáti Krisztián együttesének nagyon kellettek volna a pontok. Ám Ivan Cupic ujjhiányos balkeze harminchét évesen is fantasztikus, egyetlen lövést hibázva hatszor betalált, jelentős érdemeket szerezve a 30–25-ös horvát győzelemben.

Cupic története alapvetően itthon is ismert: immár tizenöt éve, hogy az olimpia előtti edzőtáborozás során egy kerítésbe beakadt a lövőkezén a jegygyűrű, így két ujjpercét amputálni kellett.

„Éppen a hotel felé sétáltunk, amikor azért, hogy lerövidítsük az utat, átugrottunk egy kerítésen

– emlékezett vissza a súlyos balesetre az európai szövetség honlapján. –

Beakadt a gyűrűsujjam, és leszakadt egy része. Elsőre azt gondoltam, megkeresem, visszakötözöm, és másnap már edzem is, ami persze lehetetlen volt. Kétszer műtöttek meg, először le kellett operálni a csontot, ám baktériumok fertőzték meg a sebet. Sokan azt hitték, többé nem játszhatok. Azt beszélték, soha nem leszek már olyan, mint előtte. A legrosszabbkor történt, hiszen néhány nappal később jelölte ki Lino Cervar az olimpiai keretet. Mint mindenkinek, nekem is az volt az álmom, hogy olimpián játszhassak. Másfél hónappal később már a pályán voltam, két hónappal később újra meccset játszottam, bár aggódtam, hogyan fogom meg a labdát. De szerencsére ugyanúgy ment a labdafogás, magamban pedig nem kételkedem. Én olyan vagyok, aki tudatni akarom az emberekkel, mennyire tévedtek. Nem a médián át, nem történeteken keresztül, hanem a pályán: hadd beszéljen a kézilabdázás. Ez a negyvenszer húsz méter az én csataterem, pályafutásom minden nehéz pillanatában be akartam bizonyítani, hogy rosszul ítéltek. E kihívások kellenek, hogy megmutassam a családomért és önmagamért, hogy miből vagyok. Nem számít, mit hoz az élet, soha nem szabad feladnod. Ha sikeréhes vagy és a magasba törekszel, mindent elérhetsz. Csak hinned kell benne.”

A pekingi játékokról lemaradt, éppen akkor kezdődött a franciák máig tartó aranykora. A következő világversenyeken azonban ezüst- és bronzérmek sokasága hullott a nyakába. Ebben a korszakban talán Horvátország számított az egyetlen olyan csapatnak, amely ellen a magyar válogatottnak esélye sem volt győzni, Nagy László visszatérése sem változtatott ezen. A londoni olimpián a csoportmeccsek után a bronzmeccsen is héttel nyert a délszláv együttes a Mocsai-csapat ellen, Cupic az utóbbi találkozón nyolc gólt lőtt. Az ötkarikás játékokon ekkor már ötödször végzett a negyedik helyen férfiválogatottunk, miközben száz éve várunk egy éremre. (Na, jó, csak ötven, hiszen a kispályás kézilabda 1972 óta része az olimpiai programnak.)

Ivan Cupic 2016-ban a Kielcével, 2019-ben a Vardarral győzte le a BL-döntőben a Veszprémet. A hírhedt, hét évvel ezelőtti fináléban a hetespárbajban sem talált be, de ezzel sem tudott élni a bakonyi csapat, amely a rendes játékidő második félidejében kilencgólos előnyt adott le. A négy évvel ezelőtti aranymeccsen végig futott az eredmény után a Veszprém, Cupicot a szélen ugyan egy gólon tartotta, de a horvát mind a négy hetesét belőtte. Összesen háromszoros Bajnokok Ligája-győztes, hiszen 2017-ben is nyert a Vardarral, a döntő utolsó másodpercében szerezve a győztes gólt a PSG ellen (amely ekkor minden idők legerősebb összeállítású klubcsapatának számított Nikola Karabaticcsal, Mikkel Hansennel, Daniel Narcisse-szal, Luc Abalóval, Uwe Gensheimerrel és Nedim Remilivel a mezőnyben, a kapuban pedig Thierry Omeyerrel).

Az egy hónappal ezelőtti magyarországi BL-meccsen két gólig jutott (két lövésből), a Szeged akkor rosszul játszva is a maga javára tudta fordítani a meccset, most Zágrábban azonban a hajrára már kilencgólos hátrányba került. A Kolstad, PSG, Szeged triót így egyetlen pont hátránnyal követi a horvát együttes.

Forrás: EHF

Az idei utolsó forduló – december 6. és 7. – még alaposan átrendezheti a sorrendet. A Zagreb a nullapontos Peliszter otthonában esélyesnek számít, a Szegednek pedig a tavaszi folytatást is szem előtt tartva nagy szüksége lenne hazai pályán a győzelemre a legutóbbi döntős Kielce ellen.

Ezzel a hosszú téli szünetre akár a PSG-t és a Kolstadot is megelőzhetné Kárpáti Krisztián csapata, hiszen előbbi az Aalborg, utóbbi a Kiel vendége lesz Mikuláskor.

Kiemelt fotó: rk-zagreb.hr