De ki az a Liam Rosenior?

2024 júliusában nevezte ki a francia első ligás RC Strasbourg vezetőedzőjének az addig csak az angol második vonalban dolgozó, ott is mindössze másfél évet tevékenykedő Liam Roseniort, aki viszont felülmúlta a várakozásokat: hetedik helyre vezette a Ligue 1-ben csapatát – a bravúr Konferencia-liga-indulást ért, a harmadik számú nemzetközi kupasorozatban meg épp vezeti csoportját alakulatával. Hogy azért nem feltétlenül a Fergusonba oltott Wengert kapta meg a Chelsea: Rosenior egy ötmeccses nyeretlenségi széria végén hagyja el a Strasbourgot, a hetedik helyen átadva csapatát utódjának.

„Vannak olyan klubok, amelyeknek egész egyszerűen nem lehet nemet mondani”

Sokat elárul viszont személyiségéről, hogy a londoniakkal való tárgyalás és szóbeli megegyezés után visszatért Franciaországba, összehívott egy sajtótájékoztatót, arra ösztökélve az újságírókat, kérdezzenek tőle bátran bármit, mindenre őszintén felel. Nem akart ugyanis rossz érzésekkel búcsúzni attól a klubtól, amelyet elmondása szerint másfél év alatt is örökre a szívébe zárt; nyílt párbeszéddel, tabuk nélkül szándékozott elköszönni a Starsbourgtól és szurkolóitól.

Strasbourgban ünnepelt edző volt (Fotó: Imago)

„Az elmúlt 18 hónapot szakmai karrierem legjobbjának ítélem, öröm volt Strasbourgban dolgozni. Sokat jelent nekem ez a klub, az életem végig szeretni fogom, ezért is akartam személyesen felelni minden kérdésre, nyílt kártyákkal játszani, és azt remélem, a Strasbourg szurkolói is elfogadják, hogy egy ilyen lehetőséget nem utasíthattam vissza. Vannak olyan klubok, amelyeknek egész egyszerűen nem lehet nemet mondani, a Chelsea is ilyen. Szeretném a londoni elöljáróknak is megköszönni a bizalmat és a belém vetett hitet, mindent megteszek azért, hogy sikerekkel háláljam meg. Ha nem érezném úgy, hogy készen állok a feladatra, nem fogadtam volna el a Chelsea ajánlatát.”

No igen, amennyi előnnyel jár egy multiklub-modell tagjának lenni, legalább annyi hátránnyal is. A Strasbourg drukkereinek el kell fogadniuk, hogy a Chelsea-vel kötött „vérszerződés” – mindkét klubnak a Clearlake Capital és Todd Boehly a tulajdonosa, de a francia inkább fiókcsapatként funkcionál –, nem csak ad, el is vesz. Nyilván nem örülnek annak, hogy ki vannak téve egy másik klub „szeszélyének”, amelyik bármikor átvezényelheti magához edzőjüket, annál inkább lehetnek boldogok attól, hogy a Chelsea-tulajdonosok pénzének hála erős francia középcsapattá váltak, hogy a klubnak minőségi játékosállománya lett, hogy akár a végső győzelemért is küzdhet a Konferencia-ligában.

Átlagos játékos, kedvelt szakkommentátor, Cocu és Rooney asszisztense volt

Rosenior viszont a Bajnokok Ligájában folytathatja, valamint a Premier League-ben, egy dobogóra pályázó klub kispadján – egy mondhatni kezdő edzőnek ez azért óriási kihívás. Nem véletlenül viszi magával két asszisztensedzőjét, plusz a vezető elemzőt.

Előnyére válhat, hogy Londonban nem érkezik ismeretlen környezetbe. A Chelsea két társsportigazgatójával, Paul Winstanley-vel és Laurence Stewarttal is dolgozott már együtt – Brightonban, ahol ő még játékos volt, utóbbi kettő pedig már akkor is a háttérben tevékenykedett.

Apropó, játékoskarrier. Rosenior 2002-ben a Bristol Cityben kezdte pályafutását, onnan a Fulhambe igazolva vált első osztályú labdarúgóvá. A tehetségesnek tartott szélső védőt 19 éves korában igazolta le a londoni egylet, amelyben 79 PL-meccsen kapott szerepet. A Reading, a Hull City és a Brighton színeiben is megmutatta magát a Premier League-ben, 2018-ban, kevéssel a 34. születésnapja előtt hagyott fel az aktív játékkal.

Rosenior és Cristiano Ronaldo összecsapása egy Fulham–Manchester United mérkőzésen (Fotó: chelseafc.com)

A futballtól azonban egy pillanatra sem távolodott el: a Brighton U23-as együttesének lett a pályaedzője, miközben a Sky Sportson közmegelégedésre szakkommentátorkodott. Mégsem a médiát, hanem az edzősködést választotta. A Derbyban Phillip Cocu és Wayne Rooney munkáját is segítette, miután pedig utóbbit elküldték, rövid időre maga vette át a csapatot. 2022-ben a Hull viszont nem csak az átmeneti edzőt látta benne: novemberben két és fél évre szerződtette. Azután azonban, hogy 2024 tavaszán épphogy lemaradt a rájátszásról, nem marasztalta Roseniort.

Innovatív hozzáállás, labdabirtoklásba vetett hit

Akkortájt került képbe a BlueCo konglomerátumhoz tartozó RC Strasbourgnál. Franciaországi kinevezése nem keltett bődületes meglepetést, Chelsea-edzőnek jelölése annál inkább. Akkor is, ha berkeken belül mindig is Enzo Maresca jövőbeni lehetséges utódjának tartották innovatív hozzáállása, a labdabirtoklásba vetett hite (az öt topbajnokság 96 csapatából a Strasbourg játszik a harmadik legkevesebb hosszú átadással) és pozitív személyisége miatt.

Úgy tudni, Rosenior sokkal könnyebb ember, mint a sokszor morózus Maresca, aminek persze létezik egy másik olvasata is, azaz hogy a Chelsea vezetése olyan trénert akart, aki nem ellenkezik, inkább bólogat, akire lehet hatni, akinél el lehet érni, hogy azok szerepeljenek, akiket ők elsősorban a pályán szeretnének tudni. Kiderül, van-e ebben igazság, Rosenior hosszú távú sorsáról úgyis az eredményei döntenek. Egy biztos, a még mindig inkább egy felbolydult méhkasra emlékeztető Chelsea-ben nem lesz egyszerű dolga.

Nem feltétlenül csak a tapasztalatlansága miatt, ami amúgy is relatív: 153 mérkőzésen vezényelte a Hull Cityt, illetve a Strasbourgot, Maresca 67 meccs rutinjával ült le a Chelsea kispadjára – mégis BL-be vezette, Konferencia-liga-elsőségre és klubvilágbajnoki címre. És volt már ugye mögötte egy angol másodosztálybeli bajnoki cím (a Leicester City élén). Ez azért kétségkívül erősebb, mint a Rosenior-féle (egyelőre nem létező) sikerlista. A konkrét meccseredmények sem feltétlenül Rosenior mellett szólnak, de megmutatkoznak már a fejlődés jelei: amíg a Hull 35 százalékban nyerte meg vele a meccseit (78-ból 27-et), Strasbourgban 50 százalékban tudott győzni (62-ből 31-szer). Az eredmény nyilván nem csak az edzői kvalitáson múlik, legalább annyira a játékosállomány erősségén, a liga színvonalán, a konkurencia nagyságán.

De, akik ismerik, dicsérik Rosenior edzői kvalitásait, a Football Focusnak nyilatkozó korábbi Manchester United-védő Phil Jonest a BBC sportoldala idézte: „Lenyűgözött, ahogy a játékosaival beszélt, ahogy az eligazításait tartotta, ahogy a futballt látja. Szenvedélyes szakember, olyan, aki nem fél nagy döntéseket hozni. Ha a PSG elleni legutóbbi meccsét vesszük: az egész pályán letámadva, egy az egyben védekezett csapata a BL-címvédő párizsiakkal szemben, és meg is lett a jutalma: 3–3-as döntetlen a Parc des Princes-ben.”

„Edzőként azt akarom, hogy a játékosaim élvezzék a futballt”

Roseniornál kétségkívül fontos a hátulról való építkezés, a labdabirtoklás és a rövid passzos játék, a harmadik ember megjátszása (az a kombináció, amikor a kilépő védők mögött megnyíló területet kihasználva bemozog oda egy labda nélküli ember), a labda nélküli futballjára pedig a magas letámadás jellemző.

„Edzőként azt akarom, hogy a játékosaim élvezzék a futballt, újra gyereknek érezzék magukat, szerintem akkor lehetnek kellőképp lelkesek. És ha szereted ezt a játékot, sok mindent meg akarsz magadból mutatni a labdával. Úgy gondolom, a letámadás ennek egyfajta kiterjesztése, a presszing az, amikor újra mielőbb magadnál akarod tudni a labdát, hogy újra kifejezhesd magad. Én ezt a fajta energikus futballt igyekszem játszatni a csapataimmal” – mondta még októberben a The Athletic FC podcastben.

Rosenior kifejezetten szeret fiatal futballistákkal dolgozni (Forrás: RC Strasbourg)

A játékfelfogása olyan nagyon nyilvánvalóan nem különbözik Marescáétól, butaság is lett volna a Chelsea vezetőitől, ha egy merőben más típusú trénert választanak, de annál a fajta, sokszor túlzottan is türelmes labdajáratásnál, amit Marescával bemutatott a Chelsea, direktebb foci jöhet, a támadóharmadbeli játékot tekintve feltétlenül.

Az pedig, hogy fiatal csapattal dolgozhat Rosenior a Stamford Bridge-en, bizonyosan nem jelent neki gondot, minthogy a Strasbourgé a 21,9 évnyi átlagéletkorával az öt topbajnokságban messze a legifjabb keret volt.

„Az az igazán gyönyörű abban, ha fiatal futballistákkal dolgozhatsz, hogy ők nem ismernek félelmet” – mondta még a már citált podcastben.

Ismerve az elmúlt évek Chelsea-beli történéseit – a szurkolók egyre inkább fogyó türelmét, a tulajdonosok kapkodását edzőfronton, a sok felől érkező vezetői elképzeléseket –, bizony neki is rettenthetetlennek kell lennie ahhoz, hogy talpon tudjon maradni a Stamford Bridge kolosszeumában.

Borítókép: chelseafc.com