Mi volt az játékstílus, ami miatt a Chelsea az élvonalbeli tapasztalat nélküli Enzo Marescát nevezte ki vezetőedzőnek?

Enzo Maresca 2017-ben fejezte be a játékos-pályafutását és azonnal másodedző lett az Ascolinál, majd a Sevillánál és a West Hamnél volt Vincenzo Montella, illetve Manuel Pellegrini segítője. 2020-ban került a Manchester City U23-as csapatához. Először lett vezetőedző és rögtön megnyerte a bajnokságot. Ami érdekes, hogy az akkori játékosai közül most a Chelsea-nél együtt dolgozhat majd Cole Palmerrel és Roméo Laviával. A szezon végén a Serie B-s Parma hívását fogadta el, amellyel a feljutás lett volna a cél, ám ez a feladat meghaladta Maresca erejét. 14 mérkőzés után megköszönték a munkáját, mert csak az alsóház tetején tanyázott a csapat. Fél év pihenő után visszakerült a Cityhez, de ezúttal már Guardiola segítője lett a felnőtt csapatnál és a klubtörténelem legeredményesebb szezonját csinálták végig, összejött a triplázás (bajnokság, BL, FA-kupa).

City után ismét City

Ezek után tavaly nyáron a Premier League-ből hosszú idő után kiesett Leicester City ajánlatát fogadta el, a feladata ismét a feljutás kiharcolása volt, és ezúttal sikerrel is járt, sőt rendkívül magabiztosan, látványos futballal tette mindezt. Természetesen hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Leicester az anyagi lehetőségei szempontjából is kimagaslott a mezőnyből a PL-től kapott, ilyenkor szokásos juttatásoknak köszönhetően (ezt nevezhetjük tulajdonképpen bánatpénznek is, a hivatalos megnevezése angolul: parachute and solidarity payments).

Maresca rendkívül határozott taktikai elképzelésekkel érkezett a Leicesterhez és ezt végig is vitte a szezon során. Nem meglepő módon azt a formációt és felállást választotta, amellyel a City a 2022-2023-as idényben végigverte a Premier League-et és az európai mezőnyt a BL-ben. Az abban az idényben kidolgozott 3–2–2–3-as felállást kezdte el használni, ám az esetek nagy részében, nem a középhátvéd lépett fel duplahatosba, mint a Citynél John Stones, hanem a jobbhátvéd, Ricardo Pereira. Alkalmanként viszont láthattuk a topfutballban is nagyon ritka, csupán Guardiola csapatától látott ötletet, hogy az egyik középhátvéd lép fel hatosba, ez itt Hamza Choudhury volt. A kapust, Mads Hermansent gyakrabban vonták be az építkezésbe, ha letámadást kapott a csapat (a Leicester kapusainak volt a legtöbb passza a Championshipben), mint Edersont a Citynél, ezzel alakult át a három védős építkezés négyfőssé. Amikor azonban még a tizenhatosukon belülről kell kihozni a labdát, akkor a 4–2-es felállást a két szélső védő vonal mellett tartásával oldja meg Maresca és a két középpályás helyezkedik közel egymáshoz hatosban (általában Harry Winks és Wilfred Ndidi), mikor a tizenhatoson belülről kihozták a labdát, akkor alakul ki a 3–2–2–3 (a kapussal együtt 4–2–2–3).

Maresca csapatában Jamie Vardy 37 évesen is nagyon komplex csatárteljesítményt nyújtott, hiszen az új vezetőedző érkezésével nem csupán a mélységet támadta, hanem sokat lépett vissza a középpályára, akár Jannik Vestergaard, akár Winks felpasszait elkérni. Az olasz tréner játékfilozófiájának nagyon fontos része, ahogyan azt a Coaches’ voice műsorában is elmondta, hogy a középpályán emberfölényt alakítsanak ki. Ezért lép be a jobbhátvéd a középpályára és alakítanak ki box (doboz) felállást a középpályán (2–2), mert a három középpályással védekező ellenfelek ellen azonnal megvan az létszámbeli előny. Ha azonban az ellenfélnek két támadója is csak a Leicester középpályásaira figyelt és két hatossal 4–4–2-ben védekeztek ellenük, akkor volt fontos, hogy Vardy visszalépjen ötödik középpályásnak gyakorlatilag, és így teremtsenek 5 a 4 elleni létszámfölényt. Maresca futballjának a célja, hogy a pálya közepén tudjon támadást vezetni a csapata, ezért szeretne ott „emberelőnyt” kialakítani. Annak ellenére, hogy a Leicester tartózkodott a legtöbbet az ellenfelek védekező harmadában, csak a 10. legtöbb beadást hajtották végre a szélekről, ez is bizonyítja, hogy sokkal inkább a centrális zónákból próbáltak helyzeteket kialakítani. Amikor azonban beadást vállaltak, akkor abból a legjobb arányban találtak társat középen, tehát megválogatták azokat a szituációkat, amikor ehhez folyamodtak. Bár meccsenként a Leicester passzolta a második legtöbbet, a passzaik csupán 29%-a volt előrefelé irányuló, ami a második legalacsonyabb arány volt a ligában. Jól látszódik, hogy a kerülték a direkt játékot, mindenáron labdával akarták kontrollálni a mérkőzéseiket és eljutni akár az ellenfél ötösén belülre, ami nekik sikerült a legtöbbször.

Dewsbury-Hall követte Marescát

Ahogyan a Manchester City, úgy a Leicester is jelentős mértékben épített a két támadó szélsője, Abdul Fatawu és Stephen Mavididi cselező készségére. Mindketten a legjobb tízben voltak a legtöbb sikeres cselt végrehajtó játékosok között voltak és a progresszív labdavezetés kategóriában is a legjobb tízben végeztek a ligában. Mindkettejük remekléséhez hozzájárult nagyban az is, hogy elé-, illetve mögékerülésekkel segítették őket a támadó nyolcasok, illetve a bal oldalon James Justin balhátvédként is, az ellenfél szélső védőinek a figyelmét ezzel megosztva. A támadóharmadban a 2–3–5-öt és a 3–2–5-öt váltogatta a csapat, de utóbbit használta többször, hiszen, ahogy Maresca elmondta, sokkal jobban bízik ebben a felállásban az ellenfél visszatámadásainak megakadályozása miatt. Kiernan Dewsbury-Hall nyolcasként parádézott, mind labdacipelésben, mind kiszolgálásban zseniálisat nyújtott, és a legtöbb várható gólpasszt osztotta ki a Championshipben. Ez azért különösen fontos, mert őt átigazolta most Maresca új együttese, a Chelsea, ám az persze nagy kérdés, hogy ennyi kiváló támadó középpályás között vajon lesz-e állandó helye a csapatban, vagy inkább csak rotációs játékos lesz. Ő nem csak a kiszolgálásban volt a legjobb a bajnokságban, hanem szerzett 12 gólt is, a védelem mögé is remekül indult be és a helycseréket a kilencessel, valamint a balszélsővel is nagyon gördülékenyen hajtotta végre, kulcsszerepe volt a Leicester eredményességében. A Chelsea-ben a felkészülési találkozók alapján Christopher Nkunkuval kell megküzdenie a helyéért, ami felettébb nehéz feladat lesz.

Áttérve a védekező fázisra, elmondható, hogy nagyon magasan védekezett Maresca csapata, a védelmi vonalának magassága a PL topcsapataihoz volt hasonlítható, a PPDA mutatójuk 10,5 volt, amivel a top 3-ban voltak a Championshipben, és ők szerezték a legtöbb labdát a támadóharmadban. 

Ebben is kulcsszerepe volt Dewsbury-Hallnak, hiszen ő volt az, aki Vardy mellé rendszeresen fellépett letámadni. A védekező felállásuk a legtöbbször 3–1–1–3–2 volt, amiben az újdonság az, hogy az egyik középhátvéd, általában Vestergaard folyamatosan a védelem előtt volt és igyekezett felvenni az ellenfél vonalak között középen helyezkedő játékosát. Ez nagyon bátor védekezésre vall és remekül is működött. Nagy kérdés, hogy ezt a Cheslea-ben kire bízza majd Maresca, hiszen Axel Disasi lenne erre leginkább alkalmas a fizikai erejénél fogja, ám az ő játékában bőven benne van a hiba, esetleg még Tosin Adarabioyo lehet jó megoldás e tekintetben.

Összességében a Leicesternél töltött szezonja alapján csak dicséret illetheti Marescát, ami viszont kérdés az edzői működése kapcsán, az az, hogy ha nem működik az A-terve, lesz-e vajon B-terve? Csak másodosztályban és ifjúsági csapatnál volt eddig vezetőedző, most pedig az egyik legtöbb pénzt elköltő együtteshez került, ahol óriási lesz rajta a nyomás. Az látszik, hogy taktikailag felkészült, a világ egyik legjobbjától tanulhatott és nyilvánvalóan ezért is esett rá a Chelsea választása, mert a következő Mikel Artetát látják benne, aki Guardiola köpönyege mögül bújt ki. A sajtóval való kommunikáció kulcsfontosságú ebben a szerepben és ezzel volt gondja már a Leicester edzőjeként is, pedig amit most kap majd egy-egy rossz eredmény után, az össze sem hasonlítható azzal, ami ott érte őt.





Arról, hogy kit milyen pozícióban játszat és bizonyos szituációkban milyen taktikai variánsokat alkalmaz majd, a felkészülési meccsek alapján nehéz lenne megmondani, hiszen ott sok esetben a legjobbjaik nélkül játszott a csapat, mert ők még pihentek a Copa América és az Európa-bajnokság után. A fő irányok azonban látszódtak és azok nagyon hasonlóak voltak, mint amit a Leicesternél is alkalmazott: 3–2–2–3 támadásban (Pochettino is ezt használta a szezon végén, és akkor kezdett el eredményes lenni a csapat), védekezésben magas védelmi vonal, intenzív presszing. A labdakihozatal erősen akadozott, ám Filip Jörgensen érkezésével ez biztosan jelentősen javulni fog. Azért is lenne nagyon nehéz egyelőre arról beszélni, hogy ki milyen szerepkörben fog játszani, mert a Chelsea annyi játékost igazolt a nyáron, hogy még legalább 5-10 futballistát el kell adnia.

Kiemelt fotó: Associated Press / Alamy Stock Photo