Debrecenben egy távozó miatt áll a bál, a Fehérvár rácáfolna a várakozásokra
A hétvégén kezdődik az OTP Bank Liga 2024–2025-ös idénye, így négyrészes felvezetőben tekintjük át a 12 résztvevő csapatot. A harmadik részben a Kecskemétnél, a Debrecennél és a Fehérvárnál lezajlott nyári eseményeket tekintjük át.
Kecskeméti TE
Egy ezüstérem és egy hatodik hely – így fest a Kecskemét mérlege, amióta 2022 nyarán visszajutott az élvonalba. Szigorúan ezek alapján gondolhatnánk, hogy lefelé tartó spirálban vannak, és ezúttal aggódniuk kellene, de erről szó sincs. A csodával határos bajnoki második hellyel zárult újoncidény után rengeteg problémája adódott Szabó István együttesének, főleg a sérülések és a távozók miatt. Szalai Gábort Svájcba adták el menet közben, Szuhodovszki Somát Debrecenbe, miközben Nagy Krisztián, Banó-Szabó Bence és Nikitscher Tamás is inkább az orvosi szobát látogatta többnyire, mintsem az edzéseket. Ugyanakkor meg kell hagyni, hogy bármilyen hullámvölgyek is akadtak a csapat szereplésében, továbbra is nagyon nehéz volt legyőzni a Kecskemétet, a stabilitásukat, az egységüket képesek voltak megőrizni, bármilyen összeállításban is futballozzanak, így egyetlen mérkőzés után sem kellett különösebben szégyenkezniük. Ezen a nyáron is van egy nagy távozójuk, igaz, Horváth Krisztofer az olasz Torino kölcsönjátékosaként aligha az alföldi városban tervezte a közelgő éveit, így ezzel a veszteséggel bizonyára előre kalkuláltak a klubházban. Rendkívül jó hír viszont, hogy a nyáron felújították a Széktói Stadion gyepszőnyegét, így közel hibátlan állapotú pályán játszhatnak otthon is a kecskemétiek, elkerülve a korábban látott, iszapbirkózásra hasonlító jeleneteket.
Másod- sőt, harmadosztályú játékosok érkeztek eddig csupán a csapathoz: Kotula Máté és Papp Milán legutóbb Kazincbarcikán, Pálfi Kristóf Dorogon, Vattay Márton pedig Putnokon játszott az előző idényben, de a korábban alacsonyabb szinten teljesítő játékosok felemelése külön specialitása a klubnak. Jelentősebb távozóként említhetjük még Horváth mellett Iyinbor Patrickot aki visszatért kölcsönjátéka után a Ferencvároshoz, de ott nem számítanak rá, így akár hamarosan újra érkező is lehet.
A holtszezon döntetlenkirálya lett a csapat, miután hat ismert felkészülési meccséből négyszer is ugyanannyi gólt szerzett, amennyit kapott, és a kurta-furcsa megfogalmazás azért helytálló, mert a mögöttünk hagyott hétvégén szupertitkos edzőmeccset játszottak a Vasassal. Olyannyira, hogy a két klub megegyezése értelmében sem összeállításokat, sem eredményt nem közöltek a résztvevők, ezért lehet, hogy valamiféle nagy meglepetésre számíthatunk a hétvégi rajton. Amit viszont tudunk, hogy ikszeltek a Tiszakécskével (1–1), az ukrán Ruh Lvivvel (2–2), a horvát Slaven Belupóval és a Békéscsabával. Emellett egy Szeged elleni győzelem (2–1) és egy, a katari Al-Arabitól elszenvedett vereség (0–1) színesítette a palettát.
Mivel az átigazolási időszak még meglehetősen sokáig tart, lehetnek változások a csapat keretében, ami talán még szükségesnek is látszik. A védősor nem tűnik kimondottan acélosnak, még ha a csapat védekezése rendben is van, egy-két hiányzó esetén máris nagyon szűk lehet a szakmai stáb mozgástere. Ezzel együtt a csapat magja hosszú ideje együtt van, vannak játékosok, akik még az NB III-ban és az NB II-ben csatlakoztak a klubhoz, így a folytonosság biztosítva van és ez az újoncok beilleszkedését is megkönnyíti. Mindenesetre ez az idény tűnik a legnehezebbnek az eddigiek közül - és noha ez nem garancia semmire – a riválisok eddig mintha jobban erősítettek volna. A Kecskemét pillanatnyilag inkább a középmezőny második felére tűnik esélyesnek, a kiesés elkerüléséhez megvan a tapasztalatuk és a tudásuk, de az élcsapatokhoz képest valamivel gyengébb a minőségük. Aztán persze lehet, hogy ismét ránk cáfolnak.
Érdekes lesz figyelni Helmich Pál játékát. A 19 éves középpályást télen szerződtették az NB III-as ESMTK-tól, és nagyon szépen beilleszkedett, többnyire jól vette az osztályváltással járó nehézségeket. A potenciál látható volt benne eddig is, most azonban egy teljes nyári alapozást követően akár alapembere is lehet a lila-fehéreknek.
Debreceni VSC
Az egyik legzajosabb nyara épp a DVSC-nek volt, bár erről alighanem lemondtak volna a drukkerek és a vezetők is. Mintha némi feszültség egyébként már a tavasszal is lappangott volna: a csapat nem érte el Európát, a játéka kissé akadozott, a klubikonként tisztelt Varga Józsefről is lemondtak és ingyen elengedték. Most egy hasonló, de ennél is rosszabbul festő ügy látott napvilágot. Már a Vargához hasonlóan ízig-vérig debreceni Bódi Ádám kevesebb játékidejét is nehezen fogadta el a publikum – a nyári szünetben valóságos internetes hadjáratot indítottak a szélső maradásáért, olykor százával használva a közösségi médiában a #NoBodiNoParty hashtaget –, a játékos mégis Kazincbarcikára szerződött. Elmondása szerint mindez azért történt, mert megalázó hosszabbítási ajánlatot kapott a klubtól, amelyet bevallottan azért ajánlottak fel neki, hogy ne fogadja el. A klub persze cáfolt, de többségében inkább a labdarúgónak hisznek a szurkolók, ami forró őszt ígér a Hajdúságban, ha nem javulnak látványosan az eredmények.
Bár július elején mi is megemlítettük, hogy Dzsudzsák Balázs szerződése lejárt a Lokival, természetesen a kapitány van annyira nélkülözhetetlen tagja a csapatnak, hogy megegyeztek vele a folytatásról. Nem lesz már viszont a csapatnál a korábbi montenegrói válogatott Sztefan Loncsar, aki amilyen meggyőzően és gólerősen indította annak idején a magyarországi karrierjét, a tavaszra annyira leeresztett. Az ígéretes, saját nevelésű jobbhátvédet, Baranyai Nimródot ellenben eladták Újpestre, a helyére a Partizan Beogradtól jött pótlás Arandjel Sztojkovics személyében. Montenegróban fedeztek fel egy japán szélsőt (Szenaga Naoaki), valamint a tulajdonosi háttér hathatós segítségével megszerezték az örmény liga egyik legjobbját (Zsirajr Sagojan), de az FC Köbenhavntól hazacsábított Szűcs Tamás is ígéretes igazolásnak tűnik, ráadásul a fiatalperceket is szállíthatja. A legjobb igazolás mégis az a Batik Bence lehet, aki a Puskás Akadémiát hagyta el szerződése lejártával, és eddig nagyjából minden csapatát jobbá tette, ahol megfordult. Érkezett egy új cserekapus is Megyeri Balázs mögé a széthullott Haladástól (Pálfi Donát), de meglepő volna, ha jelentősebb játékidőhöz jutna ebben az idényben.
A DVSC eredményei inkább biztatók voltak a felkészülés során, különösen az adhat okot a bizakodásra, hogy meglehetősen sok gólt lőttek. 6–3-ra intézték el kezdésként az NB III-as Cigándot és játszottak egy 3–3-at az akkor még Bódi nélküli Kazincbarcikával, majd belenéztek egy csúnya vereségbe (0–4) a cseh Liberec ellen, és az osztrák Rapid Wien is jobbnak bizonyult (2–3). A szlovák élvonalban szereplő Zsolna ellen ismét összejött egy 2–1-es győzelem, hogy a felkészülést aztán egy Ried elleni 1–1-es döntetlen zárja le.
Nem könnyű feketét vagy fehéret gondolni a csapatról, mert Dorian Babunszki távozása óta nagyon hiányzik ebből a keretből egy minőségi középcsatár. Bárány Donát jó képességű, időnként kivételes dolgokra képes játékos, de az embernek sokszor van az az érzése, hogy valahogy a vége nincs meg a csapat játékának. A Dzsudzsák-központúságon is illendő lenne felülemelkedni, elvégre ő sem lesz a csapattal az idők végezetéig, de az továbbra is kérdés, hogy ki tudná úgy a hátára venni a társaságot a jelenlegi keretből, mint ő. Hamarosan már 38 éves lesz, és valószínűleg még mindig ő az első név az edzője fejében, amikor kezdőcsapatot hirdet – egyébként joggal. Ha sikerül több jó egyéni teljesítményt kisajtolni az egyébként fantáziadús keretből, a Loki ott lehet az első négy helyért folytatott harcban, de ha a tavasszal látott, sokszor kissé enervált játékot folytatja, akkor a felsőházi helyét is könnyen elveszítheti.
E sorok írója nagyon kíváncsi a már említett Szűcs teljesítményére, de azzal kapcsolatban is érdeklődve figyeli majd a Loki mérkőzéseit, hogy sikerül-e Kocsis Dominiknek vagy Szuhodovszki Somának olyan teljesítményt nyújtania, ami validálja az értük – még télen – kifizetett átigazolási díjakat. Ugyanakkor Vajda Botond szárnyalását már jó ideje elismeréssel nyugtázza mindenki, akit érdekel a debreceni és a magyar foci, ha az ő fejlődése töretlen marad, rengeteg szép pillanatot okozhat a most még kissé sértődött drukkereknek.
Fehérvár FC
Látszólag a nyár nagy vesztese volt a székesfehérvári együttes, amely vezetőedzőjét, kulcsjátékosainak egy részét is elveszítette, nem kis mértékben az Újpest FC új tulajdonosi körének és nagy ambícióinak köszönhetően. Persze egy éve is sokan aggódtak a patinás klubért, mégis erőn felül teljesített, most a tavalyinál is nagyobb csoda lenne, ha a mezőny elején zárna valahogy. Pető Tamás személyében érkezett egy új, de csak ezen a szinten tapasztalatlan vezetőedző, az ő kötődése a klubhoz, valamint az edzői ambíciója ugyanakkor kétségbevonhatatlan. A csapatnak van érdekeltsége a nemzetközi kupákban, a Konferencialiga második selejtezőkörében az azeri Sumqayit ellen lép pályára a következő két csütörtökön. Akkor már valószínűleg láthatunk ízelítőt abból, hogy milyen lesz az új Fehérvár, amely meglehetősen magasra tette a lécet az elmúlt idény negyedik helyével.
Nemrég mi is terjedelmes cikkben mutattuk be a csapatnál történt változásokat, azóta Kovács Mátyás és Posztobányi Patrik személyében két új kölcsönjátékos csatlakozott. Nagyon sok a nyitott kérdés – Fiola Attila maradása sem biztos, igaz a távozása sem –, de egyelőre sokkal inkább úgy tűnik, hogy gyengültek a piros-kékek, mintsem erősödtek.
Mindenesetre veretlen maradt a felkészülés során a Pető-csapat, öt mérkőzéséből ráadásul négyet megnyert, igaz a Gárdony elleni 9–0 inkább az önbizalom építésére szolgált, mintsem komoly szakmai tapasztalatokkal. Az Ajka elleni 3–2 és a bolgár élvonalban szereplő Hebar 5–2-es kiütése annál inkább értelmezhető a fejlődés jeleként. Akadt még egy 1–0-s siker egy szlovén második ligás csapattal szemben (FK Dekani), a felkészülést pedig a török Göztepe elleni 2–2 zárta, ám óvatosságra adhat okot, hogy kétgólos előnyt adtak le Tobias Christensenék azon a mérkőzésen.
Talán nem alaptalan az aggodalom a drukkerek részéről, akik még sokáig szeretnének erős, kiegyensúlyozott Vidit látni. Egy éve és három átigazolási időszak óta folyamatosan veszíti el a legjobbjait a klub, és bár olykor sikerül nagyon jól pótolni a távozókat, a nagy számok törvénye alapján ez nem lehet mindig így. Nehéz olyan csapatrészt találni, ahol erősödött volna a csapat, inkább gyengült, ugyanakkor a kialakult helyzet egyfajta dacot is szülhet a maradó játékosokban. Tóth Balázs, Schön Szabolcs, Tobias Christensen, Nicolas Stefanelli neve azért így is jól cseng, a legtöbb élvonalbeli csapatba egyenként, de akár így négyen is beférnének, nem biztos, hogy elegendőek lesznek a tavasszal látott szint fenntartásához. Ideális esetben ez a csapat most a középmezőnyre lehet jó, egy rossz szezonrajt azonban az egész idényre rányomhatja a bélyegét. Túl sok a kérdőjel, a Vidi lehet az idény pozitív és negatív meglepetése is.
Nem könnyű olyan játékost választani, akin sok múlhat ebben a szezonban, de ha mégis kellene, akkor az a válogatott kerettag-kapus, Tóth Balázs lehet. A Puskás Akadémiától kölcsönbe, majd immár végleg megszerzett kapus elévülhetetlen érdemeket szerzett a nemzetközi kupaindulás kiharcolásában és sokak szerint a magyar válogatott Eb-keretében is helyet érdemelt volna. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a tavaszi teljesítménye a magyarnál erősebb bajnokságban is kiemelkedő lett volna és ezúttal is nagy szükség lesz arra a stabilitásra amit a csapatának a gólvonalról adhat.
Szerző
