Duplantis száguldása: a 100 méteres idejével simán győzne a magyar bajnokságon, sőt…
Egy igazán különleges bemutató versenyt hozott a híres zürichi Gyémánt Liga-verseny előestéje, amelyen kiderült: a rúdugrás géniusza 100 méteren olyan időre képes, amellyel hazánkban egyértelműen a legjobb lenne, de még az olimpián sem vallana szégyent. Nézzük meg pontosan, mit is jelent az atlétikában ez az időeredmény, és miért van erre a sebességre szüksége egy ügyességi szám világrekorderének.
Aligha közismert, hogy az atlétikai ugrószámok közül a rúdugrás nem a fel-, hanem az elugró számok közé tartozik, éppen úgy, mint a távol- vagy a hármasugrás, még akkor is, ha történetesen itt minél feljebb kell jutni, a magasugráshoz hasonlóan. A rúddal az atléták elsősorban előre ugranak el, hogy a minél keményebb fajtát – amelynek hossza nincs is szabályozva – minél inkább meghajlítsák, így a nekifutásnál a lendületnek, ebből adódóan a sebességnek kiemelt szerep jut.
Amikor tíz éve az orosz Borisz Volkovot, a korábbi olimpiai bajnok Makszim Taraszov edzőjét arra szerződtették, hogy fellendítse a magyar rúdugrást, kulcsfontosságúnak tartotta a gyorsaság fejlesztését. Mindez pedig, ami a szakágban a versenyzők háttérmunkáját jelenti, most fényesen megmutatkozott a zürichi Gyémánt Liga-viadalon, amelynek a legkülönlegesebb műsorszámát már csütörtökön megrendezték. A világ leghíresebb egynapos versenyének előestéjén Mondo Duplantis, a rúdugrás világcsúcstartója 100 méteren megmérette magát Karsten Warholm, a 400 gát világcsúcstartója ellen:
egy svéd–norvég párbaj, egy ügyességi szám – kétszeres – olimpiai bajnoka egy hosszú sprintszám – tokiói – olimpiai bajnoka ellen – ebből csak valami nagy dolog jöhetett ki.
És ki is jött, túl azon, hogy Duplantis, napjaink első számú atlétája az ellenfeléhez képest visszafogott rajt után magabiztosan, egy tizeddel győzött.
Míg Warholm időeredményben hozta azt, amit körülbelül várni lehetett tőle, Duplantis két tizeddel megjavította a távon egyéni legjobbját, 10.37-nél állította meg az órát, ami önmagában is tekintélyt parancsoló. Hogy elhelyezzük ezt pontosan a mai atlétika nemzetközi mezőnyében: a párizsi olimpia 100-as előselejtezőjének hat futama közül valamennyiből továbbjutott volna az 1. fordulóba, négyből második helyezéssel, kettőből harmadikként az időeredménnyel. Az idei magyar bajnokságot a távon fölényesnek számító, hét százados különbséggel nyerte volna meg (a június végi ob-n Zuglóban Deák Zalán győzött 10.44-gyel), miközben a rúdugró eredményei, a 620 centiméter feletti világcsúcsai távolugrásban is viszonylag méretesnek számítanának – igaz, a női mezőnyben. A párizsi játékok selejtezőjében a legújabb, 626 centis rekordjával négy ellenfelet megelőzött volna, míg a magyar bajnokságban bronzérmet akasztottak volna a nyakába.
Kiemelt fotó: AFP
Szerző
