Egy birminghami irodistából lett a menedzserek menedzsere Angliában
Az „Everiss-dinasztiát”, mely majd 80 évig irányította a West Bromwich Albiont a háttérben, Fred Everiss alapította. 46 éven át vezette titkárként a klubot, ő az angol liga valaha volt leghosszabb ideig regnáló menedzsere. Napi 16-18 órát dolgozott, élt-halt a klubért, örökségét jobbkeze, majd a fia vette át. Tisztelgésként a menedzseri irodát ma Everiss Suite-nak hívják a West Brom stadionjában.
A heidenheimi Frank Schmidt közelíti a Guy Roux-i magasságot a Bundesligában: 18. éve irányítja vezetőedzőként a csapatát, és a közös munkának – úgy tűnik – még messze a vége. Kevés hasonlóan hosszú, egy klubnál épített edzői, menedzseri karriert ismerünk, Fred Everissé mindenképpen ilyen. A West Bromwich Albion megszállottja 46 éven át dolgozott különböző pozíciókban, edzőként és intézőként is a klubnál, a WBA stadionban a menedzseri iroda az ő nevét viseli.
A Birmingham elővárosában, West Bromwichban született Fred Everiss 6 éves volt, amikor 12 csapat részvételével elindult az első osztályú angol bajnokság (Football League First Division). Akit ma klubigazgatónak hívunk egy csapatnál, ebben az időszakban titkárnak neveztek, ez a személy a csapat menedzsereként is dolgozott. Frank Heaven távozása után érkezett 1902-ben Fred Everiss, aki ekkor már a klub alkalmazottja volt. 13 éves korától heti négy shillingért dolgozott a West Brom irodájában a High Streeten – ő készítette a csapat programfüzetét is –, de nem érdekelte az alacsony bér, azért vállalta, mert ingyen nézhette a helyszínen kedvenc csapatát.
Amikor 1902-ben behívatta magához az igazgatótanács, a 19 éves Everiss álmában sem gondolta volna, hogy kinevezik menedzsernek, saját bevallása szerint nem is gondolt a pozícióra. Mégis elvállalta. A The Baggies becenévre hallgató WBA egy gyors liftezés után ebben az évben újra feljutott az első osztályba, és a klub átköltözött jelenlegi főhadiszállásra, a The Hawthorns-ba. Addigra kétszer is megnyerte az FA-kupát, amelyben rendszeresen döntőt játszott. Everiss ugyan titkár-menedzserként intézte a csapat ügyeit, a kezdőt nem ő állította össze, hanem a korabeli hagyományoknak megfelelően az igazgatótanács.
Neki olyan krízishelyzeteket kellett kezelnie, mint az 1904-es Bonfire Night éjszakáján keletkezett tűz, amely porig rombolta a The Hawthorns egyik lelátórészét. Emiatt csődhelyzetbe került a klub, a vezetők ellen végzést adtak ki, de végül a bajnokság több csapata, például a nagy rivális Aston Villa és a Newcastle pénzt gyűjtött a klubnak, amely Everiss hathatós munkája révén megmenekült.
Győzelem vagy halál
A pénzügyi bizonytalanság megmaradt, 1910-re Everiss számára az volt a kérdés, meg tudja-e győzni a vezetőket, hogy van értelme a folytatásnak. Visszaemlékezésében így ír erről:
„1910-ben igazgatósági ülést kellett összehívnom, hogy eldöntsük, folytassuk-e, mert a pénzügyi helyzetünk alapján a szakértők azt tanácsolták, szüntessük meg a klubot. Csak egy ember jelent meg, Mr. Bassett, az elnök.”
Végül pozitív döntés született. Everiss és William Isiah Bassett tisztában volt vele, hogy csak akkor lehet megmenteni a WBA-t, ha javulnak az eredmények, feljutnak az első osztályba, és újra több szurkoló vált jegyet a meccseikre. Aktívan elkezdték járni a környékbeli birminghami pályákat, és felvették a kapcsolatot az összes „scoutjukkal”. A rengeteg munka megtérült.
„Amikor az 1910-11-es szezon elkezdődött, egy fillérem sem volt, mindent az Albionba fektettem, és azt hiszem, szuperoptimista voltam. De csodálatos szezont zártunk, megnyertük a bajnokságot, és a klub rengeteg pénzhez jutott, az adósságainkat kifizettük, és minden újra rendben volt” – írta Everiss később.
A West Brom újra a legjobbak között szerepelt, sőt bejutott az FA-kupa döntőjébe, és az így keresett összegből megvásárolhatták a The Hawthorns-t. Végre saját tulajdonba került a stadionjuk.
Örökös tagság járt a bajnoki címért
A The Baggies alaposan megerősödve tért vissza az első világháború okozta öt éves kényszerszünet után: a Burnley-t és a Chelsea-t megelőzve a csapat pontrekorddal (60 pont) megnyerte első és azóta is utolsó bajnoki címét az első osztályban (1920).
A WBA játszotta a legszórakoztatóbb focit ebben az idényben, 104 gólt lőtt 42 meccsen – Fred Norris egymaga 37-et.
A második legtöbb gólt az Aston Villa szerezte (75). Fred Everisst a klub örökös tagjává választották.
Ahogy a siker nyomán terebélyesedett a klub, úgy nőttek Everiss feladatai is: az adminisztrációs munka mellett foglalkoznia kellett a játékosok felkutatásával és szerződtetésével. Rendszeresen napi 16-18 órát dolgozott, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a West Brom volt az élete.
A klub 1927-ben kiesett a másodosztályba, Everiss-t viszont megtiszteltetés érte: megválasztották a futball menedzser szövetség elnökének (Secretary of Football League Secretaries and Managers Association).
Az 1931-es szezon emlékezetesre sikeredett. A csapat az Everton mögött feljutott, az FA-kupa házidöntőjében pedig felülmúlta a helyi rivális Birminghamet. A fél város ünnepelt – csak a Wembley-ben több mint 92 ezer ember szurkolt.
Fred Everiss egészen 1948-ig a West Bromwich Albion titkár-menedzsereként dolgozott – az angol futballban ő töltött be leghosszabb ideig menedzseri pozíciót egy csapatnál.
A klub hálája jeléül, és számítva tapasztalatára 1948-tól meghívta az igazgatótanácsba. 1951-ben bekövetkezett haláláig a WBA-t szolgálta.
Az Everiss-dinasztia
Fred Everiss dinasztiát alapított a klubnál. Ephraim Smith-t néhány évvel Fred Everiss után, 1906-ban vették fel a West Bromhoz. Közel került az Everiss-családhoz, 1911-ben feleségül vette Fred Everiss húgát. Miután Fredet titkárrá választották, Smith-t kérte fel helyettesének. Évtizedeken át figyelhette felettesét munka közben, mindent megtanult tőle, és amikor Everiss leköszönt, ő követte a titkári pozícióban. Egészen 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a klub egyik fontos vezetője.
Őt Fred Everiss fia, Alan követte a titkári poszton. 1933-tól az egyesület alkalmazottja volt, 1960 és 1980 között pedig a titkára. Ebben az időszakban kellett megküzdenie az angol kluboknak – köztük a WBA-nak – a szervezett huliganizmussal, illetve a televíziózás elterjedésével a fogyasztási szokások radikális megváltozásával. Alan Everissnek, amellett, hogy ápolta a játékosokkal való kapcsolatot, intézte a szerződéseket, a külföldi utazásokat, ezekkel a kihívásokkal is meg kellett birkóznia. Eközben ő maga is nevelte helyetteseit – Freddie Horne-t, később Ray Fairfaxet. Fred Everiss tehát sok egyéb mellett az adminisztrációs utánpótlás-képzés kultúráját is sikeresen megalapozta a West Bromwich Albionnál.
Borítókép: wba.co.uk
Felhasznált források: wba.co.uk, wbachronicle.com
Szerző
