Egy futballakadémia, amely arra büszke, hogy nincs célja – interjú a Bodö/Glimt akadémiai igazgatójával

– Mióta működik a Bodö-akadémia? 

– A Bodö az egyik első egyesület volt Norvégiában, amely akadémiát létrehozott. A 2012–2013-as idényben kezdődött el a működés, de az akadémiai státuszt később kapta meg a klub.

– Ahogy az előadásokon is elhangzott, a családias és támogató légkör, a magas munkatempó, az intenzitás, a fizikai felkészültség mind jellemzi a Bodöt. Hogyan határozná meg a klub DNS-ét, a klubfilozófiát?

– Úgy hangzik, hogy „Our way”, vagyis a „Mi utunk”. 2019-ben változott a mottónk, s ez alapján nem céljaink vagy fő teljesítménymutatóink vannak, hanem ambícióink. Nincs kifejezett célunk.

– A mögöttünk hagyott BL-szezon után sincsenek céljaik?

– Nincsenek. Megpróbálunk a játékfilozófiánk szerint játszani, és minden nap jobb teljesítményt akarunk nyújtani, mint tegnap. Szeretnénk másoktól is tanulni, ellesni kluboktól dolgokat, de sosem másolunk. Szóval ez a mi filozófiánk vagy DNS-ünk: járni a saját utunkat. 

– Norvégiában egyedül vannak ezzel a szemlélettel?

– Kezdetben egyedül voltunk vele. Akkoriban azt kérdezgették tőlünk, hogy hogyan lehet ezt így csinálni, hogyan tudunk így eredményeket elérni. Ám épp a felnőttek idei szereplése mutatja, hogy mire lehet jutni ezzel a szemlélettel. Először megnyertük az Elitserient, a norvég első ligát. Oké, ez megvolt, azt kérdeztük, mi a következő? A Konferencia-liga-negyeddöntő. Oké, mi a következő? Az Európa-liga-elődöntő tavaly. Oké, mi jön ezután? A Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő idén. Ilyenek vagyunk, megyünk előre folyamatosan, ami egy kicsit talán félelmetesnek is hathat.

De ez a klub ilyen. Soha nem állunk meg. Amikor megvertük a Manchester Cityt 3-1-re a BL-ben, másnap reggel bementem az irodába, és mindenki ült a gépénél, dolgozott. Ahogy az angolok üzenték plakátokon a világháború idején: Keep calm and carry on. 

Maradj nyugodt, és tedd a dolgod. Nem bontunk pezsgőt a győzelmek után, megy tovább a munka.

– Mintha a norvég munkamorál is ezt tükrözné, nem?

– Igen, valahogy úgy. Higgadtan, normálisan próbáljuk kezelni a kiemelkedő sikereket, eseményeket is. Amikor a Juventus igazgatója ellátogatott hozzánk, senki sem kötött nyakkendőt, a mi vezérigazgatónk ugyanabban a hétköznapi ruhában volt, mint bármelyik nap. Nem a megjelenés a fontos nálunk, hanem az összpontosítás, a munka.

– Izgalmas, hogy egy-egy akadémia milyen mintából dolgozik. A Bodö akadémiai edzői kezdetben az Ajax akadémiáján zajló munkát vizsgálták folyamatosan. Miért?

– Régen is sokan jártak az Ajaxhoz tanulmányútra, és ma is, hiszen érdekes megnézni, hogyan tanítják ott a pozíciós játékot, a kevert játékstílusokat, a Van Gaal-féle futballt a ’90-es évekből, és hogy hogyan kell megszervezni egy akadémiát. Sokat néztem őket, olvastam róluk. Nem csak az Ajax volt érdekes számunkra, az AZ Alkmaar is. Az, hogy milyen kognitív fejlesztést alkalmaznak például a képzésben. Pár edzőnket elküldtük hozzájuk tanulmányútra. Az akadémián több innovatív lépést is tettünk, amely az AZ-modellből táplálkozik. Fantasztikus munkát végeznek náluk.

Olav Överli a kép bal oldalán (Fotó: glimt.no)

– Skandináviában bevett módszer, hogy a sportklubok a multisportos életmódot javasolják az utánpótláskorú játékosaiknak, hogy a változatos mozgás komplett módon fejlessze a játékosok testét. És ahogy az előadásukban is hallhattuk, prevenciós célokat is szolgál ez a módszer, igaz?

– A törzsizomfejlesztés szempontjából nagyon fontos, hogy többféle sportot űzzenek a gyerekek. Emellett a sokféle sporttevékenység, többféle mozgásforma segítségével a gyerekek elkezdik felfedezni és megérteni a testük működését. Ez azért fontos, mert nálunk a gyerekek manapság zömmel háromféle mozgást végeznek. Nyugodtan ülve nyomkodják a telefonjukat, sétálnak valahova, vagy fociznak. Emiatt egyre sűrűbben jelentkeznek a 15-17 évesek között hát- és csípősérülések.

– Úgy látják, hogy nő az utánpótlásban az ilyen típusú sérülések száma?

– Igen. Egyszerűen azért, mert sokkal kevesebb mozgástípust végeznek. Én gyerekkoromban biciklivel jártam suliba, napközben fociztam aszfalton, füvön, műanyagon, hétvégén kirándultam az erdőben teljesen más talajon. Ma nem végez ennyiféle mozgástípust ennyiféle talajon egy gyerek, emiatt nem lesz annyira ellenálló az izomzata, mint nekem volt 25 éve. Mivel ma sokkal többet ülnek a gyerekek, ezért a maradék idejükben olyan környezetet kell teremteni számukra, ahol a sokféle mozgással eredményesen építenek izmot.

– Ezért fontos az előadásban említett módszer, amely alapján többféle borításon edzenek a játékosokkal a Bodönél?

– Atlétikaedzővel, orvosokkal, specialistákkal egyeztettünk erről. A lényeg, hogy gyerekkorban ne specializálódjon az izomfejlődés egy-egy izomcsoportra. 6-13 éves kor között a vázizomzatot sokféle módon kell edzeni, hogy igazán stabil törzsizomzat épüljön és az ízületek is megfelelő terhelést kapjanak.

Teszteltük, mi történik a játékosokkal, ha rekortánon és betonon edzenek. A rekortánon tudták, hogy puhára esnek egy-egy összecsapásnál, és sokszor meg sem próbáltak talpon maradni. A betonra ezzel szemben fájdalmas esni, s hogy ezt elkerüljék, másképp használták az izmaikat a kitámasztásnál, a párharcoknál. Egyszerűen másképp fejlődött a vázizomzatuk. 

Ez fontos tapasztalat volt számunkra, ezért edzünk azóta különböző felületeken.

– Szintén skandináv modell, hogy a profi kluboknak rengeteg iskolával partnerkapcsolata van, hogy már a sulikban megkezdje a képzést és a játékosmegfigyelést. A Bodö is így tesz?

– A Malmöhöz vagy a Koppenhágához képest mi kisebb erőforrással rendelkezünk ehhez, de igen, ez a célunk. Az U13–U14-es korosztály számára van egy általános iskolánk, oda már mi gyűjtjük össze a diákokat. Persze nem mindenkit vesz fel az eredményei alapján a suli, de a többségüket igen. Ők innentől a Bodö sportiskolájába járnak.

– Úgy kell elképzelni ezt a sulit, mint a Midtjylland Guldminen névre hallgató sportiskoláját?

– Nem, nekünk ez nem fér bele. A suli nem a mi tulajdonunk, sportosztályaink működnek benne.

– Milyen jellemzők alapján keresik a játékosokat a Bodöbe?

– Mindig valami különlegeset keresünk a játékosokban. Elsősorban a magas szintű technikai tudás mérvadó nálunk, de azért finomítottunk ezen az elven. Ahogy Johan Cruyff is mondta: mind ugyanazt az egy játékost keressük, de az elején nem tudjuk, melyikük az. Emiatt a Bodönél a kiemelkedő tehetségek kutatása helyett olyan játékoscsoportokat szeretnénk építeni, akiknek jó a gondolkodásmódja a sportról, az életről.

Nem a tökéletes hatost, tízest vagy befejezőcsatárt keressük, hanem a mentálisan igazán erős futballistákat. Akik tudják segíteni a komoly technikai tudással bíró játékosainkat, hogyan legyenek gyorsabbak, erősebbek. S akik kialakítják a bajtársias, erős kötelékeken alapuló közeget. 

Én a korábbi években terapeutaként és szociális munkásként is dolgoztam, tudom, hogy milyen sokra képes egy ilyen erős kapcsolatokra épülő csoport.

– Hogyan zajlik a Bodönél a toborzás, milyen módszerek alapján, milyen régiókban?

– Egész Észak-Norvégiát próbáljuk lefedni, kivéve Troms régiót, mert az a Tromsö felségterülete. Ők nem jönnek be a mi területünkre, mi nem megyünk be az övékbe.

– Van egy nem hivatalos megállapodás erről?

– Szavunkat adtuk egymásnak, ennyi. A többi észak-norvég területről toborzunk. Nagyjából 100 klubbal tartjuk a kapcsolatot, rajtuk keresztül mintegy ezer játékost látunk, akik közül válogathatunk. Azt látni kell, hogy profi akadémiaként néha úgy tekintenek ránk, mint akik leraboljuk a kis klubokat. Ráadásul a kis észak-norvég kluboknál az alacsony gyerekszám miatt 2-3 játékos elvesztése egy-egy korosztályban a csapat létét is veszélybe sodorja. Ezért lesz kiemelten fontos feladat számomra a következő évben, hogy a partnerklubjainkkal leüljek, és megbeszéljem velük, hogyan tudjuk etikusan folytatni a munkát.  

– Van kapcsolatuk más országok akadémiájával is, terjeszkednek esetleg Afrikában, ahogy sok más európai klub?

– Igen, idén a Bodö vásárolt egy akadémiát Gambiában. Izgalmas projekt, kíváncsi vagyok, milyen játékosok érkeznek majd onnan.   

– Mit jelent a „törődő közeg” létrehozása, amelyre a Bodö-akadémiánál alapelvként tekintenek?

– Azt gondolom, hogy a futballban a felnőtté válás folyamata problémákat, nehézségeket hordoz. 12 éves koruktól válogatjuk a gyerekeket, és súlyos felelősségünk van abban, ha a munka nyomán a gyerekek elveszítik a játék örömét, robotfocistává válnak, nem akarnak már annyira edzésre jönni. Mivel volt futballisták, nem pedig pedagógusok edzik őket, kiemelten foglalkoznunk kell a játékosaink lelkével, befogadó, törödő közeget, környezetet kell, hogy teremtsünk számukra, ahol nem csak a futball a fontos. A mental coachunk felesége megkapta a feladatot, hogy visszajelzést kérjen a gyerekektől, s az eredményeket aztán megbeszéljük közösen, a gyerekekkel együtt. Egy futballklubnál nem csak profi labdarúgókat nevelünk, hiszen a nálunk focizó gyerekek 90 százalékából nem lesz profi. Nekik is meg kell kapniuk az életvezetéshez szükséges cölöpöket, értékeket.

– Felteszem, ismered a skandináv oktatási rendszerben elterjedt anerkendende módszertant, melynek lényege a frontális utasítások helyett a tapasztalati felfedezést előnyben részesítő tanulás. Amikor rávezetik a gyerekeket a megoldásra.

– Igen, ismerem.

– Alkalmazzátok a klubnál?

– Igen. Fontos, hogy a gyerekek elmondhassák a gondolataikat, kvázi letehessék őket az asztalra, s azt közösen megvitassuk. A lényeg, hogy hallathassák a hangjukat, hogy merjék megvalósítani önmagukat. Hogy ők is a játékterv részei legyenek. Ez a lényege nálunk az anerkendende pedagógiának (az irányított felfedező tanulásnak, a szerk.). Skandináviában ez egy fontos módszertan a nevelésben. Ám van következménye is.

Ha meghagyom a srácoknak a döntés lehetőségét, vállalniuk kell érte a felelősséget. Elszámoltathatóak a döntéseik miatt, s ezt ők is tudják, ennek tudatában kell, hogy döntéseket hozzanak. Támogatunk, szeretünk, de vállalnod kell a tetteidért a felelősséget, így gondolkodunk. 

Ezt alaposan megbeszéltük az akadémiai edzőkkel és a gyerekek szüleivel is, mindenkinek tiszta a helyzet.

– Ha ebben a szellemiségben nőnek fel, rögzül bennük.

– Igen, de Skandináviában azért sok gyerek nem ilyen szellemiségben nevelkedik, hiszen a social médiából az árad, hogy én, én, én. Én vagyok a legfontosabb. Ennek az antitézise, hogy erős kapocs legyen a játékosaink között, hogy a közösségért dolgozzunk. Felelősen, elszámoltathatóan. Egy példa: az említett Bodö-iskolában is megszokott volt korábban, mint a többi skandináv suliban is, hogy érettségi után a diákok nagyjából 3 héten át ünnepelték a sikeres vizsgát. Én megszüntettem ezt a módit. Mindenki, aki nálunk akar játszani, eldöntheti: ünnepelhet 3 héten át minden nap, vagy inkább a Bodö játékosa akar lenni.

– Björn Mannsverk, így hívják a csapat mental coach-át, aki F16-os vadászpilóta volt. Miért gondolták jó ötletnek egy vadászpilótát alkalmazni ebben a munkakörben?

– Nem tudom pontosan, még nem voltam a klubnál, amikor kinevezték Björnt. Az viszont biztos, hogy ő olyan környezetben dolgozott, ahol egy-egy döntés életről és halálról döntött. Emiatt el tudja magyarázni a játékosainknak, hogy nagy nyomás alatt hogyan lehetséges a lehető legtisztább koncentrációval meghozni a fontos döntéseket. Ha ezt át tudja adni, és a játékosaink alkalmazni tudják, biztonságos lelki környezetet teremtenek saját maguk számára.

– Kicsit a futballszakmai munkáról: a 4-3-3-as felállás az elvárt minden korosztályban?

– 15 éves korig az edzők szabadon kísérletezhetnek a felállásokkal, mert nem a 11 a 11 elleni játékon van a hangsúly. A játékosok közti kapcsolatok fejlesztése és konkrét játékhelyzetekben való bátor, proaktív megoldáskeresés a fontos. 17 éves kortól alkalmazzuk a 4-3-3-as felállást.

– Miért ezt az alakzatot választották a klubnál?

– Történelmi okai vannak. A Rosenborg és a Bodö is ebben az alakzatban játszik a kezdetektől, a két klubnak nagyon jó a kapcsolata. Az, hogy a Rosenborg olyan sikeres volt a ’90-es években, a Bodönek is köszönhető, rengeteg játékosuk tőlünk érkezett. Ám a 4-3-3 egyes fázisokban módosulhat: középmagas letámadás esetén például 4-4-2-be rendeződünk. Labdás fázisban pedig, ha hátulról építkezünk, hármas védőlánccal tesszük, hogy területet nyissunk a szárnyvédőinknek, akiktől bátor megindulásokat várunk. A kezdő alakzatunk a 4-3-3 egy védekező középpályással, egy nyolcassal, egy tízessel, két szélsővel. Támadófázisban nálunk elvárás, hogy minimum 6 játékosunk érkezzen meg a tizenhatoson belülre, hogy nyomást helyezzünk a kapura.

– Kap az akadémia bármilyen anyagi támogatást a norvég államtól?

– Nem, csak a norvég szövetségtől. A dotáció mértéke attól függ, milyen besorolású az akadémia. Mi háromcsillagosok vagyunk, míg például a Viking, a Brann Bergen, a Rosenborg ötcsillagosok. Ők nagyjából 400-500 ezer eurót kapnak évente a szövetségtől, mi 300-350 ezret. 

– A végére a siker jelentéséről. A Sporting elleni BL-nyolcaddöntőben Jens Hauge, Hakon Evjen, Patrick Berg, Fredrik Bjorkan is pályára lépett, mind a Bodö utánpótlásában nevelkedtek. Ez a cél, ez a siker mérőfoka?

– Amikor ők elkezdtek fejlődni, a klub még másodosztályú volt, Kjetil Knutsen sem volt még vezetőedző a felnőtteknél, aki kitűzte, hogy kerüljön minél több saját nevelésű játékos az első csapatba. Észak-Norvégia hatalmas sikere, hogy ezek a játékosok Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőt játszhattak a nevelőklubjukban.

Az igazán nagy kérdés most az, hogy Jens, Hakon, Patrick vagy Fredrik ma be tudna-e kerülni az utánpótlásból abba a felnőtt csapatba, amelyik ilyen eredményeket tud felmutatni? 

Nem vagyok benne biztos, hogy ma mind a négyen eljutnának idáig, mert időközben nagyon megnőtt a csapat teljesítményének a színvonala, nehéz bekerülni egy ilyen csapatba a fiatalok közül. Visszatérve az eredeti kérdésre: az akadémia sikerét az jelenti, ha jó futballistákat tudunk nevelni, akik eséllyel be tudnak kerülni a Bodöbe, s ha ez nem jön össze, egy másik profi csapatba.

Borítókép: glimt.no