Egy két országban fekvő stadion, ahol folyamatosak a jogi különmeccsek

A jelenleg az angol hatodik osztályban szereplő Chester FC stadionjához érkező szurkoló első pillantásra semmi szokatlant nem lát. A parkoló, a klubház, a jegypénztárak mind egy átlagos angol futballpálya környezetét idézik. Megveszi a jegyét, sorban áll a büfénél, majd átlép a kapun, hogy elfoglalja a helyét a lelátón. Csakhogy mire leül, már egy másik országban van.

A Deva Stadium ugyanis szó szerint az angol–walesi határon épült fel. A stadion bejárata Angliában található, míg a pálya és a lelátók már Waleshez tartoznak: a szurkolók tehát Angliában lépnek be a stadionba, de már Walesben nézik végig a mérkőzést.

Bizonyára felvetődik az olvasóban, hogy miért építenek egy stadiont egy országhatárra. A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: így sikerült. A Sealand Road eladása után a klub egyszerűen a legközelebbi, beépíthető ipari területet választotta a város szélén, ami történesen éppen az országhatáron haladt át. Akkoriban ez alig járt gyakorlati következményekkel, hiszen ekkor még Anglia és Wales jogi és közigazgatási szempontból szorosan összetartozott.

Mark Howell, a klub korábbi vezetője szerint a stadion tájolását tudatosan úgy alakították ki, hogy a főbejárat Angliában legyen. Emiatt vállaltak bizonyos kompromisszumokat is. Általában egy stadion főlelátóját úgy építik meg, hogy az a nappal ellentétes irányba nézzen, megkímélve a VIP-vendégeket és a sajtó munkatársait a vakító fényviszonyoktól. A Deva Stadium esetében azonban a főlelátó egyenesen a nap felé néz. A döntés oka tisztán geopolitikai és adminisztratív volt: a komplexumot úgy kellett felépíteni, hogy a hivatalos klubirodák, a jegypénztárak és a főbejárat feltétlenül angol területen maradjanak. Nem szerették volna ugyanis, hogy bármi kétség merüljön fel a hovatartozásukkal kapcsolatban: mivel Chester angol város, angol klubként tekintettek rá, még akkor is, ha a pálya földrajzi értelemben átlógott Walesbe.

A stadion, amely száműzetésből született

A Deva történetét nehéz megérteni a Sealand Road nélkül, hiszen a chesteriek régi otthona 1906-tól 1990-ig szolgálta a klubot. Több mint 80 éven át ez a város futballéletének a szíve volt, de az 1980-as évek végére a stadion már nem felelt meg a modern biztonsági előírásoknak. A klub pénzügyi helyzete is drasztikusan romlani kezdett: az akkor még Chester City néven futó együttes 1,6 millió fontos adósságot halmozott fel, így a vezetőség végül kénytelen volt eladni a területet, hogy elkerülje a klub felszámolását.

A döntés egyben azt is jelentette, hogy a klub otthon nélkül maradt. A csapat a következő két szezonban a Macclesfield Town pályáján, a Moss Rose-ban játszotta pályaválasztóként a mérkőzéseit, mintegy 50 kilométerre a várostól. A szurkolóknak minden hazai meccshez utazniuk kellett, a nézőszám drasztikusan csökkenni kezdett, és egyre inkább érezhető volt a hazai pálya hiánya. A száműzetés pénzügyileg is súlyosan érintette a klubot: a becslések szerint mintegy 500 000 font reklám- és szponzori bevétel esett ki ebben az időszakban, miközben a csapat teljesítménye a bajnokságban is visszaesett, és a harmadosztály utolsó helyére csúszott.

Bár az új stadion ötlete már az 1980-as évek vége óta napirenden volt, a megvalósítás végül hatalmas nyomás alatt, rekordsebességgel történt meg. A Football League ugyanis egyértelművé tette: a klub nem játszhat a végtelenségig egy másik városban, és ha az 1992–1993-as szezon kezdetére nincs saját, megfelelő hazai pályája, kizárják a ligából. Hogy ezt elkerüljék, a kivitelező Morrison cég – amely korábban megvásárolta a régi Sealand Road területét egy szupermarket felépítésére – 500 000 fontos biztosítékot helyezett letétbe a ligánál garantálva, hogy a stadion időre elkészül. Ha kicsúsznak a határidőből, a Morrison ezt a hatalmas összeget veszítette volna el, a klub pedig a ligatagságát. Egy esetleges kizárás ráadásul a kivitelező jó hírnevét és a régi területen tervezett beruházását is veszélybe sodorta volna, így a rohamtempó mindkét fél számára létfontosságúvá volt.

A munkálatok 1992. január 28-án kezdődtek el, és rendkívüli tempóban haladtak: mindössze 30 hét, vagyis nem egészen nyolc hónap alatt felépült a stadion, mintegy hárommillió fontból. A finanszírozás több forrásból állt össze: a Sealand Road eladásából származó bevételből, a Football Trust támogatásából, valamint a fejlesztési projekt részeként rendelkezésre álló további forrásokból. A projekt a Bumpers Lane melletti ipari terület szélén kapott helyet, amely nem sokkal korábban még egy üres szántóföld volt, alig néhány kilométerre a régi stadiontól. Az építkezés során 6500 tonna előre kevert betont, 52 000 betontéglát, 48 000 burkolótéglát, 4500 négyzetméternyi burkolatot, 2000 liter festéket, 40 mérföldnyi kábelt és 1,5 mérföldnyi vízelvezető csőrendszert építettek be. A létesítmény a Deva nevet kapta, amely a római kori Deva Victrix erődre utalt – amely köré Chester városa épült – hangsúlyozva a város 2000 éves történelmi múltját.

Amikor 1992. augusztus 25-én lejátszották az első mérkőzést a Stockport County ellen a ligakupában, a beszámolók szerint a festék még alig száradt meg a falakon, a klub működését pedig irodák helyett ideiglenesen a parkolóban felállított mobilkonténerekből irányították.

A Deva Stadium azonban nemcsak rekordidő alatt készült el, hanem úttörő szerepet is játszott a maga idejében. A beruházás során már a Hillsborough-tragédiát követően bevezetett Taylor-jelentés szigorú szabályainak is meg kellett felelni – így ez lett az első stadion Angliában, amelyet eleve ezeknek az előírásoknak megfelelően terveztek. A dokumentum 76 pontban fogalmazta meg a stadionok biztonságának radikális reformját, elrendelve a drótkerítések eltávolítását, a tömegirányítási protokollok átalakítását, és a legmagasabb osztályokban a teljesen ülőhelyes stadionok kötelező bevezetését. A tervezésnél így nagy hangsúlyt fektettek ezekre az előírásokra, valamint a stadion automata forgókapus beléptetőrendszert kapott, és külön helyeket alakítottak ki a nézőtéren mozgáskorlátozott szurkolók számára is – ami akkoriban még kuriózumnak számított a brit futballpályákon.

1992 januárjában és augusztusban készült fotók. Alig nyolc hónap alatt épült fel a Deva Stadium (Forrás: chesterfootballhistory.com)

Az új stadion hatásai

Amikor 1992 augusztusában megnyílt a stadion, a változás azonnal érezhető volt: a Chester háromszor annyi bérletet értékesített, mint a Sealand Roadon valaha. Bár a kezdetleges tervek 10-12 000 férőhelyes stadionról szóltak, a végül 6000 fő befogadására alkalmas létesítmény ideális méretű volt egy harmadosztályú klub számára. A négy lelátó alkotta egységes, letisztult szerkezet éles kontrasztban állt a régi stadion évtizedek alatt toldozott-foldozott, elavult építményével. Egyesek szerint már-már túl nagy volt a kontraszt.

„A funkcionalizmus uralkodik, és ha ez válna a futballstadionok építészetének uralkodó irányzatává, akkor Simon Inglis alapművének, The Football Grounds of Great Britain következő kötete meglehetősen vékony lenne. (…) Sajnos azonban nincs benne semmi – egyetlen apró, jellegzetes részlet sem, kivéve a klub monogramját kirajzoló kék-fehér üléseket –, ami azt sugallná: ez Chester” – írta Phil Shaw 1992-es cikkében a The Independent hasábjain. Azaz, egy dolog azért mégiscsak volt, még ha a stadionon kívül is: „Az alig 50 yarddal lejjebb látható graffitik – amelyek a rivális Wrexham szurkolóinak szexuális szokásaira utalnak – emlékeztetnek a régi, helyi szenvedélyekre, amelyek hamarosan újra felszínre törnek a stadion falain belül is.”

Igen, a híres Wrexham… A mai futballszurkolónak ez a név valószínűleg sokkal többet mond a Chester FC-nél. Nem is csoda, hiszen amíg a Chestert az angol hatodosztály középmezőnyében találjuk, addig legnagyobb riválisa, a Wrexham AFC a fénykorát éli a The Championshipben. Nem véletlen, hogy amikor Ryan Reynolds és Rob McElhenney 2020-ban átvették a klubot, két dolgot ígértek meg a szurkolóknak: egyrészt, hogy eljuttatják a csapatot a Premier League-be, másrészt pedig, hogy mindig legyőzik a helyi rivális Chester FC-t.

Amikor a határ valódi problémává vált

Amikor a Devát 1992-ben felépítették, Anglia és Wales jogi és közigazgatási rendszere még szorosan összekapcsolódott. A stadion földrajzi helyzete ezért a gyakorlatban legfeljebb némi adminisztratív többletet jelentett, komolyabb problémát azonban nem okozott. A helyzet az 1990-es évek végén változott, amikor Wales fokozatosan nagyobb autonómiát és saját kormányzati hatásköröket kapott. 1999-ben létrejött a walesi parlament, amely ettől kezdve több területen – például az egészségügyben, az oktatásban vagy a tömegrendezvények szabályozásában – önálló döntési jogkörrel rendelkezett. Ennek azonban sokáig nagyjából annyi következménye volt, hogy a vendéglátói engedélyek a walesi hatóságokhoz tartoztak, míg a rendezvények biztosítását és a beléptetést a cheshire-i rendőrség biztosította.

A Chester City a 2000-es években egyre súlyosabb pénzügyi gondokkal küzdött: tulajdonosváltások, adósságspirál, fizetésképtelenség és pontlevonások sorozata jellemezte ezt a korszakot. A helyzet 2010-ben érte el a csúcspontját, amikor a klubot kizárták a bajnokságból, majd rövid időn belül fel is számolták. A város futballja gyakorlatilag megszűnt létezni. A történet azonban nem ért véget.

A szurkolók megalapították a City Fans United nevű szervezetet, és néhány hónapon belül létrehozták az új klubot, a Chester FC-t. Az újjáalakult, kizárólagos szurkolói tulajdonban lévő egyesület a nyolcadosztályban kezdte meg szereplését, és példátlanul gyors felemelkedésbe kezdett: három egymást követő bajnoki címmel három év alatt három osztályt lépett feljebb. A stadion ismét megtelt élettel, a klub pedig visszaküzdötte magát az angol futballigák felsőbb szintjeire.

Aztán jött a koronavírus-járvány. Egészen 2020-ig, bár a klub élete meglehetősen eseménydúsan telt, az országhatáron átívelő létesítmény működtetése jogi szempontból zökkenőmentesen zajlott. Azon év őszén azonban a stadion parkolójában halloweeni autósmozit szerveztek, amely az angol oldalon teljesen szabályosan működhetett volna. A probléma ott kezdődött, hogy a mosdók már walesi területre estek. Mivel az ottani járványügyi lezárások akkor épp tiltották a határ átlépését, a látogatók hivatalosan a vécéket sem használhatták. A hatóság világossá tette: ha valaki engedély nélkül átlépi a walesi határt, az törvénysértésnek minősül és büntetést von maga után. A rendezvényt végül úgy mentették meg, hogy a szervezők mobil WC-ket telepítettek a parkolóban, hogy az emberek ne szegjenek törvényt, ha el akarnak menni mosdóba. A „Toiletgate” névre keresztelt történet nagy visszhangot keltett a brit sajtóban, de ez még csak a kezdet volt.

A Chester FC parkolója (Fotó: Martin Rickett/PA Wire)

2021 decemberében Wales gyülekezési korlátozásokat vezetett be: a sporteseményeken legfeljebb 50 nézőt engedélyeztek a hatóságok. Ezzel szemben Angliában nem volt efféle korlátozás. Mivel a Chester FC az angol ligában szerepelt, a mérkőzéseket az angol hatóságok biztosították, ezért a vezetőség az angliai szabályok szerint járt el. 2021. december 28-án az AFC Fylde elleni hazai mérkőzésen, majd az AFC Telford United ellen is több mint 2000 szurkoló gyűlt össze a lelátókon. Csakhogy a lelátók már Walesben voltak…

Nem sokkal később a Flintshire megyei tanács és az Észak-Walesi Rendőrség közös levélben figyelmeztette a klubot, hogy a tömegrendezvénnyel megsértették a walesi járványügyi szabályokat, így vizsgálatot indítottak. A vezetőség megijedt, hiszen egy súlyos pénzbírság komoly anyagi nehézségeket rótt volna a klubra. Az ügy hamar országos figyelmet kapott: Christian Matheson, Chester akkori parlamenti képviselője egyenesen abszurdnak nevezte a helyzetet. Rámutatott, hogy a törvények szerint a szurkolók ezrei legálisan nézhetnék a meccset egy kivetítőn a parkolóban (Angliában), miközben a pályán (Walesben) zárt kapuk mögött játszanának a csapatok.

A bizarr vita végül a walesi parlamentig, sőt Mark Drakeford walesi miniszterelnökig is eljutott. „Biztos vagyok benne, hogy létezik egy észszerű, pragmatikus megoldás, amely nem sodorja veszélybe a klubot, ugyanakkor nem eredményezi a törvény megsértését sem” – nyilatkozta a miniszterelnök.

Abban ugyan továbbra sem volt egyetértés, hogy egy angol közigazgatáshoz tartozó, de walesi földön álló lelátóra miként kellene tekinteni, végül győzött a józan ész, és a felek egy kompromisszumos, békés megoldásban állapodtak meg. Szankciókat és bírságokat nem szabtak ki, cserébe a klub – hogy elkerülje a további törvénysértést – önként elhalasztotta a következő hazai mérkőzését, amíg a szabályok nem enyhültek.

Andy Morris klubelnök később úgy fogalmazott: 30 éven át legfeljebb a futballkvízekben volt téma, hogy a stadion két ország határán áll, a járvány idején azonban nagyon is valós problémává vált.

A Deva jelenlegi mindennapjai

Az abszurd határviták óta a Chester FC és a stadion körüli kedélyek ismét lecsillapodtak, a klub pedig az elmúlt években a folyamatos, de megfontolt építkezésre koncentrált. Maga a létesítmény – ahogy a modern futballban megszokott – szponzorációs okokból számos alkalommal megváltoztatta a nevét: hívták Saunders Honda Stadiumnak, Exacta Stadiumnak, Swansway Chester Stadiumnak és 1885 Arenának is, de a szurkolóknak és a helyieknek mindvégig egyszerűen csak Deva maradt.

Zöld gyep a még nagyobb zöld gyepben (Fotó: Carl Recine Action Images via Reuters)

A csapat továbbra is a hatodosztályban szerepel, s bár a 2024–2025-ös idény végén nagyon közel állt a feljutáshoz, a rájátszás döntőjében végül alulmaradt a Scunthorpe United ellen.

A stadion azóta folyamatosan szépül, 2025 folyamán a klub elkezdte tervezni egy új, modern szurkolói zóna kialakítását, sőt nemrég megállapodás született arról is, hogy a West Stand hosszú évek óta üresen álló, leromlott belső tereiben egy modern edzőtermet alakítanak ki. Sőt, a stadion azóta más csapatoknak is otthont adott: 2014 és 2016 között például a Liverpool U21-es együttese is itt játszotta hazai mérkőzéseit.

Borítókép: Daily Mail