Egy mozdulat és számtalan trauma kötötte őket össze – a Von Erich család letaglózó története

A család, ami egyszerre védőháló és átok – egy mondatban nagyjából így lehetne összefoglalni a Vaskarom legfontosabb tanulságát. Bár a későbbiekben kitérünk majd a film erényeire is, először koncentráljunk arra a történetre, ami megihlette az alkotókat. A sportban egyáltalán nem ritkák a dinasztiák, sok versenysorozat kap éles kritikákat az erőteljes nepotizmus miatt, olyan azonban nagyon ritkán történik, hogy egy családban valamilyen módon mindenki érintetté válik egy adott sportágban.

A túlságosan is igaz történet

Amikor januárban egy premier előtti vetítésen megtekintettem a filmet, a moziból kifelé első dolgom volt, hogy rákerestem, vajon mennyi igaz ebből a történetből, és legnagyobb meglepetésemre azzal kellett szembesülnöm, hogy az események jelentős százaléka nagyjából úgy történt, ahogy a vásznon láttuk. Persze egy játékfilm fikciós alkotás, így sosem szabad számonkérni a teljes pontosságot, de a legváratlanabb fordulatok mind-mind ott vannak a valós élettörténetekben.

A Von Erich pankrátordinasztia története a családfővel, Fritzcel kezdődött. Ő a film és a família életének sokszor láthatatlan, ám annál erősebb jelenléttel rendelkező főszereplője, aki valójában minden döntés mögött ott van. Fritz Von Erich (vagy születési nevén Jack Barton Adkisson) 1929-ben látta meg a napvilágot, a sportolói nevét pedig akkor vette fel, amikor a legendás edző, Stu Hart a kanadai Walter Sieber mellé tette és létrehozta az ördögi duót, amely akkoriban meghatározta a sportágat. Bár Fritz minden kétséget kizáróan fontos alakja volt a pankrációnak, azt a lehetőséget sosem kapta meg, amire igazán vágyott: nem szállhatott harcba a National Wrestling Alliance (NWA) világbajnoki övéért, ez a sérelem pedig később az utódok életét is meghatározta. A családfőhöz kötődött a Von Erich család legendás mozdulata is, amikor ellenfeleik utolsó életerejét karmokká formált kézzel vették el.

Ahogy már említettük is a világbajnoki címmeccs kapcsán, a család élete a hiányról és a veszteségről is szólt. Az elsőszülött fiú, Jack Jr. a Niagara vízesésnél vesztette életét hatéves korában egy áramütés következtében. Ez a trauma szintén végigvonult a família életén, a filmben is sok az utalás erre, Durkin pedig egy katartikus jelenetben fel is idézte a fiú emlékét.

Ám beszéljünk azokról az utódokról, akik követték az apát a szorítóban. A The Golden Warrior néven vált ismertté Kevin Von Erich, aki többek között azzal a Ric Flairrel is megküzdött, akiről épp nemrégiben írtunk cikket a 30 for 30-cikksorozatunkban. Neki is megvolt a maga keresztje: bár ő volt a rangidős és sokáig a szorítóban is a legsikeresebb, idővel a családfő szemében a többi testvér került előtérbe. Viszont az is ő volt, aki először szeretett volna kilépni az ördögi körből, hiszen elkezdett reflektálni azokra a hibákra, amiket a család tagjai életük során elkövettek.

Részt vett a hatalmi harcban David is, aki egyébként később szintén vívott meccset Flair ellen. Bár bizonyos időszakokban sikeresebb volt, mint testvére, végül az ő élete ért a legtragikusabb véget. Több teória is kering a halálával kapcsolatban, a film leteszi a voksot az egyik mellett, de bármelyikben is hiszünk, az biztos, hogy nála a legegyértelműbb, hogy milyen törést okozhat egy egyénben, ha azt érzi, képtelen megfelelni az elvárásoknak.

Meg kell említenünk Kerry Von Erich történetét is, aki ugyancsak fontos szerephez jut a filmben. Az ő helyzete is érdekes ebben a hatalmi harcban: középső gyerekként hol előrébb kerül a ranglétrán, hol hátrébb csúszik, ez pedig nemcsak benne okoz nagy problémát, hanem a testvéreivel való kapcsolatát is végérvényesen tönkreteszi. Ezzel együtt, ha szigorúan a sportot nézzük, ő volt a legsikeresebb a családból, hiszen megszerezte az NWA nehézsúlyú világbajnoki címét.

A filmben kevesebb szerephez jut Mike és teljesen kimarad az alkotásból Chris, azonban az ő sorsuk sem volt kevésbé tragikus. Nem véletlen, hogy szárnyra kapott a Von Erich-átok kifejezés. A filmet látva vagy akár csak ezeket a sorokat olvasva viszont világos, hogy itt az egyéni felelősség kérdéskörét sem lehet megkerülni; legevidensebben persze az apánál, de később újabb és újabb fiúk örökítették tovább a mintát. A Vaskarom a család összes tagjának húsába belemélyedt, a tanulságok levonása pedig nemcsak azért fontos, mert Von Erichék újabb és újabb dinasztiái jelennek meg a sportban, hanem mert ezek a kérdések mindannyiunk életében felbukkannak, ha változó intenzitással is.

A filmről

Bár írásunk első számú célja a film mögötti igaz történet bemutatása, röviden azért emlékezzünk meg arról, hogy milyen kiváló moziról van szó. A rendező, Sean Durkin egyébként is közel van az amerikai élvonalhoz, ez a rendezése pedig még inkább megerősíti ezt a pozíciót. A Vaskarom úgy vezet minket végig ezen a több évtizedes történeten, hogy nem érezzük az erőlködést és a katalógusjelleget. Főként azért, mert Erdélyi Mátyás aranybarnás, dinamikusan komponált képei és a színészek mindent megtesznek a magas minőségű szórakoztatásért. A film vége pedig egészen biztosan mindenkiben mély nyomot hagy: szülőként attól félni, hogy az ember mit ad tovább a gyerekeinek, minden bizonnyal az egyik legszörnyűbb érzés, ami létezik.

Bár természetesen egy filmnek nem elsődleges célja, hogy a valós szereplők minden téren elégedettek legyenek a végeredménnyel, mégiscsak fontos visszajelzésnek tűnik az az üzenet, amit Durkin kapott Kevin Von Erichtől:

„Kevin küldött nekem egy SMS-t, elmondta, úgy érzi, megfelelő időt fordítottunk arra, hogy rájöjjünk, milyen volt az ő cipőjükben járni. Örültek a filmnek, azt mondta, összehozta őket”

– fogalmazott a rendező.

A Vaskarom március 21-én kerül a hazai mozikba.