Ezt hívják erőszakos színháznak! – 30 for 30: Nature Boy
A pankráció az egyik olyan sportág, amelyet sokáig kevesen értettek Európában. Az elmúlt időszakban azonban hazánkban is növekszik a népszerűsége, nem véletlen, hogy az egyik televíziós csatorna épp nemrég jelentette be, hogy élő közvetítéseket sugároz a legnagyobb szervezet, a WWE gáláiról. Épp ezért érdemes feleleveníteni, honnan is indult ez a sportág, kik voltak azok a figurák, akik Dwayne Johnson, John Cena vagy Roman Reigns előtt járták ki az utat. Közülük is különösen Ric Flairre koncentrál a 30 for 30 soron következő epizódja.
Nemsokára mozikba kerül a Vaskarom című film, amiben a Von Erich pankrátor-dinasztia története elevenedik meg, s amely egyébként korszak szempontjából szinte teljesen egybeesik a 30 for 30 Ric Flairről szóló részével. A film egyik jelenetében az egyik sportoló barátnője felteszi azt a kérdést, hogy mi lehet vonzó egy olyan sportágban, amelynek a nagy része színház? A mozdulatok, a konfliktusok, a vérvonalak és a csapatok hamisnak tűnnek, a néző sosem tudhatja, mennyi a valóság a látottakból. Azonban az is kérdés, hogy kell-e egyáltalán ezzel foglalkoznunk, lehet-e valami úgy vonzó, hogy a tétje megkérdőjelezhető? Megelégedhetünk-e azzal, amit a Baby Doll nevű egykori pankrátor nemes egyszerűséggel erőszakos színháznak hív?
Az mindenesetre biztos, hogy a pankráció nagyon amerikai sportág. Látványos díszletek, nagyon egyértelmű ellentétek és jól átélhető dilemmák jellemzik azt a show-t, aminek a megalkotásában fontos szerepet játszott Vince McMahon, akit egy amerikai futballal kapcsolatos történet főszereplőjeként említettünk meg korábban ebben a cikksorozatban.
Ahogy a legtöbb 30 for 30 epizódban, most is a gyerekkortól indulunk, ami bizony Flair életében is meghatározó, majdnem minden későbbi döntését befolyásoló időszak volt. A családja ugyanis kevés dologban támogatta, csak akkor tudott nekik megfelelni, ha valamiben kiváló volt. És ez nála is a sportvilág volt. Középiskolában Flair is próbálkozott a futballal és bár nem volt ügyetlen, sőt minden bizonnyal a labdás játékban is nagy jövő állt volna előtte, végül a birkózás és a pankráció lett az ő igazi terepe.
Itt a sikerek nem várattak magukra. Flair először 1972-ben léphetett szorítóba profi mérkőzésen, a lendületes stílusára és a látványos megoldásaira hamar felfigyeltek. Flair az egyike volt az első olyan pankrátoroknak, akinél a szerep és a közönség számára mutatott személyiség fontosabb volt, mint bármi más. Ehhez kapcsolódott a sportoló első komolyabb ellentéte is, amely a beceneve körül alakult ki, hiszen Buddy Rogers személyében volt már egy Nature Boy. Az egymás elleni találkozójuk azonban Flair győzelmével zárult, így eldőlt, hogy ki ennek a névnek a „jogos” tulajdonosa.
Flair a következő évtizedekben, egészen a legközelebbi múltig meghatározó alakja volt a pankrációnak. Több szervezet égisze alatt szerepelt, mindenhol címeket nyert és sokat emelt az adott brand népszerűségén. Az ő igaza közege azonban az a túlzásokkal teli időszak volt, amelyben elkezdte a karrierjét.
„Az 1980-as évek tökéletes terep volt a pankráció számára, én pedig a korszak tökéletes pankrátora voltam”
– fogalmazott maga Flair, és a 30 for 30 epizódjában megjelenő felvételek alapján ezzel kapcsolatban semmilyen kétségünk nem lehet. Ő élvezi, ha szeretik, élvezi azt is, ha utálják, egyszerűen együtt él a közönséggel.
És ez a szeretet kölcsönös, ezzel kapcsolatban elég egyetlen adatot megemlíteni: 165 ezer nézővel az ő egyik mérkőzése tartja a sportágban az abszolút csúcsot a látogatottság tekintetében.
Rory Karpf, a 30 for 30 sorozatban veteránnak számító rendező filmje hozza mindazt, amit egy ilyen résztől elvárhatunk. Archív felvételek, pontos, remekül fogalmazó megszólalók és persze az alannyal készített hosszú interjú, ami az egész filmet átszövi. Tökéletes kiegészítés ez egy, a narratívákra ennyire építő sportág mellé.
Kiemelt kép: ESPN
Szerző
