Egy párharc, ami megváltoztatta a küzdősportokat – 30 for 30: Chuck & Tito

Sokaknak van ambivalens viszonyuk a küzdősportokhoz. Egyrészt az kétségtelen tény, hogy elképesztő teljesítmény van egy ilyen pályafutás mögött, ráadásul ahogy a magyar ökölvívás megkerülhetetlen klasszisa, Kovács „Kokó” István fogalmazott nemrég egy interjúban, a ring a legbelsőbb félelmeket hozza elő. Ugyanakkor mégiscsak nehéz eltekinteni attól a ténytől, hogy (és ez nyilván szoros összefüggésben van az előzőkkel) valami igazán brutális zajlik a küzdőtéren.

Ráadásul a filmben főszerephez jutó UFC épp azzal frissítette fel a küzdősportok világát, hogy szintetizálta a különböző szakágak szabályrendszerét, épp azért, mert a szervezők egyetlen dologra voltak kíváncsiak: ki a legjobb harcművész?

„Mindenki elgondolkodott már azon, hogy Mike Tyson vagy Jackie Chan nyerne egy egymás elleni meccsen. Most megtudhatjuk!”

– hangzott el az új szervezet megalakulásakor.

És bár kezdetben sikeresek voltak a gálák, idővel egyre többen vetették fel, hogy miben tud ez a szervezet újat mutatni más versenysorozatokhoz képest. Aki ismeri az amerikai sportágakat, minden bizonnyal nem lepődik meg azon, hogy a szervezők a körítésben találták meg az utat. Art Davie, a UFC egyik alapítója arról beszélt, hogy elsősorban az innovatív marketingstratégiának volt köszönhető a gálák hangos sikere.

Az előző 30 for 30-epizódokat ismerve az sem lephet meg senkit, hogy a fejlődés útját egy rivalizálás nyitotta meg. És ahogy az ilyen részek esetében szinte mindig, külön-külön ismerjük meg a párharc szereplőit.

Elsőként Charles „Chuck” Liddell karaktere kerül a középpontba. Liddell szűkszavúan fogalmaz a múltjával kapcsolatban, de annyit megtudhatunk, hogy nehéz családi körülmények között nőtt fel, olyan dolgokat látott, amelyeket abban a korban nem szabadott volna. Ez volt az oka annak is, hogy harcmodorára a brutalitás volt a jellemző, akkor sem állt meg, amikor már egyértelmű volt a fölénye. Épp azért sokak számára nehezen megközelíthető karakternek számított, annak ellenére, hogy eredményeit senki sem kérdőjelezhette meg. Liddell amellett, hogy félnehézsúlyú világbajnoka volt a UFC-nek, 21–9-es eredménysorral zárta a karrierjét (a szervezeten belül 16–7), egyike volt azoknak, akik rengeteget tettek a sportág népszerűsítésért.

De megismerjük a rivalizálás másik tagját, Jacob Christopher „Tito” Ortizt is, akinek a sorsa semmivel sem volt könnyebb, mint Liddellé. Ő is nehéz családi körülmények közül jött, a sport számára is az egyetlen reális kitörési lehetőség volt. Más stílusban, de a riválisához hasonló hatékonysággal vívta a meccseit, kettejük párharca pedig azért volt nagyon hasznos a szervezet számára, mert más típusú közönségrétegeket szólítottak meg.

A párharc végül három egymás elleni mérkőzésben öltött testet. Liddell az első két találkozó alapján dominálta a párharcot, a legemlékezetesebbre mégis az utolsó meccs sikerült. Ortiz 2018-ban végre legyőzte nagy riválisát, a találkozó befejezését követően pedig megható beszédet mondott, amelyben kifejezte, hogy Liddell mindig jobb teljesítményre sarkallta őt, és emiatt nagyon hálás neki.

A szakmai oldal mellett Micah Brown filmje a UFC történetét is izgalmasan foglalja össze, ráadásul arra is kitér, hogy milyen hatások formálták a szervezetet az évek során. De olyan adalékokkal is gazdagodunk, mint Ortiz tragikus szerelmi élete vagy a Dana White, a UFC elnöke által adott hosszú nyilatkozat.

A Chuck & Tito a 30 for 30 egyik legjobb epizódja, a pankrációval foglalkozó részhez hasonlóan megint csak azt kell kiemelnünk, hogy egy számunkra kevésbé ismert (de itthon is egyre több rajongót gyűjtő) sportág világába nyerhetünk betekintést.

Kiemelt kép: ESPN