Egy stílusos, utolsó pillanatos belépő – Styles előrelépett, de nem lesz könnyű dolga

A harmadosztályú Barnsley FC színeiben egészen jó félszezont teljesített Callum Styles, és több pletykát is lehetett a nemrég lezárult angliai átigazolási időszakban különböző érdeklődőkről. A klubhoz közel álló források biztosra vették, hogy távozik a magyar válogatott középpályás, csupán az nem volt előrelátható, hogy mely csapathoz igazol. A befutó végül a Championshipben a rájátszást jelentő helyekért harcoló Sunderland AFC lett, amely kölcsönben szerezte meg a 23 éves labdarúgót, vételi opcióval.

A Barnsley 2023 nyarán kinevezett vezetőedzője, Neill Collins többször is kiemelte, hogy mennyire sokat jelent a csapata számára, hogy Styles sokoldalú, nemzetközi rutinnal is felvértezett futballista, aki minőséget jelent a harmadosztályban. A középpályás pedig tökéletesen meg is felelt ennek, amikor bevethető volt (márpedig sokat nem hiányzott, igaz, januárban a csapata utolsó három mérkőzését kihagyta egy vakbélműtét miatt), rendkívül szerteágazó módon igyekezett kamatoztatni a képességeit a pályán.

A 22 pályára lépése (20 bajnoki, egy FA-kupa- és egy Ligakupa-mérkőzés) alkalmával négy különböző poszton fordult meg, a pályán betöltött szerepét illetően pedig három eltérő feladatkörrel kellett megbirkóznia a mérkőzések során. A 3–5–2-es hadrendben játszott bal oldali nyolcast és a három belső középpályás közül a középsőt, a 3–4–1–2-es felállásban szerepelt tízesként, valamint a 3–1–4–2-es formációban bal oldali szárnyvédőként a leírások alapján. Persze ez nem annyira mérvadó, mint az, hogy valójában a bal oldalon szerepelt a vonal mellett futkározva, a mélységi területekben segítve a labdakihozatalokat – olyan támadóbb szellemű középpályásként, akitől azt várják, hogy a vonalak között felvegye a labdákat és időnként megérkezzen a tizenhatoson belülre is.

Ez a sokoldalúság egészen jó helyzetbe hozta a magyar válogatott labdarúgót a Barnsley-nál, ám hogy mi vár rá a Sunderlandnél, az egyelőre kérdéses. Egyrészt az ilyen univerzális játékosokra minden edzőnek szüksége van, mert több poszton is be tudják vetni őket, tulajdonképpen bárkit tudnak velük pótolni. Másrészt viszont a keretet megvizsgálva azt láthatjuk, hogy azokon a posztokon, ahol Styles rendszeresen játszik, ott a „fekete macskák” legtöbbet használt kulcsemberei szerepelnek. Itt fontos tisztázni, hogy míg a yorkshire-iek három belső védővel játszanak, addig új csapata kettővel, vagyis a négyvédős hadrend miatt itt nincs szárnyvédő poszt.

Ebből adódóan az egyik opció a balszélső lehetne, de ott szerepel Jack Clarke, aki nem csak a csapat legjobb góllövője, hanem övé a legtöbb játékperc is a szezonban. Őt kiszorítani a helyéről alapvetően sem lenne egyszerű feladat tehát, ráadásul ő az egyik legkreatívabb játékos a keretben, aki a kulcspasszokat, a boxon belülre juttatott átadásokat, a lövéseket és gólokat előkészítő akciókban rendre benne van. Styles ellenben közel sem az az előkészítő, aki képes másoknak a kapu előtt helyzeteket megteremteni.

A 4–2–3–1-ben és a 4–1–4–1-es formációban is a tízest vagy a támadóbb szellemű nyolcas szerepét, aki a bal oldalra mozog ki, rendre Jobe Bellingham tölti be. Az ő helye is megkérdőjelezhetetlen a kezdőben, általában jól működik együtt Clarke-kal, remekül megtalálták az összhangot, és ő is képes a boxon belülre érkezni vagy akár labdával együtt betörni és így helyzetbe kerülni. Ha kicsit tudna javítani a lövéskiválasztásán és a befejezésein, akkor még egy szintet léphetne, de 18 évesen ez is egészen káprázatos tőle.

A csapatban a mélységi szervező, aki a hatos posztról akár a védelem vonalába is visszalép, hogy a labdakihozatal első és második fázisa is rajta menjen keresztül, Daniel Neil. Övé a legtöbb progresszív passz, illetve a legtöbb támadó harmadba juttatott átadás a csapatban, miközben a védekezésben, elsősorban a rest defense-ben kulcsszerepet tölt be. Ez az a poszt, amire a leginkább hajaz Styles válogatottban betöltött szerepköre, így talán ez lenne a legideálisabb számára, ám azt is látni kell, hogy a saját nevelésű Neil mindössze egy meccsen nem lépett pályára, méghozzá akkor, amikor eltiltották.

A számára legjobban fekvő három poszt, ahol a leghasznosabban tudna szerepelni a frissen szerződtetett magyar válogatott játékos, az három kulcsemberé, akik közül a legkevesebbet játszó Bellingham is az összjátékidő több mint 83%-át a pályán töltötte – Neil 93%, Clarke pedig 98% fölött van.

Általában ezeken a posztokon játszott a három csapatbeli rivális a 4–2–3–1-es és a 4–1–4–1-es formációban

Még szót kell ejteni Pierre Ekwah-ról is, aki a védekezésben nyújt kiemelkedőt a középpályán. Az övé sem lenne teljesen idegen feladatkör Styles számára, bár a harmadosztályban nem itt nyújtotta a legjobb teljesítményt ebben a szezonban, így ez e miatt és a francia stabil játéka miatt sem tűnik igazán jó megoldásnak. Kétségtelen, hogy bármelyikük helyett be tud ugrani, ha a helyzet úgy hozza, abban pedig csak bizakodhatunk, hogy nem csak azért került kölcsönbe a „fekete macskákhoz”, hogy növelje a keret mélységét.

A több mint ezer percet a pályán töltő Alex Pritchard távozott a csapatból, s miután neki a nyolcas-tízes poszton volt javarészt szerepe, ez a játékidő „átszállhat” a magyar középpályásra.

A klubot elhagyó Pritchard ezekre a posztokra fért be időnként a csapatba, ez lehet a jövő útja Styles esetében is

Azt már az ősz során láthattuk, hogy Bradley Dack és Adil Aouchiche nyári szerződtetése közel sem hozta meg a kívánt eredményt, vagyis őket nem lesz olyan nehéz maga mögé utasítania a rangsorban. Az sem elhanyagolható tény, hogy a csatár kérdéskörét nem sikerült megnyugtatóan rendeznie a klubnak, így könnyen elképzelhető, hogy ismét arra kényszerül Michael Beale vezetőedző, hogy akár Clarke, akár Bellingham játsszon előretoltan, ebben az esetben pedig megnyílhat az út Styles előtt. Ezekkel együtt azért már jóval biztatóbb a kép számára, mint ha kizárólag a posztriválisok játékperceit nézzük. Van a Sunderlandnek egy bárhol bedobható jolly jokere, aki az ellenfélhez igazított speciális felállásokban (is) nagy teherbírású, jól passzoló hatos-nyolcasként bármikor bevethető, így reális esélye van arra Styles-nak, hogy rendszeresen pályára kerüljön, ez pedig – talán mondani sem kell – a magyar nemzeti együttes Eb-reményeit is jelentősen befolyásolhatja.

A helyzet összességében tehát nem rossz, de az biztos, hogy neki sem lesz túl sok esélye, ahogy Dack és Aouchiche is gyorsan hátra került a sorban a pályán mutatott hibák és a lefelé kilógó teljesítmény után. A feljutásra pályázó csapatnál nem fog beleférni, ha rajta bukják el a pontokat, sem a támadó oldalon, sem védekezésben. Egy biztos: a nyomás nagy lesz az első perctől kezdve, ám ha Styles hozza azt, amit a magyar válogatottnál megszoktunk tőle, akkor alighanem a nyáron a Sunderland kifizeti majd a játékjogáért a kölcsönszerződés opciójába foglalt árat.

Kiemelt kép: Getty Images