Egy utolsó, hosszú hajrát nyitott a chilei válogatott

Talán nem kell hosszasan ecsetelni, hogy a chilei labdarúgás a legsikeresebb korszakának utolsó fázisában van. A La Roja két legnagyobb sikerét – Copa América-győzelem 2015-ben és 2016-ban – nemrég érte el, az akkori csapatnak a gerince még most is aktív. Elég csak ránéznünk a legtöbb válogatottsággal rendelkezők listájára, ahol az első tízből nyolcan még aktívak. Ebből is adódik, hogy a chilei válogatott idősebb, rutinos játékosra épít, ez pedig igencsak veszélyes játék, mert 30 felett már sokkal nehezebb a konzisztens jó teljesítmény fenntartani.

A nemzeti csapat Reinaldo Rueda vezetésével vágott neki a kvalifikációs sorozatnak, és az első négy mérkőzés után négy ponttal állt. Odahaza legyőzte Perut és döntetlent játszott Kolumbiával, miközben Uruguayban és Venezuelában kikapott. A kolumbiai mestert felkérték hazája válogatottjának irányítására, amire nem is tudott nemet mondani, így az év elején Martín Lasarte vette át a helyét. A hazai szakember egy barátságos meccsen aratott sikerrel indított, majd a selejtezők során két döntetlen következett, Argentína ellen idegenben és odahaza Bolíviával szemben. Az idei Copa América nem úgy alakult, ahogy a chileiek várták – kiestek a legjobb nyolc között –, hogy aztán a mélypontként megélt szeptemberi három meccsen egy ponton szerezzenek. A nem rég befejeződött októberi időszakot is egy vereséggel indították, de a legutóbbi két találkozón (Paraguay és Venezuela ellen) hat pontot gyűjtöttek. Jelenleg feltornászták magukat a hatodik helyre, ami még csak selejtezőt sem jelent, de nyolc fordulóval a vége előtt ez még elég könnyen változhat, hiszen szoros a mezőny.

Lasarte irányítása alatt nem sok állandóságot találni a csapatnál, mert a játékstílus, a formáció és az elképzelések is szinte meccsről meccsre változtak. Láthattuk őket három- és négyvédős szerkezetben is, de agresszív visszatámadásra épülő és mélyen visszahúzódó felfogással is. Ez egyrészt megmutatja, hogy még nem tudta saját képére formálni a gárdát az új szövetségi kapitány, másrészt azt is, hogy mennyire nehéz helyzetben van. A keret finoman szólva sincs a legjobb állapotban, aminek egyik legfőbb oka, hogy az ország legjobb játékosainak többsége már túl van a 30. életévén.

A két sikerrel megvívott hazai találkozón előbb 30,8, majd kereken 31 év volt a kezdőcsapat átlagéletkora. Mindkétszer pályára lépett a 38 éves Claudia Bravo, akire kapusként még azt is mondhatjuk, hogy belefér ez a kor, de Luis Jiménez is betöltötte már a 37-et, Arturo Vidal és Gary Medel 34-34, Mauricio Isla 33, Alexis Sánchez decemberben lesz 33, valamint ott van még a 32 éves Charles Aránguiz.  Ehhez kapcsolódik, hogy három olyan játékos van most a chilei keretben, aki a prime korban van és valóban a legmagasabb szinten edződik hétről hétre a klubcsapatában. Cseppet sem lebecsülve a Mexikóban, az Egyesült Államokban vagy Argentínában légióskodókat, de az európai topligákat még mindig a labdarúgás krémjének kell tekintenünk ott pedig csak Enzo Roco (29, Elche CF), Guillermo Maripán (27, AS Monaco) és Erick Pulgar (27, ACF Fiorentina) játszanak.

(X) Válaszolj helyesen a napi kérdésekre és gyűjtsd össze ingyenes fogadásaidat az ingyenesen játszható Nyerő Széria tippjátékkal.

Ez már önmagában elég rosszul fest, amit tetéz, hogy a keretbe csak öt 23 év alatti játékos fért be. Közülük Ben Brereton az egyetlen, akivel számol is Lasarte érdemi játékperceket tekintve, mert a másik négy társa valamivel több mint 250 percet töltött eddig a pályán a 12 forduló alatt. Az elvileg jövőképet adó fiatalok miatt érdemes egy pillanatra kitekinteni a tokiói olimpia selejtezőire. Az azokat megvívó U23-as keretben egyrészt nem találhattunk európai légióst, ami még úgy is sokat mondó, hogy ez nem egy valódi fokmérő, másrészt a két legtöbbre taksált játékosuk közül Ángelo Araos nem tudja beverekedni magát a felnőtt válogatottba – klubjában a brazil Corinthiansban sem tud alapember lenni –, míg Nicolás Díaz ugyan ott van a keretben, de eddig csupán egyszer lépett pályára, mert csak sokadik a belsővédők rangsorában.

http://legacy.bunteto.com/labdarugas/eb-golkiralybol-copa-america-golszerzo-ben-brereton/

A chilei utánpótlás csak kontinentális szinten tud komolyabb eredményt elérni, de világszinten nem tényező. Az U20-as együttes legutóbb 2013-ban járt világbajnokságon, és bár az U17-es korosztály a legutóbbi két dél-amerikai tornán is ezüstérmes volt, a vb-n a csoportkör, majd a legjobb 16 jelentette a végállomást. A jelenlegi tinédzserek közül Simón Contreras számára jósolják a legnagyobb jövőt, de az Universidad de Chile 19 éves szélsője csak egy fecske, akinek nyarat kellene csinálni.

Akárhogy is alakul az A-válogatott számára a selejtezősorozat, annyit már most bizton állíthatunk, hogy az aranygeneráció az utolsó fázisában van. Már most is küszködnek és ennek nem valószínű, hogy számottevő előrelépés lehet a folytatása. Ha ki is jutnak a 2022-es vébére, addig még több mint egy év van hátra, ami alatt még tovább öregszik a keret gerincét adó társaság és az utánpótlás megközelítőleg sem azt a szintet képviseli, mint a mostani veteránok fiatalon.