Egy váratlanul kemény mérkőzésen mutatták meg a svájciak, hogy „foghatók” a németek

Lesz-e taktikázás? Lesz-e pihentetés? Ettől a két kérdéstől zengett a német sajtó az elmúlt napokban. Előbbi felvetésnél azt próbálták az újságírók Julian Nagelsmann szájába adni, hogy nem is annyira fontos elsőnek lenni a kvartettben, mert az azt jelentené, hogy a spanyol válogatottal egy ágra kerül a Nationalelf. Utóbbi pedig arra irányult, hogy a megbonthatatlannak tűnő kezdő tizenegyébe belenyúl-e annak tudatában, hogy közülük négy játékost is eltiltás fenyeget.

Mindkettőre nemleges választ adott a szövetségi kapitány a sajtótájékoztatón, majd tettekben is, hiszen a vasárnap délután megszellőztetett Niclas Füllkrug, Kai Havertz cserét sem vállalta be, avagy megint ugyanaz a tizenegy játékos volt pályán a kezdő sípszótól. Svájci oldalon Murat Yakin a védelméhez és a dupla hatosához ezúttal sem nyúlt, az első hármasban viszont megint megkeverte a lapokat. Dan Ndoye mellé most az eddig csupán csereként számításba vett Fabian Rieder és Breel Embolo került be.

Túlélés helyett a baj megakadályozása

A skótok ellen láthattuk a németeket nyomás nélkül játszani. A türelmes labdajáratásban meg is teremtették a létszámfölényt az ellenfél védelmével szemben, vagy éppen a sok helyváltoztatással operáló első négyesükből maradt valaki szabadon a vonalak között. A magyar válogatott már nem esett ebbe a hibába, engedte viszont, hogy a németek felálljanak a szokásos labdajáratási formációjukba, melyben Florian Wirtz és Jamal Musiala a visszalépéseivel szabadon maradt, vagy ha nem, akkor a kilépő középhátvédek mögötti területet támadta Havertz vagy Ilkay Gündogan.

A svájciak ezekből tanulva, illetve a saját mély blokkjuk gyengeségét felismerve próbálták elkerülni, hogy a németek labdabirtoklása nyugodt mederben történjen, ezért gyakran kimentek egész pályán emberezni. Ezzel felvállálták, hogy egyetlen rossz ütemű szerelési kísérlet ahhoz vezethet, hogy átrohannak rajtuk, amire mindössze másfél percet kellett várni, amikor is Musiala lefordult az emberéről és keresztül sprintelt a pályán, csakhogy nagy helyzetben Gündogantól elpattant a labda, emiatt tudtak menteni a védők.

Az első képen Musiala le tud fordulni Freulerről, mert a svájci azután érkezik meg, hogy a német már átvette a labdát, míg a másodikon két helyről érkezik a nyomás az átvétel pillanatában.

Az alsó ábrákon az látszik, ahogy ember-ember ellen felmennek a svájciak (A képek forrása: M4Sport)

Az összecsapást az Eintracht Frankfurt stadionjában rendezték, ahol a gyep már a Bundesliga-szezon alatt és az Eb-n is a kritikák kereszttüzében állt, miután a rossz minőségű talaj okán esnek-kelnek a labdarúgók, és nincs olyan támadás, amely alatt minimum egyszer ne pattanna fel térdmagasságba a labda.

A helvétek éltek ezzel a „helyi sajátossággal” és a játékvezető, Daniele Orsato felfogásával, mely szerint az összes félfaultot elengedi (így is volt 26 szabálytalanság). És az agresszív fellépés gólt is eredményezett, amikor egy felpassznál Musialát elnyomták, majd a rendezetlen német védelemre ráesve ki is használták a lehetőséget.

A magasan megszerzett labdák száma és azok következményei

Ez az attitűd nem csak az eredményjelzőn köszönt vissza, hanem egyes statisztikákban is, ugyanis hat magasan megszerzett labdával zártak, miközben átlagosan 15 átadást engedélyeztek, mielőtt megpróbáltak közbeavatkozni. Utóbbi mutatóban a skótok 22-es, a magyarok 26-os mutatóval végeztek a házigazdával vívott meccsen.

Inkább mögötted legyen terület, mint a csapatrészek között

Bármennyire is igyekeztek elkerülni Yakinék, a német válogatott olykor fel tudott állni labdával a félpálya környékén, de ugyanaz az aktív védekezés itt is megmaradt. Ha le kellett követni a visszamozgó német játékosokat, akkor az érintett szárnyvédő vagy középhátvéd fellépett a középpályásokig, vagy akár magasabbra. A bátor elképzelés következtében hiába volt a találkozó kétharmadában a németeknél a labda, a passzaik háromnegyedét nyomás alatt hajtották végre, a védekező akciók átlagos magassága pedig szinte megegyezett a két oldalon (44,1 és 44,9 méter).

Természetesen, mint minden másnak, úgy ennek is megvannak a maga gyengeségei. A felfelé mozgó szárnyvédő következtében a szélen maradhat szabad terület, vagy az oldalsó belső védő kilépésénél a mélységet futó támadó élhet a lehetőséggel. Utóbbi esetben rendszerint Havertznél kötött ki a labda, csakhogy a jobb oldali félterületben ballábasként ő azt kereste, hogy miként tudná visszavenni az erősebb lábára a labdát, ezzel pedig épp elveszítette azt az egy-két ütemnyi előnyt, ami esetleg megvolt neki az őrzőjével szemben. A szélről érkeztek a beadások, csak éppen az egyetlen potenciális célpont, Havertz a pozícióváltások miatt nem volt ott állandóan a tizenhatoson belül.

Azonnali cserék helyett ötletelés

A németek támadóharmadbeli problémáira több megoldó képletet is fel lehetett volna írni. Ebből az egyik Füllkrug mielőbbi beállítása lett volna, a Dortmund csatára a büntetőterületen belül mozogva jelent állandó veszélyt a kapura. A másik lehetőség Maximilian Beier becserélése, aki rendíthetetlenül keresi az üres területeket, a védelmen található réseket, majd helyzetbe kerülve azonnal tüzel, ahogy azt tette az ukránok elleni bemutatkozása alkalmával a nyár elején.

Nagelsmann egyiküket sem hozta be a félidőben, ehelyett a második játékrész elején abból adódott több lehetőségük, hogy Musiala és Wirtz kezdte keresni a védelemben nyíló üres területeket. Az ő sebességüket már nehezebb volt lekövetnie a svájci védőknek, mint a Gündogan, Havertz kettősét.

A 60. perctől viszont mindkét oldalon elkezdődtek a cserék, amely alapjaiban változtatta meg a mérkőzés menetét. Yakin lekapta a támadóhármasát, a változtatások után a leginkább Embolo fizikalitása hiányzott. Az AS Monaco centere a kapura ugyan nem volt veszélyes, de a Jonathan Tah, Antonio Rüdiger duó mellett kevesen nyernek ilyen jó arányban párharcokat (7/11), miközben Orsato már emlegetett, igencsak magasan meghúzott ingerküszöbe mellett is kiharcolt három szabadrúgást, sőt az egyik faultnál Tah-t be is sárgázta, aki emiatt kihagyja a nyolcaddöntőt.

Beier két beindulása a szárnyvédő és az oldalsó középhátvéd közötti résbe, aminek az első esetben egy keresztbe lőtt labda az eredménye,

míg a másodiknál egy VAR által vizsgált lerántás (A képek forrása: M4Sport)

Nagelsmann előbb behozta Maximilian Mittelstädt helyére a beadásokban erősebb David Raumot, majd egy kettős cserét eszközölt, aminek részeként Gündogan és Havertz egy sorral hátrébb került, míg a TSG Hoffenheim csatára, Beier a labda nélküli beindulásaival tartotta sakkban, húzta magával a svájciakat. A veszélyt érzékelve, valamint a mérkőzés végéhez közeledve egyre mélyebbre került az ellenfél védelme, amire érkezett is Füllkrug válaszul a 76. percben, és abban a bő negyedórában, amit a pályán töltött, sorjáztak is a beadások. A németek a minőség helyett a mennyiségben bíztak, ami kifizetődött, bár ehhez kellett az is, hogy a svájciak értékesített meccslabdáját les miatt érvénytelenítse a játékvezető.

Konklúzió

A németek az első két mérkőzés után ezúttal is korán előnybe kerülhettek volna, ám Robert Andrich gólját szabálytalanság miatt érvénytelenítették, így viszont gyakorolhatták a hátrányból való játékot, ráadásul egy eddigieknél jobb ellenféllel szemben. Végül Nagelsmann cseréi hozták az egy pontot, de mindezt annyi kockázatvállalás mellett tudták csak megtenni, amelyet egy nagyobb támadópotenciállal rendelkező csapat az egyenes kieséses szakaszban már alighanem büntetett volna.

Kiemelt kép: Darko Vojinovic / AP Photo / Alamy Stock Photo