Egyre testesebb a Vinotinto – a jó Copa-szereplés után vb-részvételben bíznak Venezuelában
A Copa América csoportkörének egyik kellemes meglepetése volt a venezuelai válogatott, amely fennállása során először végzett százszázalékos teljesítménnyel, és csoportelsőként jutott a legjobb nyolc közé. A negyeddöntő már nem sikerült a bordómezesek számára, a csapat játéka viszont mindenképp biztató a világbajnoki selejtező sorozatra nézve, ahol az ország történetében eddig példa nélküli bravúrra készül az együttes.
Venezuela hagyományosan kiscsapatnak számít Dél-Amerikában, egyike annak a két válogatottnak a szubkontinensen (Ecuador a másik), amely még nem nyerte meg a Copa Américát, és az egyetlen olyan gárda, amely sohasem szerepelt világbajnokságon.
A többnyire a vörösborra emlékeztető színű bordó mezben szereplő, ezért Vinotinto becenevű együttes Copa-múltjáról mindent elmond, hogy az idei tornát megelőzően összesen hetven mérkőzést játszott a kontinensviadalon, és ezek közül csak nyolcat tudott megnyerni (45 vereség mellett), a csoportkört 18 kísérletből mindössze négyszer élte túl, a legjobb négy közé pedig csupán egyszer, 2011-ben tudott bekerülni.
Mivel a 2023 tavaszán kinevezett argentin szövetségi kapitány, Fernando Batista együttese nem került különösebben nehéz csoportba, az ország futballrajongói joggal reménykedtek abban, hogy kedvenceik továbbjuthatnak a negyeddöntőbe. Arra azonban, hogy a Vinotinto mindhárom ellenfelét legyőzve masírozik be a nyolc közé, talán csak a legoptimistábban számítottak.
Pedig nem indult könnyen a torna a csapat számára: az első ellenfél, Ecuador annak ellenére vezetett a félidőben, hogy Enner Valencia kiállítása miatt már a 22. perctől emberhátrányban futballozott. Batista kapitány a szünetben kettőt cserélt, beküldte Jhonder Cádizt és Darwin Machíst, Venezuela pedig a második félidőben fordított, méghozzá éppen a két „jövevény” révén: a 64. percben Cádiz egyenlített, tíz perccel később pedig Machís szerezte meg a győztes gólt.
A gárda legnagyobb sztárja, Salomón Rondón ekkor még csak helyzetekig és egy gólpasszig jutott, a következő, Mexikó elleni mérkőzést viszont már a válogatott történetének legeredményesebb gólszerzője döntötte el: a korábban többek között a West Bromban, a Newcastle-ben, az Evertonban és a River Plate-ben is megforduló, idén január óta már éppen Mexikóban, a Pachucánál szereplő középcsatár büntetőből szerezte meg a mérkőzés egyetlen találatát, ezzel a sikerrel pedig a csapat hatalmasat lépett a továbbjutás felé.
Amit a záró fordulóban könnyedén be is biztosítottak Rondónék, akik a Jamaica elleni 3–0-s sikerrel történelmi tettet hajtottak végre (a veterán támadó ezúttal is betalált), ugyanis Venezuela először tudott a Copán csoportelsőként továbbjutni az egyenes kieséses szakaszba.
A negyeddöntő előtt abban a szokatlan helyzetben volt a gárda, hogy esélyesebbnek számított ellenfelénél, hiszen bár a kanadai válogatott ott volt a legutóbbi világbajnokságon, a Copa csoportkörében csupán egyetlen gólt tudott szerezni – más kérdés, hogy Jesse Marsch együttese így is összekapart négy pontot Peru és Chile ellen, ami elegendőnek bizonyult a második hely megszerzéséhez Argentína mögött az A-csoportban.
A texasi Arlingtonban, a Dallas Cowboys amerikaifutball-csapat otthonában lejátszott mérkőzésen azonban nem tudtak felülkerekedni a dél-amerikaiak: a 2026-os vb társ-házigazdája Jacob Shaffelburg találatával már az első negyedóra végén előnybe került, a venezuelaiak pedig sokáig hiába támadtak, az egyenlítés nem akart összejönni nekik.
Egészen a 65. percig, amikor Rondón egy hatalmas védelmi és kapushibát kihasználva a kanadai térfél közepéről emelt az üres kapuba.
A szeptemberben már 35. születésnapján ünneplő csatár a 44. gólját szerezte a válogatottban, amivel tovább növelte előnyét az örökranglista élén – és mivel a rajta kívül legeredményesebb aktív labdarúgó, Josef Martínez éppen harminc találattal van lemaradva mögötte, egyhamar aligha taszítja le bárki is a trónról a jól megtermett klasszist.
A mérkőzésből hátralévő szűk félóra nem hozott újabb gólt, így a Copa América speciális szabályai értelmében nem került sor hosszabbításra, hanem egyből jöttek a tizenegyesek – ebből pedig a kanadaiak kerültek ki győztesen, mivel a Marsch-csapatból „csak” ketten hibáztak, venezuelai részről viszont Yangel Herrera, Jefferson Savarino és Wilker Ángel is rontott.
A Batista-gárda tehát hatalmas lehetőséget szalasztott el, ám az ország labdarúgásának irányítói aligha dőlnek a kardjukba, hiszen a válogatott egy még fontosabb, túlzás nélkül történelminek nevezhető lehetőség kapujában áll.
Ez pedig nem más, mint a vb-részvétel, ami még sohasem sikerült a csapatnak, ezúttal viszont minden korábbinál nagyobb esély kínálkozik rá, hogy Venezuela két év múlva végre bemutatkozhat a sportág legfontosabb tornáján.
Egyrészt még ott vannak a keretben az olyan tapasztalt, sok nagy csatát megélt játékosok, mint Rondón vagy a 36 esztendős Tomás Rincón (aki a Copán már csak epizódszerepet kapott), mellettük viszont már egyre inkább megmutatják magukat azok a reményteljes fiatalok, akikre a jövő válogatottja épülhet.
Közülük is kiemelkedik a 21 éves jobbhátvéd, Jon Aramburu, aki ugyan Caracasban született, de baszk származású, és régóta a Real Sociedad játékosa, tavasszal már a LaLigában is egyre több lehetőséghez jutott.
Rajta kívül érdemes lesz figyelni a jelenleg Cipruson légióskodó, de korábban több MLS-klubban is megforduló Christian Makounra, vagy a brazil Fortalezában futballozó, mindössze 19 esztendős csatárra, Kervin Andradéra, akit korosztályában egész Dél-Amerika egyik legígéretesebb támadójának tartanak.
Már nem ifjú titán, de még nem is kipróbált veterán, de néhány szót mindenképp megérdemel Yangel Herrera: a 26 éves középpályás évek óta alapembernek számít a spanyol Gironában, a legutóbbi idényben pedig fontos szerepe volt abban, hogy a katalán kiscsapat kivívta a Bajnokok Ligája-részvétel jogát.
Könnyen lehet, hogy Herrerának bő egy év múlva a válogatottal is lesz oka az ünneplésre, Venezuela ugyanis kifejezetten jó helyzetből várja a vb-selejtezők szeptemberi folytatását:
Batista együttese a nyitányon ugyan kikapott Kolumbiától, az azóta immár öt mérkőzést vívott meg veretlenül, tavaly októberben például Brazíliából is elhozott egy pontot.
A venezuelai együttes hat fordulót követően a negyedik helyen áll, és ugyan a kvalifikációs szappanopera még csak az egyharmadánál tart, a jelenlegi helyzet alapján biztosan van legalább négy dél-amerikai csapat, amelyik gyengébb náluk – ha a következő egy év során ezt a pályán is bizonyítják Rondónék, 2026 nyarán világbajnoki mérkőzéseken léphetnek pályára, amivel végképp bizonyítanák, hogy az övék minden idők legtestesebb Vinotintója.
Kiemelt fotó: Kirby Lee / Alamy Stock Photo
Szerző
