„Jesse Marschnak ez a csapat hozta el a megváltást” – kanadai sajtószemle a válogatott bravúros Copa-negyeddöntője után

Kanada a férfi labdarúgásban korántsem tekinthető tradicionális nemzetnek (különös kontraszt, hogy a női válogatott viszont például megnyerte a 2020-as olimpiát), a juharlevelesek világbajnokságra mindössze két alkalommal, 1986-ban és 2022-ben jutottak ki, s mindkét esetben a csoportkör jelentette számukra a végállomást. Legutóbb ráadásul úgy, hogy a tornát megelőzően hangos fogadkozások kíséretében meglepetést vártak a fiatal és lendületes gárdától, végül azonban három vereséggel kellett elhagyniuk a katari helyszínt.

A mostani, a kanadaiak számára első Copa América előtt nagyon nehéz volt megtippelni, hogy mit várjunk a gárdától, hiszen a korábban a Red Bull Salzburgnál, az RB Leipzignél és a Leeds Unitednél is dolgozó Jesse Marsch csak májusban vette át a korábbi ideiglenes szakvezető, Mauro Biello helyét. Marsch ekkoriban így nyilatkozott:

„A szövetség új vezetése és a játékosállományban rejlő nagy potenciál meggyőzött arról, hogy érdemes elvállalni ezt a munkát. Tudom, hogy nagy lesz majd a nyomás rajtam, de készen állok és nagyon várom, hogy belevágjunk a munkába!”

Azonban ahogy említettük, Marsch edzői időszaka nem indult könnyen, a csoportkörben szenvedett Kanada, a Venezuela elleni negyeddöntőben viszont sokkal biztatóbb játékot mutatott: míg a csoportkör során összesen 22 kapura lövéssel próbálkoztak a juharlevelesek, a negyeddöntőben 16 alkalommal kísérleteztek, és az 1, 97-es xG mutatójuk is messze a legjobb volt az eddigiek közül. Ennek hatására tényleg úgy tűnik, futballőrület törhet ki Kanadában.

A meccs után már semmi sem lesz ugyanolyan

A The Athletic szerzője, Joshua Kloke szerint a kanadai csapat ezzel a továbbjutással átlépett egy határt, ami után már sokkal komolyabban kell venni őket, mint korábban. Kloke szerint az ország futballjának közelmúltjában volt egy szimbolikus pillanat: a Horvátország elleni világbajnoki vereség (1–4). Akkor a délszláv játékosok a győzelem után hangos zenével ünnepeltek, és most mintha ezek a dallamok szóltak volna a kanadai futballisták fejében.

„Ezt a kanadai csapatot éveken keresztül a ki nem használt potenciál határozta meg. Tudtuk, hogy vannak tehetséges játékosok a keretben, de azt is éreztük, hogy nincs megfelelő tapasztalatuk. Végig kellett menniük a tanulási folyamaton, amihez a horvát popdalok is hozzájárultak.”

Az esélyek, illetve a negatív megítélés elleni küzdelem több nyilatkozatban is megjelent.

„Nagy nyomás alatt volt a gárda az egész tornán. A negyeddöntő rendkívül hullámzóan alakult, helyenként Venezuela került fölénybe, majd sikerült átvenni az irányítást. Az egész tornán azt éreztem, hogy a vitás szituációkban mindig ellenünk ítélnek, s ez most is így volt. De ezzel együtt kell élni. Ami fontosabb, hogy a sportág ezekben a hetekben a korábbiaknál jóval több figyelmet kap Kanadában”

– foglalta össze a véleményét Brendan Dunlop, a helyi labdarúgással foglalkozó honlap, a Canadian Soccer Daily alapítója.

„Jó lehet most Jesse Marschként ébredni”

– kezdi a cikkét az ESPN részéről Bill Connelly, aki kiemeli, hogy a korábbi lipcsei trénernek Kanada hozta el a megváltást a nem túl sikeres leedsi projekt és az amerikai nemzeti csapat padjáról történő lemaradás után (Marsch is jelölt volt, ám a USMNT végül Gregg Berhalter újbóli kinevezése mellett döntött).

„Marsch meg tudta valósítani az elképzeléseit, és most már biztos, hogy Kanada a legrosszabb esetben is beállítja az Egyesült Államok legjobb Copa-szereplését. Így bár lehet, hogy Marschban maradtak tüskék, és a nyilatkozatai alapján aggódva nézi a saját hazája csapatának futballját, a saját teljesítménye miatt nem kell, hogy álmatlan éjszakái legyenek”

– zárta a gondolatait Connelly.

Sztárok, ha találkoznak

A kanadai játékosok közül – nem meglepő módon – a legtöbb helyen Jacob Shaffelburg teljesítményét emelik ki. Több szakértő is úgy véli, hogy Marsch a kinevezése után nem számított alapemberként a Nashville labdarúgójára, ahogy egyébként a korábbi tréner, a kanadai női labdarúgást, majd a férfit is stabilizáló angol edző, John Herdman sem. Azonban a 24 éves szélső a Copán bejátszotta magát a kezdőbe.

Az első két csoportmérkőzésen még csak csereként szállt be, aztán Chile ellen már a kezdőcsapatba jelölte a kapitány és ott ragadt a negyeddöntőre is. Ő pedig meghálálta a bizalmat, megszerezte a kanadaiak vezető gólját Venezuela ellen.

„Shaffelburg folyamatos veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, a sebessége, az apró mozdulatai, a technikai képzettsége zavarba hozta a védőket. Veszélyes volt a kapura, de az előkészítésekből is kivette a részét. A góljával pedig megkoronázta a teljesítményét”

– méltatta a kanadai csapat egyik legjobbját John Molinaro a Sportsnet részéről.

A szerző kiemelte azt is, hogy Shaffelburg eddig három gólt szerzett a kanadai válogatottban, és mindegyik kifejezetten fontos pillanatokban született. Tavaly júliusban az Arany-kupa negyeddöntőjének hosszabbításában talált be az Egyesült Államok ellen (itt végül tizenegyesekkel alulmaradtak), majd idén márciusban ő biztosította be azt, hogy Kanada kijusson a Copára, övé volt a második gól a Trinidad és Tobago elleni play-off mérkőzésen, a harmadik pedig a Venezuela elleni szombat hajnali találat. Érdekesség egyébként, hogy az immár 14-szeres válogatott játékos először a Copán volt kezdő a nemzeti együttesben, az első 12 meccsén tehát rendre csereként vetették be.

Ha pedig visszatérünk a csapatra, elmondhatjuk, bizonyára kevés nagyobb elismerés létezik annál egy kanadai sportoló számára, hogy a továbbjutást követően a jégkorongfenomén, Sidney Crosby is a győztesekkel ünnepelt.

„Köszönöm ezt az élményt. Élőben látni egy ilyen mérkőzést, a tizenegyes-párbaj drámájával megspékelve, egészen katartikus volt! Hálás vagyok a fiúknak, köszönöm, hogy része lehettem ennek a pillanatnak. Igazi hullámvasút volt az utazás a Copán, és most minden bizonnyal hazánkban is több figyelem hárul majd a csapatra.”

Kiemelt kép: Richard Rodriguez / Associated Press / Alamy Stock Photo