A kieséstől való félelem jelentette a Leeds vesztét

2017-ben vásárolta meg az akkor a The Championshipben szereplő Leeds Unitedet Andrea Radrizzani olasz üzletember. Sportigazgatónak a Middlesbrough-tól Víctor Ortát szerződtette, aki korábban a Sevilla FC nagy sikereiben technikai igazgatóként vállalt szerepet. Marcelo Bielsát is sikerült a klubhoz csábítani, ami nem kis dolog volt, hiszen ilyen nagynevű edzők számára a másodosztály nem vonzó pálya.

Türelmes volt a vezetőség, mert két sikertelen szezon után sem küldték el az argentin mestert, aki a harmadik idényében az élvonalba vezette a csapatot. A Leeds United újoncként a kilencedik helyen zárt a Premier League-ben, a bajnokságban egyedinek számító Bielsa-féle stílussal. Az emberorientált védekezésükkel a kevésbé képzett játékosokból álló együtteseket megzavarták, az élcsapatok azonban képesek voltak kitömni őket, amikor kicsalták a belsővédőket középről és a középpályások pedig az üresen hagyott középső területekre befutva szabadon kaptak labdát és értékesítették a ziccereket. A várható kapott gólok száma alapján csak négy csapatot előztek meg, de az xG-különbségük kis híján pozitív lett, mert a sok futásra épülő, a labda körüli területet túltöltő játékfelfogás teljesen szokatlan volt az ellenfelek számára.

Bielsát Marsch váltotta

A 2021–2022-es idényben már képesek voltak az ellenfelek edzői hatékony taktikát kidolgozni ez ellen a stílus ellen, és a szezon második harmadában példátlan sérüléshullám is sújtotta a csapatot. Februárban zsinórban négy vereséget szenvedett a Leeds, ráadásul ezalatt 17 gólt kapott, ennek következményeként Bielsát menesztették és 12 fordulóval a zárás előtt az amerikai Jesse Marsch-t nevezték ki a helyére.

A háttérben más folyamatok is zajlottak, ami alapján kijelenhetjük, hogy előre megtervezett edzőváltásról volt szó, nem csupán arról, hogy egy rossz formában lévő csapat edzőjét leváltották. 2018 óta egy strukturált tulajdonosváltás folyik a Leedsnél, ekkor szerezte a klub részvényeinek tíz százalékát a York család által tulajdonolt 49ers Enterprises, azzal a tervvel, hogy 2024 januárjáig 100 százalékos részesedése lesz. A második lépést 2021 decemberében tették meg az amerikaiak, amikor 44 százalékra növelték a befolyásukat és az öt tagú igazgatótanácsban két képviselőjük lett.

A 49ers Enterprises részéről érkezhetett a nyomás, hogy érdemes lenne „amerikanizálni” a Leeds Unitedet, ezáltal könnyebben szerezhetnének piacot a tengerentúlon. Ennek a nyomásnak engedhetett Orta, amikor Marsch-t ültették le a kispadra. Szakmai szempontból annyiból indokolható volt a váltás, hogy mindkét edző az intenzív, magas letámadás híve, de ezt az amerikai teljesen más módszerrel kívánja megvalósítani. Bielsánál mindenkinek a saját emberét kell szorosan fogni, míg a Red Bull iskolát képviselő Marsch labdaorientált presszinget kér a játékosaitól, ami azt jelenti, hogy aki a labdás embert támadja le, ő a viszonyítási pont és hozzá kell a többi játékosnak pozícionálni magát, és ha labdát szerez, akkor két-három passzból már helyzetet tudnak kialakítani.

Ez az átállás nem ment gördülékenyen, hiszen az utolsó forduló előtt még kieső helyen állt a Leeds, de a Brentford FC elleni győzelemnek és a Burnley Newcastle Unitedtől elszenvedett vereségének köszönhetően megmenekült a csapat. Marsch irányítása alatt jóval kevesebbet birtokolta a labdát az együttes, mert rendkívül direkt támadásokat kezdett vezetni, a védekezése azonban jelentősen feljavult és a meccsenkénti -0,3-as xG-különbség is szignifikáns fejlődést mutatott.

A csapatba is megérkeztek az amerikaiak

2022 nyarán a két legértékesebb játékosukat, Calvin Phillipset és Raphinhát eladták a Manchester Citynek, illetve az FC Barcelonának, az értük kapott közel 100 millió fontból pedig Marsch képére kezdték szabni a keretet. Az RB Leipzigtől Tyler Adamst, a Red Bull Salzburgtól pedig a dán Rasmus Kristensent és Brenden Aaronsont igazolták le. Ők hárman a Red Bull rendszerben futballoztak, tökéletesen tudják, hogy milyen elvárásai vannak a vezetőedzőnek, ezáltal gyorsan beépíthetők voltak a csapatba. A télen pedig a harmadik amerikai igazolás is megérkezett Weston McKennie személyében a Juventustól kölcsönben, de vásárlási opcióval, valamint egy újabb Salzburg-játékos, Maximilian Wöber. Emellett a holland bajnokság egyik legjobb támadóját, Luis Sinisterrát is megszerezték a nyáron a Feyenoordtól, továbbá 18 éves Wilfried Gnontót mindössze 4,5 millió euróért a svájci bajnok FC Zürichtől, Marc Rocát pedig a Bayern Münchentől.

Az erős csapatok ellen jól működött Marsch elképzelése, a Chelsea-t simán verték a harmadik fordulóban, legyőzték a Liverpoolt és az Arsenal ellen is fölényben voltak, várható gólok tekintetében megnyerték azt a mérkőzést is. Ezzel szemben az alsóházi együttesek ellen sorra kapták a pofonokat és nem tudtak fölényt kialakítani ezeken a találkozókon. A mélyen helyezkedő, betömörülő védelmeket nem tudták megbontani, nem volt hozzá ötletük, mert a játékosok többsége az együtemű gyors ellentámadásokban volt igazán hatékony. Az alapozó számaik alapján a középmezőny aljához tartoztak, de jelentős alulteljesítés is jelentkezett az együttesnél.

Hiányoztak a védések

A gyengébben teljesítők közé tartozott Illan Meslier is, aki a Premier League egyik legrosszabbul védő kapusa volt. 12 góllal kapott többet, mint az indokolt lett volna a kapujára tartó lövések mennyisége és minősége alapján, az előző szezonban pedig 16-tal, ami messze a legrosszabb mutató. Érthetetlen, hogy a nyáron miért nem szerződtettek egy első számú kapust, aki legalább egy átlagos teljesítményt képes hozni. A három kieső csapat kapusa a védések szempontjából (psxG) az utolsó négyben végzett, ennyire nagy jelentősége van a kiesés szempontjából a kapusok védési hatékonyságának.

A világbajnoki szünetet követően sem jöttek az eredmények, három döntetlen és három vereség volt a mérleg a bajnokság újrakezdése után, egyre hátrébb került a táblázaton a csapat. Mutatott játék alapján az Aston Villa és a Nottingham Forest elleni mérkőzésen is jobbak voltak, mégis kikaptak, ez pedig Marsch állásába került.

A vezetőség bepánikolt, nem vette figyelembe, hogy az alapozó számok továbbra sem rosszak. Arne Slot (Feyenoord) és Andoni Iraola (Rayo Vallecano) volt a két jelöltje Ortának a kispadra, de egyikőjük sem fogadta el a felkérést, ami érthető, hiszen mindketten rendkívül sikeresek a klubjuknál. Nagy hiba volt úgy elküldeni Marsch-t, hogy nincs meg biztosan az utódja. A következő jelölt Javi Gracia volt, ez az opció azonban tévútnak bizonyult. A Leeds a legdirektebb futballt játszotta a ligában, a legkevesebb passzból építették a támadásaikat és a játékosok stílusukból adódóan ebben a legjobbak. Ezzel szemben a spanyol edző mély védekezést kért olyan futballistáktól, akik csak előrefelé tudnak védekezni, mert a Red Bull filozófiát ismerték. A támadásaik során a rest defence nem működött, könnyen átszaladtak rajtuk az ellenfelek. A Crystal Palace, az Arsenal, a Bournemouth és a Liverpool is kitömte őket, a Brighton és a Wolverhampton ellen szerzett négy pont pedig inkább a hatalmas szerencsének volt köszönhető, mintsem a tudatos játéknak. A Leeds a PL egyik leggyengébb csapatává vált Javi Gracia irányítása alatt.

Négy körrel a zárás előtt a felsővezetés is belátta, hogy hiba volt Gracia kinevezése, ami a hírek szerint Orta ötlete volt és így nem csak a spanyol edzőt, hanem a sportigazgatót is kirúgták. Az utolsó négy fordulóra Sam Allardyce kezébe adták a szakmai irányítást, aki korábban sok csapatot megmentett már a kieséstől, de legutóbb a West Bromwich Albionnal simán kiesett 2021-ben. Leedsben sem tett csodát, mind a négy ellenfél lefocizta Allardyce gárdáját, amely mérkőzésenként 1,2 xG-vel maradt alul az aktuális riválissal szemben. Marsch esetében ez -0,2 volt, Javi Graciánál -0,9, sőt a Marsch után beugró Michael Skubala is jobb volt Graciánál és a Allardyce-nál a maga -0,5-ös xG-különbségével. Döbbenetes, hogy még a Marsch-érában az ellenfelek 75 százalékos pontossággal passzoltak a Leeds ellen, addig Allardyce idejében 84 százalékkal, mert a csapat a saját kapuja elé beállt, rengeteg védekező specialistával a középpályán és így próbálta megúszni a vereséget, nem sok sikerrel.

Allardyce-nak 2,5 millió font bónuszt ajánlatottak fel bennmaradás esetére, óriási volt a tét, hiszen nagyságrendileg 100 millió font televíziós bevételtől esik el a Leeds a következő szezonban azáltal, hogy a PL helyett a The Championshipben fog szerepelni. Emiatt hoztak ennyire átgondolatlan döntéseket, melyek végül a vesztüket okozták. A közeljövőben a tervek szerint a York család megvásárolja a Leeds United teljes tulajdonjogát, aminek az ára 500 millió font, Radrizzani pedig időközben az olasz élvonaltól búcsúzott Sampdoriát vette meg.

Kiemelt kép: Sky Sports