El Clásico: barcelonai csúcsok, madridi mélység

Ilyen El Clásicót sem látott még a világ! Egyrészt azért nem, mert soha korábban nem fordult elő, hogy épp a klasszikuson dőljön el a bajnoki cím sorsa – az elmúlt hétvégén márpedig a Barcelona úgy fogadhatta a Real Madridot, ha pontot szerez, megnyeri a La Ligát. De olyan botrányos körülmények között sem érkezett még meg Barca–Real csúcsrangadóra a Madrid, mint ahogyan most.

A Bernabéuban uralkodó káoszról és kilátásokról egy közeljövőbeni cikkünkben majd alaposabban is értekezünk, a kurrens balhék mellett azonban nem lehet szó nélkül elmenni, elvégre azok mégiscsak alapjaiban befolyásolhatták mindazt, amit vasárnap láttunk: hogy ha volt is helyzete a Real Madridnak – bár igazán nagy tulajdonképpen egy –, az, hogy egyetlen kaput eltaláló kísérletet jegyezzen egy egész meccsen, nem igazán méltó a klub rangjához, kerete minőségéhez, és nem is sűrűn fordul vele elő: utoljára 2023 februárjában, azaz bő három éve esett meg hasonló csúfság.

Ennél sokkal randább persze az, ami az edzőpályán és az öltözőben történt a közelmúltban. Még áprilisban Antonio Rüdiger a vele összeszólalkozó Álvaro Carrerast akarta lecsavarni, és a hírek szerint oda is sózott neki egyet, aztán Kylian Mbappé kelt ki az egyik stábtagra (!) és beszélt vele ordenáré módon amiért az szerinte tévesen állította meg lesen az egymás közti játékban, majd ugye ugyanő – bár klubengedéllyel – hajlítósérülését úgy kezelte, hogy elutazott Szardíniára hajókázni spanyol színésznő kedvesével, és az Espanyol elleni találkozóra sem ért vissza – hogy urambocsá lélekben legalább segítse csapattársait. No de erre jött rá az elmúlt szerda és csütörtök drámája, amikor Federico Valverde csúszott rá igen keményen Aurélien Tchouaménire, amit a francia szóvá tett, az viszont nem tetszett az uruguayinak. Vitájuk az öltözőben is folytatódott, a társaknak úgy kellett őket szétválasztani. És ha az ilyesmi jobb helyeken is elő szokott fordulni, az ritka, hogy másnapra se nyugodjanak le a kedélyek. Valverde márpedig a csütörtöki tréningre megérkezve mindenkivel kezet rázott, kivéve Tchouaménit. Aztán az edzésen megint odapakolgatott a franciának, amit az tűrt, az edzők pedig az egymás közti játékban jobbnak látták őket egy csapatba tenni. Valverde akkor valami olyasmit mondott állítólag az egyik csapattársának, hogy szerencséje van Tchouaméninek, amiért nem az ellenfele lesz. Az edzés végére sem csillapodtak a felek, a francia akkor megkérdezte Valverdét, mi a baja, utóbbi egy-két sértést újra csak Tchouaméni fejéhez vágott, aki erre megütötte, amiből nagy birkózás kerekedett – Valverde így ütötte be aztán a fejét, amitől el is ájult. Miután akkor mindenki megijedt, Tchouaméni pláne, vége lett a hirignek, csakhogy az szemben egy igazán összetartó csapattal, kitudódott.

A madridi elöljárók viszonylag hamar léptek, 500-500 ezer euróra büntették a két játékost – az a 180 millió forint nagyjából a kétheti fizetésük… –, és sokat elárul arról, kit tarthattak az ügyben inkább ludasnak, hogy Tchouaméni már a Barcelona ellen kezdő lehetett, miközben társa a 10-14 naposnak jósolt pihenőjét töltötte.

Tchouaméni sem tudott azonban sokat hozzátenni a motivációját vesztett, szétesőben lévő, öltözői viszályoktól hangos, számos sérültet – Éder Militao, Dani Carvajal, Dean Huijsen, Ferland Mendy, Arda Güler, Rodrygo, Mbappé, Valverde – nélkülöző csapaton.

A labda nélkül a szokásos 4–4–2-es felállásban futballozó Real kapcsán az első percek néhány labdaszerzése után még azt lehetett gondolni, idén még utoljára nekidurálják magukat, és megpróbálják elrontani a barcelonai ünnepet, de ahogy múlt az idő, és kimaradt az az egy-két helyzet, úgy vált egyértelművé, inkább csak asszisztálni fognak hozzá. Ez derült ki abból, amilyen könnyen eltolta a labdát Ferran Torres a vele szemben csak szabálytalankodni tudó Antonio Rüdiger mellett – amiből aztán Marcus Rashford varázslatos szabadrúgásgólt szerzett –, valamint abból, ahogy Raúl Asencio lemaradt a középre bemozduló Ferranról a második, Dani Olmo fantasztikus sarkazásával előkészített találat előtt.

Két góllal nyert végül a Barcelona, így tart 91 pontnál, azaz elérheti a bűvös százat, amit mindössze egyszer sikerült neki történetében, még a 2012–2013-as idényben az azóta elhunyt Tito Vilanova vezetésével. (Egyszer jött eddig össze a Real Madridnak is, a 2012–2013-as idényben José Mourinho irányításával.)

Története 29. bajnoki címét szerezte meg a katalán egylet, héttel marad már csak el a királyiaktól, ami viszont az El Clásicót illeti, egyenlített: a Realhoz hasonlóan 106-szor nyerte meg immár a csúcsrangadót.

A bajnokságban viszont 14 ponttal áll riválisa előtt, ami ahhoz képest pláne tetemes, hogy a 10. fordulóbeli, Bernabéuban 2–1-re elveszített összecsapás után még ötpontos hátrányban volt. Lehet, hogy akkor kezdett el hanyatlani a Madrid? Elvégre kirobbant a Vinícius-Xabi viszály, amikor a klasszikuson lecserélt brazil toporzékolva hagyta el a pályát, és azután sem kért bocsánatot edzőjétől, a madridi vezetés pedig a Vinivel együtt elégedetlenkedő játékosok oldalára állva januárban menesztette (hivatalosan közös megegyezéssel búcsúztatta) vezetőedzőjét.

Ilyen problémák Barcelonában nincsenek, sőt, a Hansi Flick vezette csapat hazai hibátlan mérlege – 18-ból 18 bajnokit nyert a Montjuicon, illetve aztán hazaköltözve a Camp Nouban –, valamint az immár 11 meccset számláló bajnoki győzelmi sorozata, és persze az egymást követő két bajnoki cím csak növeli a német amúgy is jelentős creditjét. Persze, elképesztő érzelmi hullámvasutazáson mehetett át a duplázó tréner, aki a meccs délelőttjén értesült édesapja haláláról.

„Az édesanyám hívott reggel, ő mondta el, hogy apa elment – beszélt őszintén a családi tragédiáról Flick. – Feltettem a kérdést, magamban tartsam-e a történteket, vagy beszéljek róla a csapat előtt. És mert nekem a csapat is a családom, úgy döntöttem, megosztom a hírt a játékosokkal. Ahogy ezt a napot kezelték, az fantasztikus, mindig hálás leszek ezért.”

Persze a Barca futballistái is hálásak lehetnek edzőjüknek, aki úgy fest, képes a lehető legjobbat kihozni belőlük. Ebben a két évben vált világklasszissá és Aranylabda-várományossá Raphinha, aki az előző szezonban 57 fellépésén 34 gólt szerzett és 26 gólpasszt adott, és idén alighanem azért tart „csak” 19 gólnál és 8 asszisztnál, mert a fél szezont ki kellett hagynia sérülések miatt; Flicknél lett egyre irigyeltebb gólvágó Ferran Torres, akinek ha akadt is egy góltalan periódusa, egyre inkább bizonyítja, hogy érdemes a Barcelona képzeletbeli kilences mezére; a német irányításával vált komplett futballistává és keresett klasszissá Fermín López, aki valamennyi sorozatot tekintve 17 gólpassznál jár 13 gól mellett, miközben egy szezonnal korábban még csak nyolc gólt és tíz asszisztot jegyzett. Ha nem is tökéletes, de egyre magabiztosabban futballozik Gerard Martin, akiből Flick faragott belső védőt; univerzalitását igazolja Eric García, aki játszott idén jobb oldali védőt, belső védőt, balhátvédet és belső középpályást is; no és Lamine Yamal sem szerzett még soha annyi gólt, mint idén, ami nyilván valahol a korából fakadó természetes fejlődés, hogy évről évre egyre jobb lesz, ugyanakkor Flick munkáját és az általa kidolgozott taktikát is dicséri, amelyben kedvére cselezgethet, és lubickol is a 18 éves szélső; s a sor még folytatható lenne.

De ami a német talán legnagyobb erénye, hogy egy pillanatra sem hagyta elkanászodni fiataljait, hogy hiába a tavaly megnyert bajnoki cím, már az új szezon elején, az első figyelmeztető jelnél nyilvánosan és zárt ajtók mögött is hangsúlyozta, neki nem egók kellenek, hanem csapat, alázatos futballisták, akik sokat melózva lehetnek csak képesek az amúgy fantasztikus képességeiket kamatoztatni. Mert hát biztos sok edző lett volna, aki nem mer fellépni az újdonsült bajnok játékosaival szemben, vagy épp nem érzi veszélyesnek az elkényelmesedésre utaló jeleket, Flick azonban az első adandó alkalommal észrevette, és határozottan tett is ellenük. A jutalma bajnoki cím lett. Nem is akármilyen teljesítménnyel. Összesen 53 mérkőzésen lépett idén pályára csapata, abból 42-t megnyert, ami 79 százalékos győzelmi mutató, az öt nagy ligából ennél jobbal csak a Bayern München bír (83 százalék). S csak a müncheniek szereztek több gólt a szezonban a Barcelonánál. De ez aligha bántja a Spanyolországot újra csak meghódító katalánokat. Yamaléknak egy faladatuk maradt már csak: egész Európát meghódítani. 

Borítókép: IMAGO/NurPhoto