El-induló csapat után a Bundesliga 2-ben botladozó Schalkéhoz került a feltörekvő belga tréner
Az elmúlt időszakban rengeteg megkérdőjelezhető sportszakmai döntése volt a Schalke vezetőségének. Úgy tűnik, hogy egy második, sokkal látványosabb purgatóriumban töltött időszakra volt szükség ahhoz, hogy végre észrevegyék a gelsenkircheni klubnál, hogy fel kell hagyni a rövid távú, részmegoldást kínáló lépésekkel, és kell egy olyan elhatározás, ami hosszú távon egy sokkal biztosabb lábakon álló, fenntartható jövőt alapozhat meg.
Ha nem számítjuk Mike Büskens nyolcmeccses röpke szériáját a legutóbbi Bundesliga 2-es szereplés végén, akkor Domenico Tedesco óta nem volt olyan edzője az FC Schalke 04-nek, aki nagyobb mennyiségű mérkőzésszám mellett elérte volna akárcsak a másfél pontos átlagot, arról nem is beszélve, hogy megannyi edző kinevezése alkalmával a szakértők felhúzták a szemöldöküket, hogy miért épp ő? A helyzet most végre megváltozhat, mert Karel Geraerts személyében egy fiatal, innovatív, nagy potenciállal rendelkező edzőt sikerült elcsábítani, aki nem egy bukás után lett szabad, hanem a nagyratörő álmai miatt.
A 41 éves, korábban labdarúgóként hússzoros válogatott belga szakember legutóbb a Royale Union Saint-Gilloise csapatánál dolgozott. 2019-től Felice Mazzu mellett másodedzőként dolgozott a belga másodosztályban, a 2020-21-es szezonban sikerült a feljutás, és ezzel majd fél évszázad után visszatérhettek a brüsszeliek a Pro League-be. A következő idény során a csapat harcban volt a legjobbakkal, és kijutott a nemzetközi porondra. 2022 nyarán Geraerts vette át az irányítását és annak ellenére is kiváló teljesítményt nyújtott, hogy több meghatározó játékos távozott. Ráadásul az Európa-ligában nem pusztán helyt álltak újoncként, hanem egészen kiváló menetelést mutattak be, mely a Bayer Leverkusen ellen ért véget a negyeddöntőben.
Idén nyáron azonban mégis elváltak a klub és a vezetőedző útjai, mert a vezetés szeretett volna hosszabbítani Geraerts-cel, aki viszont úgy gondolta, hogy nem kell annyira elsietni ezt a lépést, mert úgy számolt, hogy ha lesz még egy jó szezonja a kispadon, akkor akár egy magasabban jegyzett csapathoz is odakerülhet. Az eszmefuttatása érhető volt, ám a brüsszeliek nem így gondolták, így végül közös megegyezéssel távozott a belga fővárosból. A nevét több francia élvonalbeli együttessel összeboronálták azóta, de végül sehol sem ő lett a befutó, így most a Schalke örülhet annak, hogy még szabad préda volt egy ilyen szakember.
Azt gondolhatnánk, hogy az az edző, aki nem hosszabbított egy EL-szereplő belga bajnokesélyesnél, az nem fog aláírni egy Bundesliga 2-ben osztályozós helyen álló csapathoz, ám valójában két okot is fel lehet hozni a mellett, hogy miért tette ezt meg mégis. A szentimentális választ Marc Wilmots jelenti, aki egyfajta példakép volt játékosként Geraerts számára, és egy régebbi nyilatkozatában beszélt arról, hogy miatta gyerekkorában az egyik kedvenc csapata volt a Schalke, majd a bemutatása során is felidézte, hogy megmaradt a klub iránti rajongás bizonyos értelemben.
A sportszakmai érvet pedig abban kell keresni, hogy bár a tabellára pillantva elkeserítő a helyzet Gelsenkirchenben, viszont az alapozó mutatókra tekintve már az derül ki, hogy a csapat minimum a középmezőny szintjén van. Ez önmagában előrevetít bizonyos mértékű előrelépési lehetőséget, főleg abban az esetben, ha az edző képes lesz a jelenlegi hibákon javítani. Ugyan kilenc mérkőzés még nem számít nagy mintának, ám jelen esetben a szezon negyedét jelenti, az pedig elég jól kivehető már most is, hogy a Schalke védekezése az, amin javítani kell. Márpedig az edzőváltások után mindenhol azt tapasztaljuk, hogy a hátsó alakzat teljesítményét lehet a leggyorsabban fellendíteni.
Ha pedig csak a várható számok szintjét tudja hozni az együttes, akkor máris előrelépnek majd a tabellán is, aztán a téli szünetben ott lesz az esély, hogy Geraerts megvillantsa tudását. Akkor lesz majd elég idő arra, hogy kidolgozzon a csapattal egy általa vallott szemléletnek megfelelő játékot.
„Azt mondtam a feleségemnek a Hertha elleni meccs alatt, hogy látok potenciált az együttesben. Emellett lenyűgözött, hogy a csapat nem adta fel a 2–0-s hátrány után sem, hanem tovább küzdött. Én olyan edző vagyok, aki szeret hátulról építkezni, strukturált futballal. Intenzíven kell játszanunk a labdával és anélkül is. Ezeket az elképzeléseket lépésről lépésre szeretném megvalósítani a Schalkénál, és lendületet adni a csapatnak. Szeretnék pozitív energiát hozni magammal. Győztes mentalitást akarok teremteni a klubnál, hiszen a futball sokkal többről szól, mint ami a pályán van.”
Természetesen egy dolog az, hogy mit mond az edző a kinevezése során, ám aki figyelemmel kísérte Geraerts brüsszeli egy szezonját, az láthatta, hogy egy igazán karakteres edzőről van szó. Megvan a taktikai érzéke – ráadásul az ebben különösen járatos egyik korábbi segítője, Tim Smolders el is hagyta már a napokban az USG-t és költözik Gelsenkirchenbe –, illetve olyan motivációs készségekkel is rendelkezik, amelynek köszönhetően a belga fővárosban beállt mögé az egész csapat, pedig egy kezdő edző volt a kinevezésekor, aki korábban sosem irányított felnőtt együttest. Természetesen ebben azért jelentősen segítette őt az, hogy korábban kiváló, belga bajnok, kupagyőztes és válogatott futballista volt.
A nyáron több Union-játékos is kinyilvánította, hogy nagyon nem ért egyet azzal, ami történt a brüsszeli csapatnál, mert sportszakmai érvet nem lehetett felhozni Geraerts „elküldése” mellett, ha csak azt nem, hogy végül nem nyerték meg a bajnoki címet, ám a szezon előtt erről aligha álmodozott bárki is arrafelé a távozók névsorát megnézve.
Most Gelsenkirchenben kell hasonló hatást elérnie a keret tagjainál, hiszen igencsak a mélyponton vannak, és ebből a gödörből nem lesz egyszerű kimászni, ha nem tud valaki úgy az élre állni, hogy maga is a kellő mennyiségű munkát és energiát beletéve vezesse a többieket.
Az utóbbi hetekben a szurkolókban bizonyára felvetődött az 1988-89-es szezon emléke, mikor a Bundesliga 2-ben a 12. pozícióban zárt csupán a csapat, ez a legrosszabb helyezésük a klub történetében. Akkor az élvonalból való kiesést követően kilenc forduló után öt ponttal állt az együttes az utolsó előtti helyen, s Horst Franz helyére visszatért Diethelm Ferner. A korábbi sikeres edzővel a következő hat meccsből ötöt megnyertek és egy döntetlenjük volt. Most is valami ilyesmire lenne szükség, csak a folytatás ne legyen olyan, mint akkor, mert azért a középmezőny második felénél több van ebben az együttesben. Noha nem lehetetlen, de talán túlzás lenne innentől azt elvárni, hogy kiharcolják az automatikus feljutást, viszont azt nem, hogy egyértelmű jelét adja tavasszal a Geraerts-csapat annak, hogy igenis jó úton halad, és a jövőben nem akar abban „a liftben ragadni”, amely fel és alá jár az élvonal és a másodosztály között.
A német másodosztály aktuális állása (Forrás: eredmények.com)Kiemelt fotó: FC Schalke 04
Szerző
