Ellenfélmustra: Norvégia összeszedte magát az olimpiai selejtezőre, Portugália ellen jöhet a kulcsmeccs?

Pár szóban a mieinkről

Mindenekelőtt néhány mondatban emlékezzünk meg arról, hogy magyar férfi kézilabda-válogatott első kvalifikációs találkozóján 33–24-re verte Tunéziát. Mivel az afrikai csapatot minden bizonnyal a többi rivális is veri, az ellenük elért eredmény tulajdonképpen szinte kiesik (kivéve, ha végül az összgólkülönbség rangsorol, de erre minimális az esély), ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy egy gárda hogyan kezdi el az adott tornát.

A mieink pedig úgy indították el az olimpiai selejtezőt, ahogy kell: a csapat magabiztosan játszott, és ami a legfontosabb, Chema Rodríguez tudott rotálni, nagyjából a 45. perctől már lehetett arra figyelni, hogy senki ne játsszon többet az ideálisnál. Mikler Roland magabiztosan tért vissza a kapuba, az első félidőben élénk volt a szélsőjáték, Bodó Richárd pedig remek formában lőtt, ami azért volt nagyon fontos, mert a torna előtt szinte mindenki a két átlövőposztot jelölte meg kritikusként.

Norvég feltámadás, portugál hiányposztok

A csoport végeredménye szempontjából fontosabb találkozót azonban a magyar mérkőzés előtt rendezték. Norvégia és Portugália annak tudatában kezdhette el az egymás elleni rangadót, hogy a győztes lépéselőnybe kerül a mieinkkel kiegészülő hármas versenyfutásban, a vesztesnek viszont már csak egy esélye lehet bravúrt elérni.

Az elmúlt hetek történései alapján inkább a portugálok tűntek a találkozó esélyesének. Bár a Porto szenvedett a BL-ben, a Sporting nemrég kétszer is megverte a Füchse Berlint az Európa-ligában, ráadásul nagyon nagy részben a válogatottban is kulcsszerepet játszó Martim és Francisco Costa vezetésével, a norvég nemzeti csapat gerincét adó Kolstad viszont minden várakozást alulmúlt a nemzetközi porondon, helyenként teljesen kilátástalan játékkal estek ki a BL-csoportjukból, ráadásul a hírek szerint továbbra is anyagi gonddal küzdenek.

Az előjelek és a mérkőzés tétjét figyelembe véve nem volt meglepő, hogy a találkozó elején nem születtek nagy számban a gólok. Nagyjából a tizedik perc környékén azonban beindultak az együttesek, onnan jött az a meccsdinamika, amelyet ettől a két csapattól várhatunk. A gyors gólváltásokból azonban a norvégok jöttek ki jobban, főként azért, mert az ő kapujukban volt meghatározóbb teljesítmény: Torbjörn Bergerud a szenvedő Kolstad egyik legjobb játékosa volt a BL-ben is (143 védést mutatott be a csoportkörben, közel 31%-os hatékonysággal), ezen a találkozón pedig egyértelműen ő volt a mérleg (egyik) nyelve, azzal, hogy az egész első félidőben remek teljesítményt nyújtott, majd egy visszafogottabb szakasz után a találkozó végjátékában is nagyon fontos védéseket mutatott be. Azt pedig előzetesen is lehetett sejteni, hogy hiába nagyon tehetséges kapus Diogo Rema Marques, egyelőre felnőtt szinten még nem képvisel topszintet (ezen a meccsen egyébként inkább a második számú hálóőr, Gustavo Capdeville mutatott be inkább védéseket), így ezen a poszton lehetnek gondjai a portugáloknak.

A norvégokkal kapcsolatban az volt a legfontosabb kérdés, hogy túl tudnak-e lendülni azon a szakmai és mentális mélyponton, amelyet az elmúlt időszakban elértek. 

Egyelőre úgy tűnik, kifizetődött a norvég szövetség türelme, a rengeteg kritika ellenére nem menesztették Jonas Willét, a tréner pedig mentálisan is összeszedte a csapatot, emellett taktikai szempontból voltak olyan megoldásai, amelyek színesebbé tették a gárda repertoárját. Egy skandináv csapattól szinte unikális volt háromátlövős játékot látni, Simen Lyse, Sander Sagosen és Harald Reinkind azonban rendkívül jól mozgott ebben a felállásban, a portugálokat pedig láthatóan meglepte, hogy kintről ilyen veszélyt jelentenek a skandinávok.

Paolo Perreira csapatára egyébként is jellemző volt némi fásultság. Legnagyobb erősségük a mostani szezonban remek formába kerülő Luis Frade megjátszása, illetve a Costa fivérek átlövőjátéka, ám egyik sem tudott igazán érvényesülni csütörtök este (csak egy rövid időszak erejéig a második félidő közepén, amikor vissza is zárkóztak). A norvég védelem remekül zárt középen (Christian O’Sullivan továbbra is méltatlanul alulértékelt klasszisa a mai kézilabdának), Paolo Perreira pedig ezúttal későn és nem megfelelően nyúlt bele a meccsbe. A negyvenedik perc környékén jött a nyitott védekezés, a portugálok védjegyének számító hét a hat elleni játék pedig gyakorlatilag eltűnt.

Mire figyeljünk a továbbiakban?

Szombaton Norvégia ellen lép pályára a magyar válogatott, az első játéknap alapján némileg a skandinávok tűnnek esélyesebbnek, illetve ahogy a selejtezőt felvezető cikkünkben is kiemeltük, ellenük kifejezetten rossz a magyar válogatott mérlege az elmúlt évtizedben, ugyanakkor a hullámzás nem zárható ki a norvégoknál sem, hiszen ennek a tornának a lebonyolítása nagyon speciális. Úgy tűnik, a legfontosabb a skandináv átlövőjáték hatástalanítása lesz, ez pedig a védelem mellett a kapusok számára is megoldandó feladvány.

Azt pedig szinte közhelyszerű, mégis fontos leírni, hogy Norvégia ellen megfelelő visszarendeződés nélkül egyetlen csapatnak sem lesz keresnivalója. 

Kiemelt fotó: MTI/Bodnár Boglárka