„Elnézést, véletlenül feljutottunk!”
Tavaly éppen csak bennmaradt a másodosztályban, és idén sem volt egyéb ambíciója, most mégis a Premier League-re készülhet a Hull City, a The Championship rájátszásának meglepetésgyőztese. Sergej Jakirovic együttese dacolt mindennel: átigazolási tilalommal, a sokkal erősebb ellenfelekkel, majd végül a kémbotrány őrületével is, és – borítva minden papírformát – kilenc év után visszatért az elitbe. A PL-ben azonban még ennél is több kell majd a túléléshez.
Mondjuk abban egyre nagyobb a The Tigers rutinja, hiszen tavaly a 21. helyen maradt bent a The Championshipben, míg a most zárult szezonban az utolsó fordulóban csípte meg a még rájátszást érő hatodik helyet.
A playoff elődöntőjében a harmadik helyezett Millwall várt a yorkshire-i csapatra. A Hull City kapott gól nélkül, az idegenbeli visszavágón aratott 2–0-s győzelemmel búcsúztatta a londoni klubot. Sergej Jakirovic már javában készült a Southampton elleni fináléra, amikor az Angol Labdarúgó Liga (EFL) – négy nappal a mindent eldöntő mérkőzés előtt – kizárta a „szenteket” a playoffból, amiért (visszaesően) kémkedtek az ellenfeleik után. Mivel azonban az EFL nem óhajtott lemondani az angol klubfutball egyik kiemelt jelentőségű eseményéről, vagyis a Wembley-ben rendezett döntőről, a Hull City nem juthatott fel a tárgyalóasztalnál. Ehelyett a másik elődöntőben elbukó Middlesbrough-t hívta vissza a liga, így a szigetországi futballszentély 85 000 fős közönsége és a televíziók előtt ülő milliók megkapták a show-t, az EFL és a szponzorok pedig nem estek el a busás profittól.
A rekkenő londoni hőségben megrendezett találkozón a Boro birtokolta többet a labdát (68 százalék), és próbálta ráerőltetni az akaratát az ellenfélre. A Hull azonban precízen zárta a területeket és blokkolta a passzsávokat, olyannyira sikeresen, hogy Kim Hellberg csapatának még kaput találó lövése sem volt. A „tigrisek” hősiesen védekeztek, sőt Oliver McBurnie révén majdnem a vezetést is megszerezték az első félidő végén, a skót támadó fejese azonban a felső lécen csattant. A második játékrész is hasonlóan eseménytelenül alakult.
A szurkolók lélekben már a hosszabbításra készültek, amikor a 95. percben egy beadás után a Middlesbrough kapusa, Sol Brynn egy szerencsétlen mozdulattal McBurnie elé ejtette a labdát, a skót csatár pedig köszönte szépen és a hálóba passzolt. A Hull City 1–0-ra győzött – története során harmadszor játszott playoff-döntőt, és mind a hármat megnyerte. Alighanem az EFL-vezérkar is a csapattal együtt örült, hiszen a yorkshire-i klub korábban perrel fenyegetett, mert szerintük az egész playoff legitimitása sérült azáltal, ahogy a liga a Southampton ügyét kezelte.
A bennmaradásért indultak, csoda lett a vége
Ha valaki a szezon rajtja előtt azt jósolja, hogy a Hull City az élvonalba jut, valószínűleg még a legvérmesebb szurkolóik is megmosolyogták volna. A csapat az előző idényben szinte végig a szakadék szélén táncolt, és csak a jobb gólkülönbségének köszönhetően tudta megőrizni a másodosztályú státuszát. Ezután a klub tulajdonosa, Acun Ilicali török médiamágnás menesztette Ruben Selles menedzsert, és Jakirovicot ültette le a kispadra. A bosnyák tréner korábban (többek között) a Dinamo Zagrebnél (bajnoki cím és kupagyőzelem) és a török Kayserispornál is dolgozott, ám Angliában teljesen ismeretlen névnek számított.
A közvélemény és a szurkolók egy újabb, keserves és harcos szezont vártak, ahol a legfőbb cél csakis a biztos bennmaradás kiharcolása lehetett. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a klubot komoly pénzügyi büntetések és átigazolási korlátozások sújtották korábbi tartozások miatt. A Hull City nem költhetett sztárokra, nem szállhatott versenybe a feljutásra pályázó riválisok több tízmilliós költekezésével. Szinte csak ingyen igazolható, máshol háttérbe szorult labdarúgókat tudott szerződtetni, a keret nyári megerősítését mindössze 700 000 euróból abszolválta (ennyi volt a Besiktasból kölcsönbe érkező Amir Hadziahmetovic ára, míg a télen további 400 000 eurót fizetett Kieran Dowellért a Rangersnek). A játékosállomány összértéke tavaly szeptemberben 59,23 millió euró volt (a 24 csapatos liga 12. legdrágább kerete), ez május közepére 81,75 millióra emelkedett, részben a vártnál jobb teljesítmény következtében.
Ebből a teljesen reménytelen helyzetből indult Jakirovic és stábja munkája. A bosnyák edző egy rendkívül fegyelmezett, de bátor és agresszív letámadásra épülő rendszert dolgozott ki. A csapat nem félt senkitől, elképesztő fizikai munkával és futómennyiséggel operált, hibára kényszerítve az ellenfeleket.
Az idény abszolút hőse a Las Palmastól érkező Oliver McBurnie lett. A 29 esztendős skót ék játékstílusa tökéletesen passzolt a bosnyák edző rendszerébe, és a kapu előtt is kíméletlennek bizonyult. A bajnoki szezont végül 18 góllal és hét gólpasszal, a bajnokság ezüstcipőseként és a kanadai táblázat élén zárta. Mindkét gólt ő szerezte az utolsó fordulóban a Norwich City ellen (2–1), és a playoff-döntő győztes találata is az ő nevéhez fűződik. Mondanunk sem kell: ingyen érkezett Spanyolországból. De fontos szerepe volt mellette a Leeds Unitedtól kölcsönvett Joe Gelhardtnak (15 gól, négy assziszt), ahogy a nyolc előkészítést jegyző szárnyvédőnek, Ryan Giles-nek is.
De ez a csapat nem a nevekről szól, hanem az egységről. Jakirovic igazi közösséget kovácsolt, mindenki tűzbe ment a másikért. Acun Ilicali a feljutás után úgy fogalmazott, hogy a Leicester City történelmi bajnoki címe óta ez a leginkább hihetetlen, tündérmesébe illő történet a brit labdarúgásban. A bajnoki parádén Jakirovic viccesen elnézést is kért a szurkolóktól, amiért nem sikerült teljesítenie az eredeti feladatát – a The Championshipben maradást –, helyette ugyanis „véletlenül” a Premier League-be vezette a gárdát. Persze ott is tartani már közel sem lesz ennyire egyszerű.
Fel kell nőni a Premier League-hez
A Hull City 121 éves története során többnyire a másod- és harmadosztály között liftezett, eddig mindössze öt szezont töltött az élvonalban. Először 2008-ban jutott fel, majd két év után kiesett. Aztán 2013 és 2015 között megint csak a PL-ben szerepelt, majd egy év kihagyás után a 2016–2017-es kiírásban is. Az eddigi legjobb eredménye a 2013–2014-es szezon 16. helye.
Ennél többet aligha remélhetnek jövőre, bár Ilicali szeme előtt a Sunderland példája lebeg, amely idén újoncként lett hetedik és Európa-liga főtáblás. Igaz, a SAFC már a másodosztályban is erősebb volt, és elképesztően jól erősített. Ez utóbbira persze a Hullnak is minden esélye megvan, hiszen a feljutással kapásból 100 millió fonttal nő a költségvetése. A melót persze nem lehet megspórolni, és az Ilicali által fizetett (a saját magánrepülőgépén utazott a csapat) Las Vegas-i vakáció után alaposan fel kell kötni a gatyát.
Ahogy korábban is utaltunk rá, a Hull City még a The Championship elitjétől is nagyon messze jár, az alanyi jogon feljutó Coventry City és az Ipswich Town játékoskerete is több mint kétszer értékesebb, míg a három PL-kiesőé háromszor-négyszer.
Ehhez képest is elképesztő bravúr a feljutás és a kapott gól nélkül lehozott playoff. A Premier League azonban egy teljesen más kávéház. A világ leggyorsabb és legintenzívebb bajnoksága, ahol a legkisebb hibát is kíméletlenül megbüntetik az erősebbek. Márpedig a Hullnál csak erősebb csapatok lesznek, az már most borítékolható, hogy a legszerényebb költségvetéssel a The Tigers vág neki a következő idénynek.
A Hull City 70–66-os gólkülönbséggel zárta a szezont – az első hat helyezett között a legkevesebb szerzett és messze a legtöbb kapott góllal. A játéka és a mostani kerete teljesen alkalmatlan a PL-re. A csapat rengeteg tiszta gólhelyzetet engedett az ellenfeleknek, az, hogy a rájátszás három meccsét kapott gól nélkül hozta le, a csodával volt határos. Ha Jakirovic a Premier League-ben is ezt a bátor, nyílt és letámadásra épülő taktikát választja, az a topklubok és középmezőny ellen kész öngyilkosság. Amennyiben a „tigrisek” nem változtatnak a stílusukon, pillanatok alatt ízekre szedik őket. Nem véletlen, hogy sokan máris attól féltik a gárdát, hogy megismétli a Derby County 2007–2008-as, történelmi mélypontot jelentő 11 pontos szezonját.
Az élvonalban maradáshoz a puszta lelkesedés és a csapatszellem már nem lesz elég. Ilicalinak mélyen a zsebébe kell nyúlnia a nyári átigazolási időszakban. Meg kell erősíteni a csapat gerincét: szükség van legalább két Premier League-szintű, gyors belső védőre, egy-egy labdabiztos, sokat futó középpályásra hatos és nyolcas posztra egyaránt, egy virtigli tízes sem ártana, és McBurnie mellé elkélne még egy potens támadó. Ez a minimum. Ha a klubvezetés okosan költ, és Jakirovic képes lesz rugalmasan, a védekezést jobban megszervezve alakítani a taktikát, akkor megkapaszkodhatnak az élvonalban, de csakis akkor. Ellenkező esetben a tündérmese egy gyors és fájdalmas kieséssel érhet véget.
Az Allam család megvágta, török elnök gyógyítja
De tudja ezt jól Ilicali is. A török üzletember 2022 januárjában vette át a klubot 20 millió fontért, és bár érték kritikák is (a 2024 és 2025 nyara között „elfogyasztott” három edző, valamint a likviditási nehézségek és az átigazolási korlátozások miatt), kifejezetten népszerű elnök. Mert ő volt az, aki megszabadította az egyesületet a korábbi tulajdonosoktól, a közutálatnak örvendő Allam családtól, akik még a klub nevét is meg akarták változtatni (Hull Tigersre). Ilicali érkezése után olcsóbbá tette a bérleteket, az idegenbeli meccsekre rendszeresen ingyenes buszokat biztosított a szurkolóknak. Visszaadta a Hull City lelkét, az MKM Stadium látogatottsága pedig a duplájára nőtt.
Szoros kapcsolatot ápol a játékosokkal, és hatékonyan dolgozik együtt Jakiroviccsal, akivel minden héten együtt vacsorázik, olykor saját maga látja vendégül. „Olyan tulajdonos vagyok, aki kiveszi a részét az átigazolásokból is. Olyan tulajdonos, aki benne él a csapat mindennapjaiban. De nem szólok bele mindenbe. Csak ott vagyok, ha kellek. Tekintsenek rám úgy, mint egy rohammentőre. Ha a stábnak szüksége van valamire, állok rendelkezésre” – szól az elnöki ars poetica.
„A feljutó csapatok többsége kiesik. Hogy veszélyben vagyunk-e? Naná, óriási veszélyben. De ha az ember fél, soha nem lesz sikeres. Szóval, ha feljutunk a Premier League-be, először is tanuljunk meg veszíteni. És bízom benne, hogy gyorsan tanulunk majd a vereségekből, fejlődünk, és megpróbáljuk túlélni az első szezont. Lehet, hogy kudarc lesz, de a kudarcból is lehet tanulni és utána fejlődni. A költségvetésünk rendben lesz, a büdzsé okos elköltése pedig meghozza a sikert” – nyilatkozta még a döntő előtt Ilicali.
A Premier League nem a tündérmesékről, hanem a túlélésről szól. A „véletlen” feljutás után jövőre a tisztes helytállás is kész csoda lenne – de ahogy a mostani szezon megmutatta, Yorkshire-ben a lehetetlen egy átírható forgatókönyv. Tanulni a vereségekből szép és nemes dolog, de az angol elitben vett túl sok lecke következménye könnyedén a The Championship lehet. A Las Vegas-i luxusnyaralás után a Hull City játékosainak gyorsan ki kell heverniük a macskajajt, mert ha nem növesztenek villámgyorsan Premier League-kompatibilis karmokat, nem ők fognak vadászni – hanem belőlük lesz a préda.
Borítókép: Imago/Shutterstock
Szerző
Gallwitz Gábor
Gallwitz Gábor
Kapcsolódó cikkek
Vezéráldozatokra volt szüksége a török tulajdonosnak a Hull Citynél
A Championship rájátszásáról épphogy lemaradó Hull City mögött álló török médiamogul, Acun Ilicali nagyratörő tervei besültek, nem jött össze az élvonalba jutás, így most a pénzügyi szabályozók elől menekülve „tisztogatnak” a veszteséges klubnál. Ennek lett az áldozata a csapattal sikeresen szerepelt edző, illetve jó néhány játékos is, akinek magas volt a fizetése. Ráadásul a klub várja az ajánlatokat a két legnagyobb értéket jelentő futballistáért, hogy meneküljön a csapdahelyzetből.
Kibővül a Championship rájátszása, több csapat küzdhet a feljutásért
Az angol labdarúgás egyik legismertebb és legstabilabb rendszerét változtatja meg az EFL a 2026–2027-es idénytől. A Championship rájátszása a korábbi négycsapatos modellről hatcsapatosra bővül. Az új struktúra több klub számára biztosít esélyt a végső feljutásra, miközben hosszabb távon növelheti a szezon végi mérkőzések médiapiaci és gazdasági értékét.