Élre állt a Liverpool a Premier League-ben – de miért utolsó a Wolverhampton?

A Wolverhamptonnál ezen a nyáron ismét az volt a feladat, hogy úgy erősítsenek a kereten, hogy nem költhetnek többet annál játékjogokra, mint amennyi befolyik a kasszába ebből a forrásból. Azaz az első számú cél a piacképes futballisták játékjogainak eladása volt és csak ez után gondolkodhattak azon, hogy kiket igazolnának át. Még mindig a 2022-2023-as idény kiköltekezésének az utóhatásait nyögi a klub, akkor nettó –117 millió euróban zártak az átigazolási piacon. 2022 novemberében Matt Hobbs sportigazgató éppen akkor érkezett a klubhoz, amikor már tüzet kellett oltani és eddig egészen jól teszi ezt, hiszen az előző nyáron Rúben Nevest (al-Hilal) és Matheus Nunest (Manchester City) adta el 50 millió euró feletti összegért, idén pedig Pedro Netót (Chelsea). És véghezvitt egy elképesztő pénzügyi bravúrt is: a 27 éves középhátvéd, Maximilian Kilman játékjogát 47,5 millió euróért cserébe elpasszolta a West Hamnek, ami egészen döbbenetes összeg, tekintve azt, hogy nem válogatott labdarúgóról beszélünk. (Igaz, az ukrán szülők gyermekeként már Angliában született Kilman 2015 és 2018 között 25-ször szerepelt az angol futsal-válogatottban.)

A gond ezzel a transzferrel csak az volt, hogy éppen az ő helyére nem érkezett senki, pedig a Premier League középcsapatainál a nyár végén óriási volt a jövés-menés ezen a poszton. Az látszik, hogy Neto pótlására két fiatalt hoztak (a 20 éves portugál Rodrigo Gomes 15 millió euróért érkezett a Bragától, a 18 éves brazil Pedro Lima pedig 10 millióért a Recifétől), akik ha képesek lesznek tovább fejlődni, akkor nagy hasznára lehetnek a csapatnak és pár év múlva jelentős profittal adhatják tovább a játékjogukat. A középpálya közepére pedig a Fluminense 23 éves középpályását, Andrét hozták el 22 millió euróért, aki brazil válogatott és az egyik leginkább nyomást tűrő játékosa lehet a PL mezőnyében, a passzpontossága stabilitást hozhat ebbe a csapatrészbe. A 12 millió euróért átigazolt kapusról, Sam Johnstone-ról pedig még lesz szó bővebben később.

André (Forrás: CNN Brasil)

Nem esett vissza a Wolves, az előző két idényhez hasonló harmatos teljesítményt nyújt

A Wolverhampton az utolsó helyen áll a PL-ben a hat mérkőzésen szerzett egy pontjával és mínusz tízes gólkülönbségével, azt azonban nem lehet elmondani, hogy messze le lenne szakadva a mezőnytől. A várható gólkülönbségben ugyanúgy a 17. helyen vannak, mint az előző és az azt megelőző idényben. Csak az előző két évadban alapos felülteljesítésben voltak, ezt a pluszt pedig nagyrészt a kapusuk, José Sá adta meg a csapatnak, aki a PL legjobb kapuvédője volt legutóbb abban a tekintetben, hogy hét és féllel kevesebb gólt kapott, mint amennyi várható lett volna egy átlagos topligás kapustól a kapujára tartó lövések mennyisége és azok minősége alapján.

Mivel a PL és a Championship között óriási a különbség mind anyagiakban, mind játékosminőségben, ezért a Wolves (csak) a frissen feljutó csapatokat tudja általában megelőzni a várható gólmutatóban, most is az Ipswich Town és a Leicester City van mögöttük, valamint kivételként a Brentford. Illetve azt is hozzá kell tenni, hogy a „farkasoknak” volt a legnehezebb sorsolása eddig, az alsóházi csapatok közül csak a Nottingham Forest ellen játszottak.

A Wolves szereplésének elemzésében természetesen fontos megemlíteni a vezetőedző személyét is. Gary O’Neil a Bournemouth-t benntartotta a 2022-2023-as idényben úgy, hogy a gödör legalján volt a csapat, amikor átvette Scott Parkertől a szezon elején a csapatot. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy 38 forduló után is a Bournemouth-nak volt a legrosszabb várható gólkülönbsége. Az előző idényben ugyan a 14. lett a Wolverhamptonnal, de xG-különbségben csak a mezőnyből bőven kilógó három újoncot tudta megelőzni. A kisugárzása nem egy domináns edzőre vall, ám a televíziós interjúiban egy felkészült szakember benyomását kelti. A pályán azonban nem látni semmiféle előrelépést a 2022-2023-as szezonban látott, Julen Lopetegui-féle csapathoz képest, egy helyben toporognak és abban reménykednek, hogy mindig lesz két vagy három újonc, akik nem képesek felnőni a PL szintjére és őket meg tudják előzni.

Nagyon kevés lövést vállalnak, O’Neil edzői időszakában meccsenként csupán 10-11-et, ezzel az előző idényben csak a tökutolsó Sheffield Unitedet előzték meg. A mostani utolsó helyezésük elsősorban a rossz sorsolásuknak, illetve annak köszönhető, hogy az elmúlt két idénnyel ellentétben, amikor Sá remekelt, most a leggyengébb kapusteljesítmény az övék. A portugálnak volt két rossz meccse, erre átigazolták Johnstone-t jelentős összegért, akinek 31 évesen mindössze két olyan szezon áll a háta mögött a Premier League-ben, amikor legalább a meccsek harmadán védett. (Az egyikben csont nélkül kiesett a West Bromwich Albionnal, a másikban hat góllal kapott többet a várhatónál a Crystal Palace-ben és egyébként lábbal sem tartozik az ügyes kapusok közé az élvonalban.) Mégis rögtön kiszorította Sát a kezdőből és azóta is az elvárható szint alatt teljesít.

Gary O'Neil (Forrás: Sky Sports)

Egyelőre talány, hogy miért szerződtették Andrét ebbe a keretbe

A középhátvéd poszton minőségben meg sem közelítik a liga szintjét Toti Gomessel, Santiago Buenóval, Yerson Mosquerával, Craig Dawsonnal és a nyáron igazolt Bastien Meupiyou-val. Csatárposztra Jörgen Strand Larsent hozták, aki egy klasszikus target man, akinek a fejére lehet felrúgni a labdákat akár hátulról, akár a szélekről. Ám a Wolvesban a jobbhátvéd, Nélson Semedo az egyetlen, akinek ez jól áll, a középpályán és a széleken játszó többi játékosnak (Matheus Cunhának, Jean-Ricner Bellegarde-nak, Rodrigo Gomesnek, Carlos Forbsnak és a balhátvédből rendre előretörő algériai Rajan Ait-Nurinak) nem ilyen centerre lenne szükségük, hanem olyanra, aki be tud szállni az összjátékba, elmozog a szélek felé, hiszen mindannyian befelé cseleznek.

A középpályán André rendkívül labdabiztos, ám az óriási kérdés, hogy a védelemből vagy akár a kapusok közül – Ait-Nurin kívül – ki lesz az, aki eljuttatja hozzá a labdát. Ha pedig az marad a taktika, hogy a kapus felrugdossa a labdát Larsenre, akkor miért igazolták át Andrét, aki így nézheti, hogy a feje felett szállnak el a labdák. A Wolvesnak az előző idényben a 11. legtöbb pontos passza volt a ligában, viszont a támadóharmadba juttatott labdák számában csak a 17. volt – ennek a növelésében segíthetne André, aki közel 96%-kal passzolt a brazil bajnokságban.

A Liverpool elleni találkozójukon az első félidőben pariban voltak a jóval erősebb ellenféllel, meg tudták tartani általában a labdát.

A 4–1-es építkezést választották – helyesen, mert a szezon korábbi meccsein azt ők is látták, hogy a Liverpool a 4–2-ben előrehaladó csapatok ellen a négy fent lévő játékosával kiválóan presszingel, a két szélső nem engedi, hogy a két szélső védő kapjon labdát, Szoboszlai Dominik és Diogo Jota pedig azt nem engedi, hogy a két hatos lendüljön játékba. Ezért O’Neil úgy döntött, hogy elég lesz egy hatos és ez változásra késztette bő 20 perc után Slotot is, Szoboszlai maradt Andrén, míg Jota ugrált a két belső védő között.

Az első félidő második felétől azonban elkezdtek sorjázni a sokszor ki sem kényszerített Wolves-bakik. Joao Gomes, Mario Lemina és Semedo gyakorlatilag azon versenyzett egymással, hogy ki tudja többször és a lehető legveszélyesebb helyen elszórni a labdákat. A Liverpoolnak ebből adódtak főként helyzetei, pedig igazán nagy nyomást nem is helyeztek a hazaiakra, mindössze 10-es PPDA-t hoztak. André hiába passzolt 94%-os pontossággal, ha a mellette lévők egyik hibát a másik után vétették a labdakihozatalok során. A Wolves támadójátéka a City-nevelésű Forbs beállításáig szinte csak a bal oldalon zajlott, jobb oldaluk nem volt, ez is egy probléma, amit O’Neilnek orvosolnia kellene hosszú távon. Igaz, a góljukhoz kellett Ibrahima Konaté óriási hibája, ám ott André és Cunha révén legalább remek akciót vezettek – hozzá kell tenni, hogy Szoboszlai bántóan könnyen engedte el az előbbit és hozta Alexis Mac Allistert olyan helyzetbe, hogy döntenie kellett, hogy kire menjen ki a két brazil közül.





A Liverpool támadásai során ezúttal sokkal többet lépett vissza hatosba Szoboszlai, mint az eddigi mérkőzéseken Slot irányítása alatt. Amikor Trent Alexander-Arnold a vonal mellett maradt, akkor rendre ő jött vissza Ryan Gravenberch mellé, és csak akkor ment fel, ha Arnold volt a hatos. Nem volt jó mérkőzése, még akkor sem, ha neki volt a legnagyobb helyzete a meccsen (Johnstone ezt védte), csak 83%-kal passzolt, sikeres csel nélkül és mindössze két progresszív passzal zárt, ezúttal lecserélte őt Slot a 73. percben. Az egész Liverpool sok hibával játszott, csupán a Nottingham ellen voltak ennyire pontatlanok ebben az idényben, csak a meccs hajrájában tudták a kapujuk elé szorítani a hazaiakat. Azonban a három pontot azért elvitték a Molineux-ből és a City botlásának is köszönhetően az élre álltak a táblázaton.

Kiemelt fotó: bdnews24.com