Eltelt 12 év, és nem lettek a magyar edzőkből az új spanyolok

Eltelt 12 év, és nem lettek a magyar edzőkből az új spanyolok

2026. máj. 22.

Hasonló traumát 12 éve, 2014 júniusában élt meg a magyar férfi kézilabdázás, amikor Mocsai Lajos olimpiai elődöntős válogatottja nem jutott ki a 2015-ös katari világbajnokságra. Vagyis arra az eseményre, amely a fő ugródeszkát jelentette volna a riói olimpiára. Most, a szerbek ellen elbukott vb-selejtezők után a Los Angeles-i játékokra kellene valahol lépcsőt találnia Chema Rodríguez együttesének, vagyis a helyzet hasonló, mégis egészen más. Sokkal nehezebb, ha összehasonítjuk az akkori és a mostani állapotokat.

Bukás (2014)

 

A vb-selejtezőn szokás szerint – négyévente – a szlovénokkal sorsoltak össze minket, vagyis két hasonló tudású csapat mérte össze az erejét. (Akárcsak a mostani magyar– szerben). A veszprémi háromgólos előnyt a velenjei visszavágó első félidejében még néggyel megfejelte a Mocsai-csapat, a második félidő utolsó tíz percére azonban elfogyott a tudomány, akárcsak az első meccsen. 32–26 oda, számunkra kiesés, gyász, kapitányváltás – bár utóbbi már be volt kalkulálva. Csakhogy Imre Vilmos helyett Talant Dujsebajev lett a befutó.


Talant Dujsebajev (Fotó: Imago/East News)
Talant Dujsebajev (Fotó: Imago/East News)


Következmény (2015–2016)

 

Két borzalmas év következett a világversenyeken. 2015 januárjában a tévében néztük a vb-t, 2015 decemberében pedig a női válogatottat is elsirathattuk, olimpiai szemmel. 2016 januárjában az Európa-bajnokságon még nekirugaszkodhatott Riónak a férfiválogatott, amely új szemlélettel hibátlanul letudta a selejtezőket, oda-vissza verve az oroszokat. Az oly fontos eseményre viszont Dujsebajev nemcsak megfiatalította, meg is aprította a keretet, amellyel aztán csak Montenegrót tudta legyőzni.

 

Talpra állás (2016–2017)

 

A reményt és a vigaszt az éppen tíz éve, 2016 júniusában játszott magyar–szerb vb-selejtező jelentette, immár Xavier Sabatéval a kispadon. Sabaté szembement a dujsebajevi elgondolással, mindenkit hadba hívott Fazekas Nándortól Lékai Mátéig, hogy visszatérjünk az elitbe. A magyar csapat Dejan Perics szerb válogatottját (amelyből a legjobb honfitársai nem kértek) kettős győzelemmel búcsúztatta, majd a 2017-es világbajnokságon az olimpia bajnok dánokat kiejtve negyeddöntőzött.


Xavier Sabaté mindenkire számított (Fotó: Imago/Agentur 54 Grad)
Xavier Sabaté mindenkire számított (Fotó: Imago/Agentur 54 Grad)


Bukás és a különbségek (2026)

 

A májusi magyar–szerb vb-selejtezőn a tíz évvel ezelőttihez képest már nem lehetett esélyesebbnek tartani Magyarországot az ellenfélnél. Csapatszinten egyértelműen sikeresebbnek számítottunk az elmúlt évtizedekben, de a legjobb szerbek menet közben megelőzték a legjobb magyarokat, egyéni szinten.


A 2014-es szlovénok elleni bukás után még joggal mondhatta Boris Denic, az ellenfél kapitánya, hogy a magyar keret erősebb volt. Néhány héttel korábban Carlos Pastor edzővel a Szeged EHF-kupát nyert, fél tucat magyar kulcsemberrel: Mikler Rolanddal, Tatai Péterrel, Ancsin Gáborral, Balogh Zsolttal, Zubai Szabolccsal, Ilyés Ferenccel és még Vadkerti Attilát is bevetve. Ugyanekkor a Veszprém története első négyes döntőjére készülhetett magyar alapemberek sorával, Fazekas Nándorral, Gulyás Péterrel, Iváncsik Tamással, Nagy Lászlóval, Iváncsik Gergővel, Schuch Timuzsinnal, de Mocsai Tamást és a honosított Dzsamali Imant is a keretben találtuk. A kölni Final Four legjobb védőjátékosának Schuch Timuzsint választották, majd két emlékezetes év következett a Veszprém történetében: két BL-döntő, előbb Carlos Ortegával, majd Xavier Sabatéval a kispadon. Lékaival és Miklerrel is a pályán.



12 éve a Szeged és a Veszprém is tele volt magyar alapemberekkel (Fotó: pickhandball.hu és MTI)
12 éve a Szeged és a Veszprém is tele volt magyar alapemberekkel (Fotó: pickhandball.hu és MTI)


Bár a kulcspozíciókból már akkor is kiszorulóban voltak a hazai játékosok, a 2016-os felejthetetlen, kilencgólos előnyről elveszített döntőt látva kijelenthető, Sabaté Veszprémje a világ legjobb klubcsapatának számított abban az évben. Magyar szövetségi kapitányként, közvetlenül a kölni krízis után klasszis csapatot rakhatott össze a szerbek elleni vb-selejtezőre.


Eltelt tíz év, és mint részleteztük, az európai topklubokból teljesen kiszorultak a válogatottunk tagjai, a BL legjobb hat-tíz csapatában szerepelnek legjobbjaink. Évek óta sehol egy szélsőnk a legrangosabb sorozatban, Imre Bence veszprémi szerződtetésével az ősztől árnyalattal változtathat ugyan a helyzet, de csak a jobbszélső poszton. És akkor még erősen kérdéses a játékpercek száma, ami döntően befolyásolja majd a formát.

 

Következmények (2027–2028)

 

Chema Rodríguez együttese csak szabadkártyával juthat ki a 2027-es olimpiai kvalifikációs világbajnokságra, és ha megkapja, akkor a negyedik kalapból sorsolják. Így várhatóan minden korábbinál nehezebb lesz eljutnia az olimpiai selejtezőig. A szabadkártyára egyébként 2014-ben is joggal tarthatott volna igényt hazánk, mint a megelőző évek legsikeresebb együttese a nem kvalifikáltak közül, de a sportdiplomáciában Németország akkor is erősebbnek bizonyult. Igaz, tudomásunk szerint nem is nagyon erőlködött a szövetség – amelyet a 2011-ben kinevezett Vetési Iván vezetett – a szabadkártyáért, a lengyelek ellen elbukó németek pedig a mélypontról bombaerős gárdát építettek: 2015-ben vb-negyeddöntőig, 2016-ban Eb-aranyig és olimpiai bronzig repültek.


Ami most minket illet, létezik egy másik, még nehezebb út. Az elvárható sikeres Eb-selejtező esetén a 2028-as kontinenstornáról is el lehet jutni az olimpiai selejtezőre, csakhogy ez az esemény a sportág legnagyobb erőpróbája. A Chema-csapat a 2024-es Eb-n ötödik lett, ami férfiválogatottunk történetének legjobb szereplése és várhatóan bőven elég lenne 2028-ban az olimpiai selejtezőhöz. A Los Angeles-i játékokra viszont rögösebb az út a párizsinál is, már csak azért is, mert nem a franciák, hanem –rendezőként – az amerikaiak kapnak egy helyet a mezőnyben. Következésképpen a háromszoros olimpiai bajnok Franciaország is rivális a kvótákért.


És mindezek mellett a magyar kapitánynak még – jelenlegi tendenciák alapján – egyre szűkebb merítési lehetőséggel is meg kell küzdenie. Mint vázoltuk, nem építheti európai topcsapatokban szereplőkre a nemzeti együttest.

 

Talpra állás (évek vagy évtizedek alatt)

 

A 2014–2016-os válság közepén, amikor máig utoljára lehetett értelmes párbeszédet folytatni a magyar kézilabdáról, Kocsis Máté akkori szövetségi elnök megköszönte az edzőképzésre vonatkozó kérdésünket, és kimondta a célt: legyünk mi az új spanyolok. Nem véletlenül soroltuk fel őket ugyanis a fentiekben, spanyol és katalán trénerek uralták Európát, az említettek között csak Mocsai és Imre Vilmos nem tartozik közéjük. Szemben mondjuk Ambros Martinnal, aki 2013-től sorra nyerte a Győrrel a női BL-t.


Míg a legkeresettebb trénereket az Ibériai-félsziget adta, magyar szakembernek a nagycsapatok és a válogatottak kispadjára csak átmenetileg volt esélye, a ferencvárosi Elek Gábor a kivétel.


Tíz év eltelt és se a férfi, se a női Bajnokok Ligájában nem találunk magyar vezetőedzőt. A spanyol vonal ugyan részben skandinávra cserélődött, de Veszprémben például a katalán Xavi Pascual irányít. A magyar–szerb vb-selejtezőn pedig Chema Rodríguez vezette az egyik csapatot, Raúl González a másikat.


És akkor a játékosképzésről, sportágban csökkenő gyerekszámról, a testnevelés és általában az oktatás válságáról, a családok pénztárcáját, idejét, energiáját lerabló sportorvosi hálózatról és általában a gyalázatos fizikai és mentális egészségügyi állapotokról még nem beszéltünk.


Újra kell kezdeni mindent, nincs más választásunk. És talán még az esélyeink sem rosszak hosszú távon, ha az alapoktól indulunk.


Borítókép: mksz.hu

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.