Emile Smith Rowe – megmenthető még a karrier?

Az elmúlt két szezonban azért alaposan húzta az ág Emile Smith Rowe-t – előbb egy lágyékműtét, aztán egy térdoperáció kényszerítette hosszú kihagyásra. Így aztán az Arsenal nélküle kapaszkodott fel a csúcsra, vált az aranyérem egyik legfőbb várományosává, s jelenleg bizony nem látni, a mégoly tehetséges, a klub akadémiáján nevelkedő, amúgy nagy becsben tartott középpályásnak lesz-e még esélye outsiderből újra meghatározó játékossá válni.

Pedig amikor április 3-án, a Luton elleni hétközi meccsen mindössze harmadszor a szezonban a kezdőcsapatban kapott helyet, az Arsenal mindkét góljából alaposan kivette a részét (az első előtt ő szerzett labdát, a másodikat ő készítette elő).

„Imádom a játékát, öröm nézni

– dicsérte akkor Mikel Arteta. –

Ahogyan mozog, ahogy irányt vált, és az is nagyon tetszett, ahogy a labda nélküli fázisokban dolgozott. Belement a párharcokba, sokat meg is nyert, emellett előjött belőle a gyilkos ösztön, amivel a támadóharmadban szokása segíteni a csapatot. Emile-t ilyen állapotában nagyon nehéz megállítani.”

Hiába azonban a hozsanna, az azóta lejátszott hat bajnokin Smith Rowe 11 percet kapott mindössze – az Aston Villa elleni vesztes meccsen. Minthogy pedig az Arsenal abban a 11 percben vérzett el, a birminghamiek második gólját ráadásul mondhatni róla rúgta Ollie Watkins, az „ágyús” tízes ismét kegyvesztett lett. 

Nem lehet persze miatta Artetát keresztre feszíteni, elvégre az Arsenal az azt követő négy bajnokiját egyaránt megnyerte, mindet felettébb magabiztosan. Úgyhogy alighanem megint ott tartunk, mint egy éve, vagyis hogy menjen-e a nyáron a saját nevelésű közönségkedvenc?

A búcsú már csak azért is eshet nehezére, mert tízéves kora óta „ágyús”, dél-londoni gyerekként napi másfél órát utazott az edzésekre, de zokszó nélkül megtette, mígnem a szülei úgy döntöttek, fiuk karrierjét segítve a család Észak-Londonba költözik. 

A fejlődése töretlennek bizonyult, rendre az idősebb korosztályokban játszott, 14 évesen az U16-ban, 16 évesen az U18-ban, és már akkor mindenkinek feltűnt, mennyire gyorsan játszik, mennyire atletikus, milyen jó az egy az egy elleni szituációkban, milyen ragyogóak az első érintései, hogy mennyire jól lát a pályán, veszi észre, mit követelnek meg az egyes játékhelyzetek, hogy milyen fantasztikus a munkamorálja, a hozzáállása, és hogy befejezőnek sem utolsó. Immár azonban lehet, az utolsó esélye a nyár, hogy azzá a klasszissá váljon, amire a tehetsége feljogosítaná.

Az előző, azaz a 2022-2023-as szezonban valamennyi sorozatot figyelembe véve tizennégy meccs jutott ugyanis csak neki, összesen 195 perc. Édeskevés, de a már említett makacs lágyéksérülés és annak operációja alaposan megnehezítette a dolgát. Az Arsenalnak eszében sem volt azonban elengedni a neveltjét, akinek 2026-ig él a szerződése. Nem felejtették el ugyanis, Bukayo Sakával egyetemben mennyit segített ő abban, hogy az addig jobbára szenvedő, leharcolt futballistákkal teletűzdelt klub új útra lépve realizálja, érdemes a fiatalokba fektetni. 2020 karácsonya az origó, amikor az Arsenal egy gyengébb periódust követően 3–1-re legyőzte a Chelsea-t, az addigra már alapemberré váló Sakával és mindössze másodszor Emile Smith Rowe-val a kezdőben. A duó a lendületes, bátor, kreatív játékával új színt vitt az észak-londoniak futballjába, velük a csapat pedig hétmeccses nyeretlenségi szériát produkált. A következő nyáron írt alá egy ötéves megállapodást, megkapta a tízes mezt, majd szinte minden meccsen pályára lépett, szerzett tíz bajnoki gólt a fejlődő, ötödik helyen záró együttesben. Aztán a Saka, Smith Rowe páros pályája merőben más irányt vett. Ami azt ileti, azelőtt is akadt különbség: amíg ESR kölcsönben megjárta Lipcsét és Huddersfieldet is, Saka mindvégig maradt az anyaegyesületben. De 2022-től, amikor még megvolt az esély, hogy vállvetve segítik az Arsenalt, Smith Rowe lemaradt. A 2022-2023-as idényben egyszer sem kezdett a Premier League-ben, Saka 37-szer a lehetséges 38-ból. A most futó szezonban háromszor, szemben a ballábas jóbarát 34 fellépésével. A sérülékenység kétségtelenül a legfőbb oka a különböző utaknak. Amíg Saka egyfajta Terminátorként tölti a perceit elnyűhetetlenül a gyepen, Smith Rowe egyik operációból esik a másikba. Váll, lágyék, térd. Néhány hónapja a The Athletic sportportál ennek kapcsán szólaltatta meg Luke Anthonyt, a terület egy szakértőjét. A szakklinikai igazgató szerint számos tényező befolyásolhatja azt, ki mennyire sérülékeny, a faktorok a következők:

• a genetika, ami például a szalagsérüléseknél lehet fontos tényező;

• a korábbi sérülések, azaz ha valaki fiatalon szenved mondjuk hajlítósérülést, valószínűbb, hogy később is így jár;

• az egyén hozzáállása, hogy valaki hajlandó a kisebb problémával is pályára lépni, más meg nem, illetve hogy mennyire fél valaki az újabb sérüléstől;

• a klubbeli munka, azaz hogy mennyire terhelték, netán túlterhelték fiatalon az adott játékost

Nem tudni, Smith Rowe melyik tényező miatt kínlódott annyit sérülésekkel, azután viszont, hogy a már említett 2021-2022-es szezont remek játékot mutatva végigfutballozta, az azt követő, 2022-2023-as évadban már csak a lágyékműtétje miatt is a háttérbe szorult. És hiába ülhetett le ismét a padra január közepén, nem tudta már azt nyújtani, mint előtte. Arteta, akinek eltökélt szándékává vált a csapat valamennyi játékosát fejleszteni, dicséretes önkritikát gyakorolt.

„Mindenkinek magában kell elsősorban keresnie a hibát, én is így teszek

– mondta egy éve. –

Vagyis bár az lenne a dolgom, hogy mind a huszonnégy játékosból a legjobbat hozzam ki, nem sikerült megtennem. Vannak, akikben rengeteg a potenciál, mégsem sikerült azt felszínre hozni.”

Nem mentségként, de a sérülést is Smith Rowe „száműzetésének” egyik okaként említette, noha ma is tisztában van azzal, mire lenne képes 23 éves futballistája. Nem véletlenül fogalmazott úgy a sportigazgató Edu három éve, az aláíráskor, hogy „Emile szimbolizálja a jövőnket, ezért adtuk neki a tízes mezt”, és hasonlóképp beszélt Granit Xhaka is az All or Nothing című dokusorozatban:

„Te vagy a jövő, barátom. Te vagy a jövő!”.

Lehet, immár a múlt. Az Arsenalban legalábbis. Egyrészt azért, mert ebben az évadban is sérülés hátráltatta, másrészt mert időközben olyannyira megerősödött a bajnokaspiráns, hogy iszonyatosan nehéz a kezdőbe odaférni. Jött tízesnek (még ha legalább annyira ellátja a nyolcas feladatait is) Martin Ödegaard, hatosnak-nyolcasnak Declan Rice, nyolcasnak-kilencesnek Kai Havertz, elsősorban a bal szélre Leandro Trossard, és ott van még ugye Saka és Gabriel Martinelli is, szóval azokon a posztokon, amelyeken szóba jöhetne Smith Rowe, egyaránt klasszis szerepel (és ott van még ugye Fábio Vieira, mint másik konkurens). Lehet, az is a baj, hogy nincs neki egy precízen meghatározott posztja, amelyiken hétről-hétre megpróbálhatja a legjobbját adni, más megközelítésben persze éppen az univerzalitása kéne, hogy a csapatba segítse. Minthogy pedig 24 lesz a nyáron, mostanság kellene csúcsteljesítményt nyújtania. Ehhez viszont játékpercek kellenek, állandó szereplési lehetőség, hogy meglegyen az egyre nagyobb meccsrutin is – mindez azonban egyelőre hibádzik.

És hiába nem akaródzik neki elhagyni nevelőegyesületét, még egy (számottevő) futball nélküli szezont nem engedhet meg magának.

Alighanem ő is tudja ezt jól.

Kiemelt fotó: News Images LTD / Alamy Stock Photo