Eric Liddell – a japánok hadifoglya, a hűség szobra, Párizs 400-as olimpiai bajnoka

„Szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak el.” (Izajás könyve 40, 31). Eric Liddell skóciai gránitból készített sírkövén olvasható a Tűzszekerekben is elhangzó bibliai idézet, mégpedig azóta, hogy fél évszázaddal a halála után azonosítani tudták a sírját a kínai Veifangban. 1945 februárjában itt halt meg agytumorban, japán hadifogolyként, a végletekig kitartva fogolytársai mellett.

Kínában született 1902 januárjában, az 1924-es párizsi olimpián aratott diadala után pedig ide tért vissza, édesapja missziójába. Szülővárosa, Tiencsin stadionját az ő ötlete nyomán és aktív részvételével a Chelsea létesítménye alapján építették fel, Londonban ugyanis az volt a kedvence; a sportágak közül viszont az atlétika mellett a krikettet és a rögbit űzte a legmagasabb szinten. A sporton keresztül is nevelt, a II. világháború kitörése sem űzte el a misszióból: nyomorból élő gyermekeknek, betegeknek, időseknek szentelte az életét – kanadai felesége és három leányuk közben a brit kormány javaslatára elhagyta a térséget. 1943-ban japán internálótábor lett a misszióból; a nagyformátumú The Complete Book of the Summer Olympics szerint Liddell egy fogolycsere keretében újra elmehetett volna, de a helyét egy várandós asszonynak adta át. A táborban játékokat és Biblia-órákat szervezett, tartotta a lelket mindenkiben.

Hű folytatása mindez annak, amit a mozifilmen látunk, és annak is, amit nem látunk. A valóságban már fél évvel a száz esztendővel ezelőtti olimpia előtt tisztában volt vele, hogy legerősebb számában, 100 méteren nem állhat majd rajthoz, akkor sem, ha esélyes az aranyéremre – Londonban legyőzte a későbbi párizsi bajnokot, Harold Abrahamst. A brit küldöttségen belül hazafiatlansággal vádolták a skót lelkipásztort, győzködték az angol király családtagjai, ám ő vasárnap, az Úr napján nem volt hajlandó rajthoz állni.

Bevállalt helyette egy rendkívül nehéz sorozatot: végigversenyezte a 200 méter után a 400 métert. A félkörös távon Abrahamst ismét legyőzve nyert bronzérmet, a következő két napon viszont négyszer is le kellett futnia az önmagában is kegyetlen négyszázat. A döntőben féltávnál majdnem olyan részidőt ért el, mint a 200-as végeredménye, az eredeti felvételek szerint a célegyenesben öt ellenfele közül kettő is összeesett, Liddell pedig a külső pályán szokása szerint valóban hátravetett fejjel hajrázott, épp úgy, mint a játékfilmben.

Az egyik videómegosztón teljes terjedelmében is megnézhető Tűzszekerekben az amerikai Jackson Scholz, a 200 méter olimpiai bajnoka a 400-as aranyfutam előtt egy Máté evangéliumából származó idézetet nyomott a kezébe, Liddell ezzel futott:

„Akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.”

Kiemelt fotó: ed.ac.uk