„Ezek a hegyek az életemet jelentik” – A Nanga Parbat meghódítása, filmajánló
1953 a hegymászás történetének talán legnagyobb éve, de nem csak azért, mert Edmund Hillary és Tendzing Norgaj május 29-én felért a Mount Everstre. Több mint egy hónappal később, július 3-án a Nanga Parbatra is kitűzte zászlaját az ember: az innsbrucki Hermann Buhl alpinista stílusban, egyedül jutott fel az egyik leghírhedtebb nyolcezresre.
Idén nyáron a Himalája nyugati bástyájaként is emlegetett pakisztáni csúcs többször is a figyelem középpontjába került, itthon és külföldön is. A mászás 70. évfordulójának „előestéjén”, egész pontosan július 2-án 15 órakor mászta meg a 8125 méteres magaslatot a nagyváradi Varga Csaba. Az oly sok alpinista végzetét jelentő Nanga Parbat a bajtársiasság szimbóluma is lett, hiszen az azeri Iszrafil Asurli az expedícióját félbeszakítva lehozta a hegyről a számára teljesen ismeretlen pakisztáni Asif Bhattit. A mentőakciója üzenet is mindazoknak is, akik úgy vélik, nyolcezer méter felett megszűnik a morál.
Morális kérdéseket is felvet A Nanga Parbat meghódítása, az 1986-os brit-kanadai mozifilm, amely az első sikeres német expedíciót dolgozza fel. Azon a hegyen, amelyen előtte már harmincegy német hegymászó veszítette életét, e ténnyel önmagában is megvilágítva a nehézségi fokot, illetve azt az őrület határát súroló megszállottságot, amellyel újra meg újra „hódítani” akartak az erre járók. Nem lett volna baj, ha maguk a németek készítették volna el ezt a játékfilmet, bár a nagy rivális britektől tartalmas, az eseményeket követő, a hegymászókat tisztelettel és realistán bemutató alkotást láthatunk. Ebből a szempontból érdemes összevetni Diószeghy László tanulmányával, amely történelmi alapon részletezi az előzményeket, illetve Hermann Buhl útját.
A brit filmben kibontakoznak a világháborúra emlékeztető német birodalmi törekvések, valahol ez tükröződik vissza az expedíciót vezető Dr. Karl Herrligkoffer sajátos mondanivalójában, amelyet helyenként csak megmosolyogni lehet – valószínűleg a német filmiparban más árnyalatot kapott volna a karaktere. Ugyanakkor a britek a film végén kiegyenlítik a számlát, bemutatva „a múlt megszállottjának” számító Doktor valóban tiszteletre méltó utótörténetét.
Ugyanakkor éppen Hermann Buhl lelkivilágának a szemléltetése a film egyik legnagyobb erénye, a feleségének írt leveleiből sok mindent megértünk. Szerelem és szenvedély kettős vonzalma járja át az életét: borzalmasan érzi magát, hogy szeretett feleségétől távol kell lennie, ám azt írja neki:
„...de én hegymászó vagyok, ezek a hegyek pedig az életemet jelentik.”
A képsorok nem dramatizálják túl a sorsát, ám a főszerepet játszó Bruce Greenwoodnak köszönhetően láthatjuk azt az egyre koordinálatlanabb mozgást, amellyel a hajrában a Nanga Parbat csúcsa felé közelít. Messze túljut az őrület határán, esteledik, de mindent hátra hagyva megy tovább. Végül – a leírások alapján – 19 órakor eléri a csúcsot, ez az időpont gyakorlatilag a halállal egyenlő.
Ám vannak csodák, csak – mint szintén Hermann Buhl utótörténetéből kiderül – nem szabad visszaélni velük.
Kiemelt fotó: britannica.com
Szerző
