Fabregas edzőként ott folytatja, ahol játékosként abbahagyta

A spanyolok egykori kétszeres Európa-, valamint egyszeres világbajnok futballistája, Francesc Fabregas már az aktív pályafutása végén készült a visszavonulása utáni életére. Az utolsó állomáshelyénél, a Comónál játékosként részvényeket vásárolt a klubnál, valamint elkezdett besegíteni az U19-es csapat edzéseinél, amely irányítását később aztán át is vette. Az egykori kiváló középpályás rövid időn belül az első csapat élén találta magát, amellyel feljutott a Serie A-ba, és a második élvonalbeli szezonjában akár a nemzetközi kupaindulást is megcélozhatja.

Már 21 évesen csapatkapitány volt

Fabregas aktív játékosként vitathatatlanul a 2000-es évek labdarúgásának legjobb középpályásai közé tartozott. Kiváló technikai képzettségéhez hatalmas játékintelligencia párosult, elsősorban a pályán való látásával és pontos passzaival volt képes kiemelkedni a mezőnyből. Arsene Wenger egészen fiatalon, már 16 évesen szerepeltette őt az Arsenalnál, és Cesc egyáltalán nem vallott szégyent. A francia edző akkori sikercsapatában Fabregas hamar meghatározó játékossá vált, néhány éven belül világviszonylatban is klasszisnak tartották.

21 éves korától már az Arsenal csapatkapitánya lehetett, miközben a 2009–2010-es szezon egészen kiválóan sikerült számára, hiszen 15-15 gólt és gólpasszt regisztrált a Premier League-ben. Abban az idényben minden sorozatot beleszámítva 36 tétmeccsen összesen 19-szer volt eredményes.

Később egykori nevelőcsapata, az FC Barcelona, valamint a Chelsea soraiban is kipróbálta magát. Fabregas ennél a két klubnál is kitűnően beilleszkedett, ami az alkalmazkodóképességét és a sokoldalúságát dicséri, mindkét csapatnál egyértelmű meghatározó játékosként számoltak vele. Fabregas abból a szempontól is megmutatta sokszínűségét, hogy az eredeti mélységi irányító posztja mellett támadó középpályásként és akár hamis kilencesként is számíthattak rá.

Menet közben a már említett Wenger mellett olyan edzőkkel dolgozhatott, mint Josep Guardiola, José Mourinho, Antonio Conte vagy éppen a spanyol válogatottnál Vicente del Bosque. Így aztán Fabregas számára igencsak széles volt a paletta, hogy kifejezetten magas szintet képviselő, korának emblematikus figuráitól, ám egymástól mégis merőben eltérően gondolkodó és megnyilvánuló szakemberektől tanuljon.

Fabregas a spanyol válogatottal 2008-ban és 2012-ben Európa-bajnokságot, 2010-ben világbajnokságot nyert. Továbbá klubcsapataival összesen 13 trófeát hódított el – beleértve két-két angol bajnoki címet és FA-kupát, egy-egy spanyol bajnoki címet és kupát, valamint Európa-ligát és klubvilágbajnokságot.

„A játékos-pályafutásomból nem a trófeákra emlékszem, hanem az öltözőben töltött pillanatokra, az egységre, arra, hogyan segítettük egymást és ahogyan fejlődtünk” – foglalta össze egy közelmúltban adott interjúban.

Szabadságot ad a játékosainak

Szavait alátámasztja a Comónál végzett munkájával is, hiszen csapata nem hajszolja görcsösen az eredményeket, hanem sokkal inkább a hosszú távú építkezésben bízik. Erre a legjobb példa furcsa módon talán éppen a szezonbeli eddigi legnagyobb különbségű veresége volt, ugyanis az Inter elleni 0–4 során sem adták fel a saját játékukat, még jelentős hátrányban is végig hátulról építkeztek, bátor foci játszottak, de a rutinosabb ellenfél könyörtelenül kihasználta a hibáikat.

„Őszintén szólva elégedett vagyok a meccsel, még ha hülyének vagy lúzernek is gondolnak azért, hogy ezt elmondom. Úgy érzem, fejlődött a csapatom, és egy nagy vereségből mindig fontos tanulságokat lehet levonni. Felállhattunk volna öt vagy hat védővel is, de inkább veszítek így, mint úgy, hogy végig bekkel a csapatom” – fűzte hozzá a tréner ehhez az ominózus találkozóhoz.

Fabregas egykori játékstílusa és hozzáállása tökéletesen visszaköszön a Como játékán, a csapat ugyanazt a labdabirtokláson alapuló, irányítani akaró stílust képviseli, amely anno játékoskori csapataira is jellemző volt. 

A spanyol szakember tudatosan igyekszik kellő szabadságot adni a játékosainak, rugalmas rendszerben szerepelteti őket, minél kisebb nyomást helyez rájuk. Korántsem olyan szigorú taktikai szabályokat kell követniük, mint például egykor a Chelsea-nél Antonio Conte irányítása alatt neki kellett. Annál inkább támogatja az improvizációt és megadja a teret a kreatív játékosok kibontakozásához. Mindenből a legtöbbet alighanem Nico Paz profitálja, aki ebben az idényben a Serie A legjobb középpályásai közé emelkedett, és minden esélye megvan rá, hogy a Real Madrid érvényesítse a visszavásárlási opcióját.

A csapat játékoskeretének átlagéletkora mindössze 25,5 év, ami azt jelenti, hogy a Como a negyedik legfiatalabb együttes a Serie A-ban. A játékosok többsége a kora alapján bizonyára gyermekként látta játszani mostani edzőjét (lehet egyesek példaképként tekintenek rá), számukra biztosan nagy élmény lehet most vele közösen együtt dolgozni.

A játékosok és az edző közti kis korkülönbség és az, hogy Fabregas is korábban a csapat labdarúgója volt, mind-mind hozzájárulhatott a megfelelő és szükséges kémia kialakulásához.

Ráadásul bevallása szerint Fabregasba edzőként újra visszatért az a tűz, ami a futballpályafutása vége felé történt sérülések miatti kihagyásai alkalmával már kialudt benne. Egyelőre úgy fest, tökéletes az összhang közte és a keret között, nem kizárt, hogy együtt még akár nagy dolgokra is képesek lehetnek a következő időszakban.

A Como egy különleges projekt

Fabregas gondolkodása és a csapatról megfogalmazott véleménye igencsak egyedi látásmódról árulkodik, legalábbis ritkán szokott egy-egy topligás csapat vezetőedzője ilyen „célokat” megfogalmazni az idény megkezdése előtt. „Mi mások vagyunk, különlegesek vagyunk. Az emberek általában csak a pénzről beszélnek, de minket nem ez érdekel. Az a lényeg, hogy igazi csapat épül, folyamatosan fejlődünk és tele vagyunk ambíciókkal. Az üzenet nem változik. Egy szilárd klub vagyunk” – ismertette Fabregas az egyesület ars poeticáját.

A fiatal tréner abszolút hosszú távon gondolkodik, és mivel részvényes is a klubnál, úgy tűnik, hogy a jövője minden oldalról biztosított az egyesületnél. Valószínűleg nem fog egy-két jó szezon után lelépni egy jövedelmezőbb ajánlatért, mint ahogyan a klubvezetés sem fogja őt leváltani egy kisebb hullámvölgy esetén.

Fabregas a szezon előtt nem eredményekben, hanem az értékteremtésben határozta meg az elvárásait. „Szeretnénk továbbra is értéket teremteni. Az elvárásoknak mindig magasnak kell lenniük, de meg kell értenünk, hogy fiatal csapatunk van, a fiatal játékosok pedig gyakrabban hibáznak, mint a tapasztaltabb társaik. Nyugodtnak kell lennünk, ha idővel a csúcsra szeretnénk jutni. Sajnos a futballban egyre kevesebb idő van az építkezésre. Örülök, hogy Comóban lehetek, mert itt másképp csináljuk a dolgokat. Türelmesek vagyunk. Tudjuk, hogy vannak hibák, tudjuk, hogy vannak hullámvölgyeink ilyen fiatal játékosokkal. A kulcsszó az építkezés” – ismertette a céljaikat.

Egyelőre ez a bizonyos építkezés ígéretesen halad, kíváncsian szemlélhetjük, hogy mit hoznak ki belőle. Az idény hátralévő részében a Como reális eséllyel küzdhet a Serie A középmezőnyének elején kiharcolt pozíciója megtartásáért és jelen állás szerint akár a nemzetközi kupaindulás sem tűnik elérhetetlennek.

Borítókép: Getty Images

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.