FC Barcelona: merre és hogyan tovább? – vélemény

A katalánok a nyáron újra a nemzetközi média fókuszába kerültek. Érezhető volt, hogy a klubvezetés új vízióval áll elő, hiszen a csapat legutóbbi nemzetközi sikereit 2015-ben érte el, az elmúlt három szezonban pedig kétszer a Real Madrid, egyszer pedig az Atlético Madrid tudott bajnokságot nyerni. A visszatérő Joan Laporta elnök előtt világosan látszott a cél: visszaemelni az FC Barcelonát a kontinens nagyjai közé, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet.

Az időtényező különösen fontos, hiszen kevesen gondolták volna, hogy az akkor rövid távú tartozások tengerében fuldokló Barcelona olyan extrém döntéseket hoz, melyektől a klubvezetőség tényleg azonnali eredményességet és meghatározó sikereket várt. Nem sokkal Laporta hivatalba lépése után egyértelművé vált, hogy a Barca nem működhet tovább az elmúlt évek módszerei nyomán. Elődje, Josep María Bartomeu ideje alatt a klub százmilliókat szórt el nagyobbnál nagyobb és feleslegesebbnél feleslegesebb sztárjátékosokra, mint például Antoine Griezmann, Philippe Coutinho vagy éppen Ousmane Dembélé, ezekkel a döntésekkel viszont a klub gazdasági helyzete katasztrofális állapotba került. Laporta egymilliárd eurós tartozást örökölt a klubelnöki székkel együtt, melynek nagy része rövid távon visszafizetendő összeget jelentett.

Míg egyik pillanatban a klubnál radikális szerződéscsökkentésbe egyeztek bele a játékosok, Lionel Messinek távoznia kellett, mert nem fért bele a bérkeretbe, illetve a költségvetésben effektíve nem volt elég pénz ahhoz, hogy Sergi Roberto szerződését meghosszabbítsák, pár hónap és hét elteltével eljutottunk oda, hogy a Barcelona 40-50 millió eurós összegekért igazolt meghatározó játékosokat.

A klub ugyanis a kezdeti hitelfelvételek mellett többszázmillió euró saját tulajdonrészt adott el, ami érintette egyik legfontosabb PR-alcégét, a Barca Studiost, illetve a televíziós jogok nyomán beérkező pénzeket is. Ezen a hatalmas tőkén aztán nem ültek sokáig, az egyértelmű tartozástörlesztés mellett olyan játékosokra adtak ki több mint 150 millió eurót, mint Robert Lewandowski, Jules Koundé vagy épp Raphinha, arról nem is beszélve, hogy az átigazolási díj fizetése nélkül érkezett Marcos Alonso, Héctor Bellerín, Andreas Christensen és Franck Kessié aláírási pénzeit és fizetését ugyancsak biztosítani kellett.

Ezek után a korábbi célfelvetés teljesen egyértelművé vált: a Barcát a lehető leghamarabb visszahelyezni az európai topcsapatok közé, ezzel egy olyan együttest alapjait megteremteni, mely a Bajnokok Ligája-győzelemre is esélyes lehet.

Erőltetett menet

Természetesen egy ilyen erőszakosan és gyorsan felépített projekttel kapcsolatosan az első pillanatoktól kezdve komoly aggályok merülhetnek fel, nem volt ez máshogy a Barcánál sem. A sportprojektben az origót mindenképp Xavi személye jelenti, a korábbi klublegenda második szezonját kezdte meg a Barcelona vezetőedzőjeként, miután a 2021–2022-es szezonban elcsípte a bajnoki második helyet, mellyel némi hiányérzet mellett jó benyomásokat keltett.

Tekintve, hogy ez kívülről egy harmonikus és jól leosztott folyamatnak tűnt, volt ok a bizakodásra, még akkor is, ha az említett módon számítani lehetett a gyermekbetegségekre, nem csak a teljesen revitalizált keret összeszokatlansága, hanem a szakmai stáb alapvető tapasztalatlansága miatt is. Az viszont mindenképp elmondható, hogy Xavi nagyarányú labdatartással és erős támadópotenciállal jellemezhető pozíciós játékához megérkeztek a kompetens szereplők.

A jelentős igazolások mellett a fiatalokra is építenek a katalánok (Forrás: FC Barcelona)

Kivitelezési katyvasz

Féltávnál az eddigi eredmények alapján könnyű lenne kijelenteni, hogy a Barcelona ambiciózus projektje máris csődöt mondott. A katalánok a Bajnokok Ligájában nem folytathatják, kiestek az Európa-ligába, miután az Inter és a Bayern München is megelőzte őket. Bár az Inter elleni idegenbeli mérkőzésen több, finoman fogalmazva is érdekes bírói döntés született, a Barca kiesése nem nevezhető igazságtalannak, a csapat pedig zsinórban másodjára kényszerül a második szintű európai kupasorozatba.

Ezzel szemben a bajnokságban a klub régi fényében tündököl: 14 forduló után 37 ponttal vezeti a tabellát, mindössze egy vereség és egy döntetlen szakította meg a győzelmeket. A siker egyik alapköve lehet, hogy a Barcelona viszonylag kegyes sorsolást kapott, a Real Sociedad egyből a szezon elején fogadta, a Sevillával az andalúzok legnagyobb krízise közepette találkozott, a Villarreal vagy az Athletic Bilbao legyűrése viszont szép eredmény.

Az érem melyik fele nyom többet a latban? Objektíven ezt nehéz lenne meghatározni, azonban van néhány szempont, amivel közelebb kerülhetünk az igazsághoz.

– A Barcelona mindent feltett egy lapra a nyári nagybevásárlása során, ez alapján a gyors eredmények következtében érkező bevételek elvárásszintűek voltak. A Bajnokok Ligájából való kieséssel itt mindenképp hatalmas pénzügyi veszteség érte a klubot, még akkor is, ha az Európa-ligát esetleg sikerül is elhódítani.

– Ezzel szemben a bajnokság lehetséges megnyerése nem csak sportszakmai, de gazdasági tekintetben is megváltást jelenthetne, hiszen a Barcelona százmilliós értékű pluszbevételre tehetne szert.

– Az állandóság neve: Xavi. Igazából az összképet tekintve mindegy is, hogy mit gondolunk arról, mennyire jó és kompetens edző jelenleg, mert amellett, hogy fejlődési potenciál láthatóan van benne, a klub az ő támogatásával végre stabilitást vitt és visz működésének egyik elemébe.

– A játékosállomány emellett tagadhatatlanul fejlődött mind mélységében, mind minőségében. Ha a jelenlegi szezonra nem is, a következő pár évre mindenképp biztos alapot adhat a csapat további fejlődésére.

Merre és hogyan tovább?

Úgy gondolom, a Barcelona a lehető legjobb döntést hozza az állandóság támogatásával. A Xavi iránti bizalom és az ő sportvezetési döntésekbe való bevonása mindenképp támogatható, még akkor is, ha az edző jövőbeli sikerességére nincs garancia. Bartomeu teljesen átgondolatlan döntéseinek sorozatát mindenképp fel kellett váltani a racionálisabb, hosszú távra való tervezéssel, és ha a nyári költekezési hullám nem is ezt mutatja, a szakmai stáb munkájának biztosítása (amihez hozzátartozik Mateu Alemany sportigazgató támogatása is) kifizetődő lehet a jövőben.

A Barcelonának így a kiadások terén ismételten meg kell emberelnie magát, a csapattervezés szintjén, az utánpótlás tekintetében pedig újra a La Masia felé kell fordulnia, erre a legjobb új példa Alejandro Baldé integrálása a felnőttek közé. Összegezve: a Barcelona jó úton indult, ez az ösvény azonban nagyon keskeny és könnyű letérni róla, így sem sportszakmai, sem gazdasági szinten nem maradt hibázási lehetősége a vezetésnek.

Kiemelt fotó: FC Barcelona