„Figyeljük a magyar bajnokságot, de az a liga nem készít fel erre a szintre” – interjú Balog Tiborral

– Chris Coleman hívta 2024 decemberében az OH Leuvenhez vagy a sportigazgató, Csepregi György?

– Korábbról kezdem a történetet. A Celta Vigo és a Stade Reims egykori edzője, Óscar García vezette a Leuvent 2024 decemberéig. Három edzőt hozott magával amikor megérkezett, így a klubnak őket is el kellett küldeni, amikor Garcíát elbocsátották. A vezetés ezért úgy döntött, a mindenkori vezetőedző onnantól kezdve csak egy asszisztenst hozhat magával, a többi stábtag a klub alkalmazottja. Így ők nem cserélődnek minden egyes edzőváltáskor. Sok klub így működik, mert költséges lenne kitermelni minden edzőváltásnál az összes távozó stábtag lelépési pénzét. Amikor Chris megjött, egy görög másodedzőt hozott magával a korábbi csapatától.

– És szükség volt még asszisztensre.

– Igen. Ekkor kerültem a képbe. Ismertük egymást Csepregi Gyurival, de nem került szóba korábban, hogy én bárhova menjek dolgozni, ahol ő a sportigazgató. Én világéletemben a vallon területen dolgoztam Belgiumban, a legritkább esetben mennek onnan edzők flamand klubhoz. Mégis így alakult, de ehhez kellett az is, hogy elvégezzem a pro licencet adó tanfolyamot, itt már a másodosztályban is ezt kérik egy ideje. Érdekes, de Franciaországban kevésbé szigorúak, az AS Monaco vezetőedzőjének, Sébastien Pocognolinak a mai napig nincs meg a vizsgája, ezért a Monaco minden meccs után 25 000 euró büntetést fizet, mégis őt alkalmazzák. Úgy, hogy az elején nyolcból hét meccset elbuktak vele. De vissza a Gyurihoz. Amikor a Germinal Beerschotnál volt technikai igazgató, elhívott, hogy nézzem meg a meccseiket. Sokat beszélgettünk a csapat játékáról, elemezgettünk. Miután a Leuvenhez került sportigazgatóként, és Garcíának mennie kellett, elhívott. Leültem Chris Colemannel, aki azt mondta, egyezik a futballfilozófiánk, ő is szívesen dolgozna velem.

– A walesi válogatottal Eb-elődöntős Coleman a futballfilozófiája alapján a stabil védelemre alapozhatott és a taktikai rugalmasságra. Hogyan jellemezné őt, emberileg milyen?

– Humánus, kedves ember. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, tegnap is sms-eztünk. Szabadságot adott az edzőknek, játékosoknak, ezt imádtam benne. Ma az adatokra támaszkodva az edzők olyan szinten kontrollálják a futballisták minden mozdulatát, hogy alig kell saját döntést hozniuk. Robotokat próbálunk csinálni a játékosokból. Chris más volt, elöl hagyta játszani a futballistáit. Védekezésben viszont kőkemény elvárásai voltak, aminek meg is volt az eredménye. Rekordot döntöttünk, annyi döntetlent játszottunk vele. Tisztában volt vele, hogy mi nem az FC Bruges vagy az Anderlecht vagyunk, mi nem a tikitakával nyerünk, hanem direkt és több labda elleni játékkal. Középmagas letámadással, szűken játszottunk, hármas vagy négyes védőlánccal, gyors hátvédekkel, jó kapussal. Ám a játékosok ma már jobban igénylik az adatokra épülő alapos taktikai felkészítést, Chris erre kevesebb figyelmet fordított ahhoz képest, amit a játékosok megszoktak más belga csapatoknál. Ez volt a negatívum az ő munkájában.

Az OH Leuven edzői stábja (Forrás: ohleuven.com)

– Mit mondana az új edzőről, Felice Mazzuról? Sikeres Belgiumban, az ő irányítása alatt robbant be Victor Osimhen a Charleroi-ban, az Union Saint-Gilloise-ban pedig Deniz Undav. Az év edzője volt 2022-ben. Ugyanabban az esztendőben születtek, ő charleroi-i, ön pedig sokat dolgozott a városban.

– Igen, őt azért jobban ismerem, mint Christ. Igazi bohém, félig olasz származású. Folyton poénkodik. Kétszer is az év edzője volt, de az utolsó három csapatánál nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna, ez mély nyomot hagyott benne. Nálunk emiatt kisebb önbizalommal látott munkához. Pedig például az Union Saint-Gilloise-zal feljutott a másodosztályból, majd rögtön második lett az élvonalban. A futballfelfogása is olasz, a 4–3–3-as alakzatot szereti a leginkább, a labdabirtoklásban, a támadófutballban hisz. Most 3–4–3-at játszunk, a belső középpályásokra támaszkodva, hagyományos szélsők nélkül. A játékosok jelenleg nem illenek az általa jónak gondolt rendszerbe, ezért, ha bennmaradunk, akkor a következő szezonra át akarja formálni a csapat játékát. Hogy hogyan megyünk neki egy-egy nagyobb meccsnek? Mivel nem az ellenfél elemzője, elárulom önnek, hogy amikor holnap az FC Bruges ellen játszunk (az interjút február 20-án vettük fel – a szerk.), az első 30 percben nekik fogunk menni, magasan letámadunk, mert tudjuk, hogy a Bruges néhány napja óriási energiát elhasznált az Atlético Madrid ellen a Bajnokok Ligájában. Ezt gyakoroltuk egész héten.

– Ahhoz, hogy kiscsapatként bennmaradjanak, kell a pont Bruges-ben is.

– Igen, a Leuven kiscsapat, de Magyarországon nagyjából a Puskás Akadémiához tudnám hasonlítani. Minden megvan, ami a jó eredményhez szükséges. Jó itt futballozni, jók a körülmények, a fizetés. Ám a jó feltételekhez nem párosul jó eredmény, rendre csak a tizedik meg a 12. hely. Gyurival is beszéltünk róla, hogy ezt meg kell szüntetni. Olyan fiatal, ambiciózus játékosokra van szükségünk, akik tudják, hogy a jó feltételekért cserébe magasabb célokat kell teljesíteni, így tovább tudnak lépni ligából. Mint a 21 éves középpályásunk, Ezechiel Banzuzi, akit tavaly nyáron adtunk el Gulácsi Péter klubjának, az RB Leipzignek.

– A Leuven szintjén óriási összegért, 16 millió euróért. Másfél éve Csepregi György azt mondta nekem a Büntetőn, hogy abban az évben nyolcmillió euróért tudott eladni a klub játékosokat, de a következő szezonban már 20 milliós bevétel a cél. Nagyjából 12 millió euró jött össze, tavaly nyárig viszont már 17 millió eurónál is több. Ezt a szintet folyamatosan tudja növelni egy ilyen kis méretű belga klub, mint a Leuven? Vagy egyáltalán tartani?

– Nagyon nehéz tartani ezt a tempót. Ami jól látszik, hogy Gyuri nagyon jó érzékkel nyúl a játékosokhoz. Az első számú kapusunknak jó esélye van, hogy a szezon végén az Internazionaléhoz igazoljon, egy másik csatárunkért szintén szép összeg ígérkezik, már 8-10 millió eurós lehetséges bevételnél járunk.

– A magas szintű nevelési munka teszi lehetővé, hogy a négy legkisebb költségvetésű belga klub egyike ilyen bevételekre tegyen szert játékoseladásból?

– Fontos az is, illetve, hogy milyen képességű játékost szerződtetünk, és őt mennyire tudjuk beilleszteni a rendszerbe, amiben játszunk. Ez teheti őt eladhatóvá. Mondok egy példát. Tavaly az Olympique Marseille B csapatából idehozta Gyuri a svájci utánpótlás-válogatott kapitányát, Roggerio Nyakossit, egy belső védőt. Nagydarab volt, esetlen, nem volt benne dinamika. Többen, köztük én is mondtam neki, hogy ebből a srácból nem lesz komoly futballista. Gyuri viszont bízott benne. Miután elment négy belső védőnk, Roggerio megkapta a lehetőséget azzal a feltétellel, hogy amíg motivált és szorgalmas, számíthat rá, hogy játszik. Óriásit fejlődött, az adatok is azt mutatják, hogy szinte világklasszis a fejpárbajok megnyerésében. A télen egy nagymúltú Championship-csapat el akarta vinni. Esélyesnek gondoljuk, hogy akár egy Premier League-klub megvegye nyáron. Ennyit tesz, ha valakiben idejekorán meglátja egy szakember a potenciált.

– A kulcs tehát a kiválasztás, és persze fontosak az adatok.

– Nem vagyok adatfüggő, de nagyon fontosak, Roggerio sem biztos, hogy hozzánk kerül, ha nincs kiemelkedő mutatója. Csepregi György csak az idei szezon előtt nagyjából 5000 játékos adatait nézte végig, ez alapján válogattunk. Természetesen néha mi is tévedünk. Van olyan játékosunk, aki nálunk nem játszott, eladtuk, és a Sparta Rotterdamban az első meccsén győztes gólt lőtt.

– Az utánpótlásból kikerülő belga játékosok alapképességei nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy éveken belül a topligákban is megállják a helyüket. Egyetért ezzel, vagy van a nevelésnek más eleme, amit ki lehet emelni?

– Egyetértek, a közel tökéletes alapképességek teszik lehetővé, hogy ne kelljen például a labdakezelésre figyelni játék közben, ami miatt a labdarúgók iszonyú magas intenzitású futballra képesek. Topszinten ez szükséges. Persze ehhez pedig az kell, hogy fiatalon kialakuljon a rendkívüli fizikai állóképességük a kőkemény edzések révén. Riba Zsombor és Kovács Dani a magyar U18-as válogatott tagjai, Zsombor a Charleroi-ban játszik, Dani nálunk. Nézem a meccseiket, nekik már olyan a fizikai teljesítőképességük, hogy képesek azon a szinten játszani, mint a belga születésű vagy az afrikai játékosok. Tehát a legtöbb esetben nem a genetikai adottságokon múlik a dolog. Fontos, hogy olyan közegben legyenek, ahol tudnak fejlődni, és hogy olyan edzők foglalkozzanak velük, akik értik, milyen módszertannal fejleszthetők a gyerekek, s ezt jó pedagógusként át is tudják adni. Ehhez színvonalas edzőképzésre van szükség. Jó a belga képzés, de a legtehetségesebb belga fiatalok mennek tovább Hollandiába, mert ott még jobb. Az aranygenerációból Toby Alderweireld vagy Jan Vertonghen már az Ajax akadémiájáról kerültek a felnőttek közé.

– A topligákba értékesített legtöbb akadémista 50-es listájára egyetlen belga klubként az RSC Anderlecht került fel az elmúlt tíz évet vagy az idei szezont vizsgálva. Miért a brüsszeliek?

– Tömör a válaszom: azért mert brüsszeli klub. Rengeteg a bevándorló, sokféle nemzetből érkeznek ide potenciális játékosok, Fekete-Afrikából, Marokkóból, Algériából. Tíz kiemelkedő tehetségből hét afrikai származású, előbb érnek, fantasztikus fizikai adottságaik vannak. Ráadásul az ő körükben népszerűbb a futball, a belga születésűek sok más dologgal töltik a szabadidejüket, az afrikai származásúak kevésbé. Brüsszelben csak két nagy klub van, az RSC Anderlecht és az Union Saint-Gilloise, utóbbi csak néhány éve igazán sikeres. Így a sok-sok tehetséges bevándorló srác jelentős része az Anderlechtben köt ki. A klub utánpótlásában presztízs dolgozni, több edző a belga első osztályban vezetett korábban csapatot, tehát igen komoly szakmai tudása van.

– Említette Ribát és Kovácsot. A magyar piacon is kutat a Leuven?

– Figyeljük az NB I-et, persze, én is nézem az otthoni meccseket, Gyuri is. Örömteli Varga Barnabás és Tóth Alex átigazolása, lendületet adhat más kluboknak. Viszont, ha valaki otthonról nem válogatott játékos, annak nagyon nehéz dolga van, ha idekerül Belgiumba, és tartania kell a tempót. Az NB I nem készít fel erre a szintre. Európában fizikálisan a belga az egyik legkeményebb liga. Nagy a sebességkülönbség Magyarországhoz képest, iszonyú gyorsan kell döntést hozni, s emiatt azért volt itt pár magyar játékos, aki hamar elveszítette a motivációt. Néztem az Újpest–Debrecen mérkőzést a minap, szinte sétáltak a játékosok. Ha ebben a közegben kell teljesítenie egy 18 éves magyar tehetségnek, utána alig van esélye, amikor Belgiumba kerül. Mintha bedobnák a busz elé, egyszerűen széttrancsírozzák a többiek. Nézzük csak meg a nagy tehetségnek tartott magyarokat, Vancsa Zalán a másodosztályú Lommelben keveset játszik, ahogy Dénes Csanád is a Kortrijkban. Ez azért beszédes.

– A kiesés ellen küzd a Leuven a Jupiler Pro League-ben, miközben a várható gólokat és várható pontokat alapul véve, a leadott és kapott lövések átlagát nézve a középmezőnyben kellene állnia. A PPDA-mutatóban és a magasan szerzett labdák számában is a legjobbak közé tartozik a csapat. Mi a gond?

– Látni kell, hogy az elmúlt két meccsen ugyan győztünk, és rúgtunk hat gólt, de a zömét pontrúgásokból. Egy ékkel és két támadó középpályással állunk fel most, ahogy említettem közepesen magas blokkban. A nigériai középcsatárunk hosszú ideje egyszerűen el van átkozva, az egyik gólérzékeny, a második hullámban jól érkező középpályásunknak pedig a látásával vannak poszt-Covid problémái, s emiatt egy ideje pontatlanabb a kapu előtt. Ez azt eredményezte, hogy sokat lövünk kapura, és helyzeteink is vannak, de kevés gólt szerzünk. Magyarul jelenleg nagyon sok helyzetet kell kialakítanunk, hogy képesek legyünk betalálni. Mentális oka is annak, hogy nem vagyunk topon, többször is a meccsek végén egyenlítettek ellenünk, akár kétgólos előnyből is, ez megviselte a játékosokat, ami kihat az önbizalmukra. Pedig a fizikai mutatókat nézve bivalyerősek vagyunk, az FC Bruges elleni kupameccsünkön az intenzitási érték magasabb volt, mint a Premier League átlaga. Nem ebben kell javulnunk.

– Ön asszisztensedző most a Leuvenben. Mik a napi feladatai?

– Tízen vagyunk a szűk stábban: a vezetőedző, három egyenrangú asszisztens, egy kapusedző, két erőnléti edző és két videóelemző. Előző nap már tudjuk, mi a menetrend. A meccsek utáni hétfőn a vezetőedző elmondja, hogy aktuálisan min szeretne dolgozni, például a támadásokon. Mi a két asszisztensedzővel ez alapján szervezzük meg a heti tréningeket. Reggel kilencig beérnek a játékosok az edzőközpontba, az orvosi vizsgálat után látjuk, hogy a sérültek száma alapján kell-e módosítanunk az edzésterven. Az edzéseken a bemelegítéseket általában az erőnléti edzők vezetik, ez 15-20 perc, utána passzjáték vagy valamilyen pozíciós játék jön, ezt már valamelyik asszisztens tartja. Utána jön a saját gyenge pontunk fejlesztését vagy az ellenfél gyengepontja elleni gyakorlást szolgáló játék, ezt is mi vezetjük. A végén pedig a vezetőedző tart egy edzésszakaszt, ez már a támadásfelépítésről, labdakihozatalról szól. Hozzám tartozik még az egyéni fejlesztés, majdnem minden edzés után kint maradok a csatárokkal vagy a középpályásokkal. Néha az egész támadást felépítjük, néha csak a befejezést gyakoroljuk.

– És meccseken?

– A kispadon folyamatosan tudunk kommunikálni a vezetőedzővel. A szünetben adunk öt percet a játékosoknak az öltözőben, hogy kifújják magukat. Aztán videón bemutatjuk a játékosoknak, mi az, amit nem csinálnak jól, megbeszéljük velük hogyan kellene változtatni. A taktikát a vezetőedző mondja el.

– Az elmúlt 11 évben hat csapat lett bajnok Belgiumban. Mi az oka, hogy ennyi erős klub ilyen kiegyensúlyozott versengésre képes?

– Például azért, mert sok klubnak nagyon erős a scoutingrendszere, hatékonyan fedezik fel a tehetségeket. Az adatalapú válogatás is erős, erre jó példa az Union Saint-Gilloise, ahol rendkívüli szűrésen mennek keresztül a játékosok, mire bekerülhetnek a csapatba. Minőségi edzők dolgoznak a jó képzésnek köszönhetően, ez is sokat számít. Viszont lassan azért a büdzsé alapján szétszakad a mezőny, nyílik az olló. Az FC Bruges-nek és a Saint-Gilloise-nak nagy esélye van arra, hogy elszakadjon a többiektől a költségvetést nézve.

– És az Anderlecht?

– Nagyjából azt produkálják, mint otthon az Újpest. Egy egykori nagycsapat, amely nagyot zuhant. Folyamatos edzőváltások, nemrégiben a sportigazgató is lelépett, anarchia van a klubnál. A vezetésben komoly problémák vannak, olyan játékosokat igazoltak, akik hozzánk sem kerülnének be. Évtizedeken át a Vanden Stock család tulajdonában volt a csapat, fejlődött, bajnokságokat nyert. 2019-ben eladták a többségi tulajdont Marc Couckénak, aki az egyik leggazdagabb belga üzletember. Azóta lejtmenetben a klub. Az utánpótlásvezetőt elküldték, a tehetségek közül kevesen kerülnek be a felnőttcsapatba, nem megfelelő emberek vannak kulcspozícióban. Most új elnök lett, új menedzser, technikai igazgató, újra kell építeniük mindent. Új klubkultúrát elsősorban.

– Élvezi, amit most csinál?

– Nagyon. Nézze, sokáig voltam alacsonyabb osztályban asszisztensedző, a második és a harmadik vonalban vezetőedző. Volt, hogy Charleroi-ban a városházán dolgoztam napközben, és munka után mentem edzést tartani. Elég kemény élet volt. Az, hogy most az élvonalban főállásban lehetek asszisztensedző, maga az édenkert. Érdekes közben nézni, hogyan alakul át a futball Belgiumban is. Őrült tempó jellemzi az itteni ligát, és eközben újra az a trend, mint amikor én játszottam, a szoros emberfogás. A hatos fogja a másik hatost, majd labdavesztés után fordítva. Az egyes posztokon a saját zónájukban védekeznek a játékosok, vagyis területvédekezés van, de szoros emberfogással vegyítve. Elképesztő.

Borítókép és a többi kép forrása: Balog Tibor

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!