Folyamatosan fejlődött, lépett előre a válogatott Marco Rossi kinevezése óta
2015. november 12-én Oslóban, Norvégia ellen lépett pályára a magyar labdarúgó-válogatott. Király Gábor védéseit követően Kleinheisler László vett át egy labdát jobbal az ellenfél tizenhatosán belül, majd ballal óriási gólt lőtt. Magyarország győzött és 44 évet követően hatalmas lépést tett az Eb-selejtező rájátszásában a kontinenstornán való részvétel irányába. A három nappal későbbi visszavágón Priskin Tamás überelte csapattársa oslói bombagólját, így valóra vált egy régóta dédelgetett álom.
Az 1964-es Eb-bronzot, majd az 1972-es negyedik helyet követően hosszú szünet következett a kontinensbajnokság és a magyar válogatott kapcsolatában. 1986-ig még a világbajnoki szereplések adhattak némi fuvallatot a futballszeretők hajóinak, de Mexikó után teljesen kikerült a szél a vitorlákból. A korai időszakban még lehetett a minimális létszámra hivatkozni, hiszen az 1960-ban indított kontinenstornán 1976-ig csak négy ország vehetett részt. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) 1980-ban nyolc, 1996-tól 16, 2016 után pedig 24 válogatottra emelte az Eb-n indulók létszámát.
A létszámemelés és a Nemzetek Ligája új lehetőségeket kínált
A korábbi évek világ- és Európa-bajnoki selejtezősorozataiban elért harmadik és negyedik helyezés így felértékelődött és az új versenyrendszer, a Nemzetek Ligája integrálódása is új lehetőségeket kínált az évtizedek óta nélkülözőknek. A 2016-os franciaországi Eb-részvételért az Észak-Írország és Románia mögötti harmadik helyről pótselejtezhettünk, a 2020-as hazai tornára, amely 2021-ben került megrendezésre csoportnegyedikként jutottunk ki. Ehhez viszont kellett a válogatott folyamatos fejlődése, jó eredményei és a vírusidőszak.
A 2016-ban, 44 év után először Európa-bajnoki mérkőzésre kifutó magyar válogatottból Fiola Attila, Lang Ádám, Nagy Ádám és Kleinheisler László maradt hírmondónak, a kispadon, Király Gábor mögött pedig Gulácsi Péter és Dibusz Dénes is helyet foglalt.
Kű Lajos 1972-es találatát követően Szalai Ádám gólja, majd Stieber Zoltán finom megoldása nem csak egy véget nem érő éjjelt, hanem egy nem kalkulált továbbjutás is eredményezett. Izland és a későbbi győztes Portugália elleni döntetlen egy nagy, de érthető, elfogadható pofonba sodort minket. A belgák elleni 0–4 azonban több volt, mint pofon: egy rossz és kiábrándító sorozat kezdete.
Hamar véget ért a soha véget nem érő éjjel
Az Eb-t követő világbajnoki selejtezők alatt még Andorrától is vereséget szenvedett csapatunk, és a jó hangulat olyan gyorsan fordult letargiába, amilyen váratlanul képződött a nem várt kijutást követően. A sikerkapitány, Bernd Storck hirtelen több morcos, távozását követelővel találkozott, mint egy évvel korábban vállveregetővel. Így Szélesi Zoltán kétmérkőzéses beugrását követően a belga Georges Leekens dobott egy hátast a mélyvízbe. Sajnálatunkra ő nem vak volt, csak bátor, úszni nem tudott, így a mélyvíz hamar felszínre hozta hiányosságait. Négy találkozót és egy szerzett pontot követően váltani kellett, és végre egy valódi edző sziluettje rajzolódhatott ki a füstgép okádta füstfelhő takarásából előlépő alak bejelentését követően.

Rossi azonnal felmérte a Nemzetek Ligája biztosította előnyöket
Marco Rossi tétmeccsekkel rajtolhatott és elkezdte lerakni a következő Eb-szereplés alapköveit. A kezdetektől komolyan vette az újonnan indult Nemzetek Ligája mérkőzéseit, karakterisztikája, minden kockázatot nélkülöző szemlélete azonnal betette lábát az öltözőbe. Egy új felület teremtődött, ahol az értetlenkedők és kísérletezgetők között gyors sikereket lehetett elérni a csapatépítés és eredményesség terén is. A magyar csapat Finnország, Görögország és Észtország előtt megnyerte csoportját.
A következő év azonban már nem volt zökkenőmentes. Amúgy is sokan tartottak a Király Gábor, Gera Zoltán, Juhász Roland, Dzsudzsák Balázs, Szalai Ádám visszavonulását követő időktől. Jóval kevesebb lett a topbajnokságokban játszók aránya, egyre kevesebb honi labdarúgónk iránt érdeklődtek nemzetközi csapatok és az utánpótlás sem termelte a támogatása arányában elvárható alapanyagot. A kirakatba tolt szövetségi kapitány lehetőségei így igen korlátozottak voltak.
Az MLSZ jól döntött, amikor nem váltott az első sikertelen időszakot követően
A 2019-es évet négy győzelemmel és hat vereséggel zártunk és egy borzalmasan sikerült Eb-kvalifikációs sorozattal. A Nemzetek Ligájában elért jól teljesítmény viszont a negyedik helyről is a pótselejtezőkre tolt minket. Az éves 40 százalékos teljesítmény azonban a váltás irányába fordította sok kétkedő fejét. A személycsere gondolata az MLSZ különböző emeleteit is elérte. Amennyiben a sok szörnyűség és tragédia között lehet valami pozitívumot találni, akkor a vírusidőszak egyik ilyen következménye volt, hogy megmentette Rossit. A lezárást követően pedig szárnyra kapott a magyar válogatott.
„És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” – elindult a sikerszéria
2020 második felében megnyerte a Nemzetek Ligája B divízióját is, majd Bulgáriát és Izlandot legyőzve sorozatban másodszor váltott jegyet a kontinenstornára.
Az éves 71 százalékos teljesítmény és a részben hazai rendezésű Eb-ig épített 11 mérkőzéses veretlenségi sorozat az egyik legjobb teljesítmény volt ebben az időszakban.
Bár Portugália megszakította ezt a szép sorozatot, de a halálcsoportban szerzett két pont, a legnagyobb válogatottak ellen mutatott játék újabb szimpatizánsokat szerzett határokon belül és azon túl is. A folyamatos fejlődés, a Nemzetek Ligája legmagasabb polcán elért eredmények és a játékosaink felértékelődése nem csak számokban és statisztikákban, hanem a pályán is elég markáns testet öltött: veretlenül jutott ki Magyarország a németországi Európa-bajnokságra.
Folyamatos épült, fejlődött, formálódott a csapatjáték is
A Puskás Ferenc Aréna 2019-es megnyitóján, Uruguay ellen elszenvedett vereséget követően Rossi felmérte, hogy a védelem, a védekezés nyújtotta stabilitás és biztonság nélkül nem lehet eredményes csapatot építeni. Az építkezésre szerencsére biztosítottak számára időt a 2019-es sikertelenebb évet követően, ő pedig átállt a háromvédős rendszerre. A kezdetben leginkább a védekező harmadban maradandót nyújtani tudó csapat elkezdte bontogatni szárnyait. Már nem csak gyors átmenetekkel, kiismerhető támadásépítésekkel, az ellenfél hibáiért sóvárgó reakciókkal számolhatunk válogatottunk játékát nézve. Feljebb került a védekezésünk, támadásban sokkal többet és jobban használjuk ki a szélső területeket és többet van nálunk a labda.
A fejlődő játék és eredményesség jobb csapatokban játszókat eredményezett
Ennek köszönhetően megduplázódott a magyar csapatnak az ellenfél 16-osán belüli érintéseinek a száma, több helyzetet, több kísérletet és lövést láthatnak a szurkolók. A hatalmas nyomás így lekerült a korábban többször a saját tizenhatosának a vonalát taposó védelemről, így kevesebb a hiba a kényes területeken is, kevesebb jó minőségű helyzet kerül kialakításra a magyar kapu előtt. A válogatott teljesítményének folyamatosan felfelé ívelő pályája pedig hozzásegítette játékosainkat ahhoz, hogy jobb klubokban játszanak, minőségibb játékpercek kerüljenek a lábaikba, és újabb és újabb fiatalok előtt nyithassák ki a kapukat neves bajnokságokban.
Marco Rossi érkezése óta a világranglista 51. helyéről a 26. pozícióba lépett előre a válogatott, a topligákban játszók száma megduplázódott, a keret értéke a háromszorosára emelkedett.
Bár a magyarok csoportellenfelei közül mindhárom keretben több felső polcon játszó, és folyamatosan pályán lévő labdarúgó szerepel, az elmúlt évek alatt szinte tökéletesre formálódott csapategység és a szövetségi kapitányi összevetésben biztos dobogós Magyarország újabb meglepetésekkel kényeztetheti a megnövekedett szurkolótáborát.
Kiemelt fotó: civilek.info
