Gabriel Jesus hiányát előnnyé kovácsolta Mikel Arteta

A Liverpoolnál, miután a két kezdő szélsőhátvéd, Trent Alexander-Arnold és Andy Robertson is felépült, kérdéses volt, kik kezdenek ezekben a pozíciókban az Arsenal ellen. Klopp Alexander-Arnold és Joe Gomez mellett döntött, előbbi a kreativitás és a támadásépítések gördülékenysége miatt roppant fontos, utóbbi pedig védekezésben nyújtott kimagasló teljesítményt az utóbbi időszakban.

Havertz tökéletesen pótolta Jesust

Az Arsenalnál Gabriel Jesus nem tudta vállalni a játékot, és az ő helyére Arteta Kai Havertzet jelölte a kezdőcsapatba, ami némileg meglepő lehetett, de láttuk már őt ebben a pozícióban ebben az idényben, például a Community Shielden. Az nyilvánvaló volt, hogy a német teljesen más szerepkört fog betölteni, mint a brazil csatár. Az Arsenal 4–2–2–2-ben állt fel a támadásépítéseknél és az, hogy Jorginho került be a középpályára, azt jelentette, hogy Arteta konzervatív, biztonságra törekvő játékot vár el a csapatától, nem szeretne kockáztatni. Akárcsak a két csapat FA-kupa-találkozóján, első és második fázisban Havertz és Martin Ödegaard középen töltötte be a dupla tízes szerepkört, míg a két szélső, Bukayo Saka és Gabriel Martinelli volt fent magasan. Havertz folyamatosan a bal oldal felé mozgott el, amivel egyértelmű volt a szándékuk: Ibrahima Konaté ne tudja követni Martinellit, hanem Havertzre kelljen figyelnie, ezáltal a Liverpool védekezése során a leggyengébb pontnak számító Alexander-Arnolddal maradjon ott a bal szélen egy az egyben a brazil, aki a két csapat korábbi mérkőzésein is rendre megforgatta az angol hátvédet. A Liverpool ezt úgy próbálta ellensúlyozni, hogy Alexander-Arnold őrizte volna Olekszandr Zincsenkót, aki a vonal mellett sokkal kevésbé veszélyes a támadásépítéseknél. A Liverpool gyakran elérte, hogy Konaté fusson versenyt Martinellivel, de ezúttal ő sem tudta tartani a tempót a brazillal, emellett óriási gondot okoztak a Poolnak Havertz mélységi beindulásai, mikor átért az ellenfele térfelére az Arsenal. Alexis MacAllister nem tudta lekövetni, Virgil van Dijk pedig teljesen formán kívül játszott, nem érezte az ütemeket és nehéz helyzetben volt, mert sokszor választásra kényszerült, hogy Ödegaard-t őrizze magasabban vagy a beinduló Havertzet kövesse. Havertz sokkal jobban tudja támadni az üres területet, mint Gabriel Jesus, aki összjátékban és kombinációkban kiváló, de a védelmet nem tudja úgy megnyújtani, mint a német. Ezúttal az „ágyúsok” rá tudtak játszani a német erősségeire.

Ahogy a cikk elején írtam, Gomez bal oldali védőjátéka támadásban jelenthet gondot a Liverpool számára, hiszen ha neki kell szervezni hátulról a játékot, vagy akárcsak a szélen helyezkedő Curtis Jonest, vagy Luis Díazt szeretné megjátszani, az is problémát okozhat a jobblábas játékos számára. Erre tökéletesen játszott rá az első félidőben az Arsenal. A 4–4–2-es presszinggel, Havertzcel és Ödegaard-ral elöl, a liverpooli védők számára az előre és a jobbra irányuló passzszögeket zárták és balra engedték passzolni őket. Ha pedig Gomezig jutott a labda, azonnal robbant rá az angol védőre Saka és Ödegaard, sőt akár egy harmadik Arsenal játékos is, és ebből sikerült magasan labdákat szerezni.

Erre az első félidő közepétől az volt a Liverpool válasza, hogy MacAllister lépett vissza Konaté és Van Dijk közé szervezni a játékot, ezzel 3-2-es létszámfölényben voltak hátul, Gomezt pedig kivették a támadásépítésekből és tudták tovább birtokolni a labdát. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy amikor előnybe került az Arsenal, azért visszavett a letámadás intenzitásából és a félpályáig elengedte a „vörösöket”. A Liverpool összességében sokkal többet birtokolta a labdát, 57,5%-ban, de a támadóharmadban töltött idő arányában az Arsenal volt sokkal jobb 60%–40% arányban.

Átmenetekből verte meg az Arsenal az ebben egyébként kiváló Liverpoolt

Meglepő volt látni, hogy átmenetekből sokkal veszélyesebb volt – elsősorban Martinelli révén – az Arsenal, mint az ebből a szempontból a bajnokság legjóbbjának számító Liverpool. Felépített támadása is több volt az Arsenalnak, de az igazán nagy különbség a gyors támadások minősége, sebessége és kidolgozottsága között volt. Ezen játékelem alkalmazása miatt is nagyon hiányzott a sérüléssel küszködő, csupán az 57. percben pályára lévő Darwin Núnez, aki állandóan leköt két védőt.

Több labdakihozatali sémát megpróbált a Liverpool, Alexander-Arnoldtól ezúttal elmaradtak a kiváló hosszú indítások, pedig próbálkozott a védelmi vonalból és a szélről is kiosztani a tőle megszokott labdákat, de a legemlékezetesebb megmozdulása ezúttal egy csúnyán eladott labda volt a saját tizenhatosánál.

Az Arsenal a labdakihozataloknál rendre 4-2-ben állt fel, aminek ugyan megvan a maga hátránya, hogy a szélső védők csak befelé tudnak passzolni, de inkább ezt az opciót választotta Arteta a Premier League legjobban letámadó csapata ellen és így rendre létszámfölényben voltak az első fázisban és a nyolcasokat meg tudták játszani a félpálya közelében. A Liverpool PPDA mutatója 8,1 volt, ami kiváló, de ennek a hatékonysága és szervezettsége nem olyan volt, mint mikor Szoboszlai Dominik a pályán van. A magyar középpályás sérülés miatt hagyta ki a találkozót és a posztján játszó Ryan Gravenberch sem építkezésnél, sem presszingben nem tudta azt hozni, amit Szoboszlai szokott. Mohamed Szalah helyén ezúttal Cody Gakpo szerepelt a jobb oldalon, neki kellett volna tartani a szélességet, de ez nagyon nem feküdt neki, sokkal jobban működött a Chelsea ellen Conor Bradley a szélen és Diogo Jota a jobb oldali félterületben.

Klopp a végén kockáztatott és jobbhátvéd nélkül maradtak a hajrára, ráadásul Konatét kiállította a játékvezető, így a bal oldalon kedvükre vezethettek támadásokat a hazaiak, amiből a harmadik gólt megszerezték és eldöntötték a találkozót. Az FA-kupa-mérkőzésen az első félidőben nagy fölényben játszott az Arsenal, mégis vereséget szenvedett, most azonban ugyanaz a remek taktika támadásban győzelmet eredményezett, ezzel pedig még nyíltabb lett a bajnokság.

Kiemelt kép: belfasttelegraph.co.uk